„A kézdivásárhelyi Nemes Magisztrátusnak
Kézdivásárhely, 26. december. 1834.
A nemes regiment Kommandó parancsolatjából die 20. december 1834. tudtára adatik a közösségnek, hogy Molnár Ferenc a nemes 7. kompániából, Bartók József, ezen compánia numerusából, Bartos Mihály a nemes 12. kompániából, az első ötszöri, a másodikat nyolcszori, a harmadikat szintén nyolcszori aláfutással, vesszővel háromszáz ember között megbüntettettek.

Úgy a nemes regiment kommandó parancsolatjából die 17. december. 1834. a nemes tizenkettedik compánia katonái Jakab Mihály és Tuson Antal három esztendei sánccal és negyven pálcaütéssel büntettettek...” (Levéltári jegyzék. Sepsiszentgyörgyi Állami Levéltár. fond. 20. inv. 7. dos: 911, fil. 32.)
Aki látta Sára Sándor és Csoóri Sándor Nyolcvan huszár című filmjét, a vesszőzés kínzó szenvedését is megismerhette e kitűnő film révén. A kézdivásárhelyi elítélt katonák nyolcszori aláfutását 300 vesszőző katona között szinte kibírhatatlannak, sok esetben az ájulásig is tartó szenvedésnek tekinthetjük.
Azok, akiket sáncra – azaz szigorú börtönre – ítéltek, heti 40 pálcaütést is kaptak.

1835-ben a börtönviszonyokra némi javításokat hoztak törvénybe, amelyek az Erdélyi Nagyfejedelemség összes börtöneire érvényesek voltak, és azokat 16 pontban határozták meg.

„Utasítás, mely az Erdélyi Nagyfejedelmségbeli tömlöcökre nézve 1835. október 21-én 2018 udvari szám alatt költ.
1. A rabok számára szánt szobák legyenek elegendőleg tágasok, úgy, hogy azokban a foglyok mozoghassanak. A férfiak az asszonyoktól, a betegek az egészségesektől, és kiváltképpen, ami sehol meg nem tartatik, hogy a már megítéltettek azoktól, kik ellen még a kereset foly, külön választassanak.
2. Figyelemmel kell lenni arra is, hogy a foglyok száma szerfelett ne szaporíttassék, amit az által lehet elérni, ha a büntető keresetek kellető segítséggel folytattatnak, és a vádlottak midőn a törvények és fennálló rendelések azt megengedik, kezesség mellett elbocsáthatnak.
3. A rabok bátorságos őrizetésikről valamint egészségükről is mindenütt gondoskodni kell. A fogházak levegő által járható és vas rostéllyal erősített ablakokkal legyenek ellátva, mely elegendő világosságot bocsássanak bé, ugyan mindazonáltal, hogy a rabok azokon ki ne nézhessenek, föld alattiak pedig soha se legyenek.
4. Az egészséges rabok szobái pritsch nevezetű deszkapadokkal, a betegeké pedig ágyakkal legyenek ellátva.
5. Amely helyen nincsenek a fogházak ily módon elrendelve, a szükséges igazítások és részint új építések tétessenek meg, mégpedig a foglyok közepes száma vétetvén fel alapul.
6. A még meg nem ítélt raboknak tetszésükre hagyassék maguknak oly élelemről amilyent kívánnak gondoskodni, mindazáltal a részegítő italokkali élés meg ne engedtessék. Azon esetben ha pedig saját költségükön nem élhetnének, a többi rabokkal egyformán tápláltassanak.
7. A rabok minden nap, kivéve a reájuk kiszabott böjtnapokat, egyszer főtt ételt kapjanak, és bizonyos nehézségű jó, de közkenyér adassék számukra.
8. Étkek és kenyérporciók a raboknak a szokott órákon kiadassanak.
9. Öltözetet a rabok maguk szerezzenek maguknak, akik azonban arra elégtelenek volnának, két-két nyüstös condra posztóköntössel közköltségen láttassanak el.
10. A rabok őrizete és azokróli gondoskodás közvetlen a porkoláb kötelessége lévén.
11. A terhesebb vétkekkel vádolt foglyok vagy akik az első törvényszék által hosszasabb fogságra vagy halálra ítéltettek, a fogházon kívül munkatételre ne bocsáttassanak.
12. A porkolábnak nem szabad bármely rabot is önfejétől megfenyíteni. A büntetéseknek a felügyelő tiszt által kelletvén kiszabni, melyek állhatnak böjtölésből, kevés számú pálcaütésekből, szorosabb fogságból és bilincseztetésből, melyek azonban mindenkor jegyzőkönyvbe írassanak.
13. A kiszabott pálca- vagy korbács­ütések mindig a felügyelő tiszt és az illető seborvos jelenlétében essenek meg. Ez utóbbi mindannyiszor megvizsgálván, ha a büntetendő rab egészsége veszélyezés nélkül képes-e kiállni a testi büntetést.
14. A tömlöcök minden nap megsepertessenek s az ablakok kinyittatván, kiszellőztessenek.
15. Minden rab a vallásbéli pap által vasárnapon és ünnepeken a hitben oktatást és lelki vigasztalást vegyen, s ezen kívül mindez több fogházakban már szokásban is van, a rabok maguk is egy közülük fennszóval előre mondván, minden nap imádságot tartsanak.
16. A fennebbi szükségre kívántató költségek középkalkulusba számíttassanak ki, minden rab számára külön-külön kívántató költség mennyisége vetessék fel, mely költségeket ugyan az illető törvényhatóságokra nézt a hazai pénztárnak, a városokban pedig az illető allodiális pénztárnak kell hordozni, de csak annyiban, amennyiben azok más jövedelemforrásokból ki nem telhetnek.”
(Sepsiszentgyörgyi levéltár. Fond 20. inv. 7. dos. 942. fil. 1.)