A gyáva ember százszor hal meg, a bátor csak egyszer – szögezte le megemlékező beszéde indításaként Benkő Erika. Az RMDSZ háromszéki parlamenti képviselője szerint az aradi tizenhármak hittek egy jobb világban, amelyben az emberek maguk alakíthatják sorsukat, szembeszálltak egy nagyhatalom birodalmi törekvéseivel, amely szégyentelenül kizsákmányolta népünket – ezért kellett meghalniuk. Mindannyian jó emberek és jó magyarok voltak, „még akkor is, ha egy mai divatos szóval élve voltak közöttük, akiknek az etnikumuk nem volt magyar, de a szívük nyilvánvalóan az volt” – fogalmazott. Nem mártírként tekint rájuk – mondta –, hiszen ők szabadságunk harcosai, „mert az idő és a történelem őket igazolta”. Párhuzamot vonva múlt és jelen között, kifejtette: a világon mindig akad olyan hatalom, amely rá akarja kényszeríteni eszméit egy adott közösségre. „Mi sokszor voltunk ebben a helyzetben történelmünk során, de mégis itt vagyunk. Nem sikerült se eltiporni, se asszimilálni, se megváltoztatni bennünket” – mutatott rá. S ugyan korunkban bitófa, nyilvános kivégzés sincs már, „az egyes emberek jellemét ma a televíziók élő adásaiban gyilkolják, a sajtó, a közösségi média és az internet lett az a fegyver, amellyel embereket lehet kivégezni, elhallgattatni, tönkretenni” – vélekedett. „De vannak más eszközök is, elég, ha csak az összes, ártatlanul meghurcolt székelyföldi polgármesterre gondolunk, akiknek egyetlen bűne az volt, hogy nem távolították el a székely zászlót a polgármesteri hivatalok homlokzatairól” – mutatott rá. Benkő Erika hangsúlyozta, a mai világ megváltozott körülményei között – „amikor az eszmék digitálisan csapnak össze” – csakis rajtunk áll, hogy a történelem újabb viharaiban helyt tudunk-e állni.
A bensőséges megemlékezéshez ezúttal is a Székely Mikó Kollégium diákjai csatlakoztak, a Tókos Ibolya tanárnő által felkészített fiatalok verssel, énekkel tisztelegtek a hősök emléke előtt.
Szabó Lajos római katolikus kanonok azokról az aradi vértanúkról beszélt, akik „fennkölt lélekkel álltak az emberi kényszer és kegyetlenség előtt”. Úgy vélte, tanulnunk kell a soknemzetiségű tizenhárom hős életéből, magatartásából, haza- és családszeretetükből, egységükből és áldozatvállalásukból. Mint mondta, csak az hal meg, akiről végleg megfeledkezünk, az aradi hősök példája pedig azt mutatja, hogy csak Isten és a hit tud bennünket is erős, kitartó emberré tenni. „Tanuljuk, higgyük ezt, fogadjuk el, éljük újra” – buzdította az emlékezőket, akiket végül arra szólított, egymás kezét fogva mondják el a miatyánkot. A magyar és székely himnusz eléneklését követően a város elöljárói, az egyházak és különféle szervezetek képviselői, a város polgárai az Erzsébet parkban álló 1848–49-es honvédemlékműnél is koszorúztak, ahol fellépett a Cantus Firmus vegyes kar.