– Szaladj ki, fiam, a rétre, vágj le gyorsan egy kis füvet a kecskének. Majd megebédelsz, ha visszajöttél.
Mikkónak semmi kedve nem volt kaszálni, előbb meg akarta enni a makaróniját. Édesanyja megígérte neki, hogy félreteszi a részét, csak menjen, és kaszáljon gyorsan.
A makaróni közben megfőtt, de Mikkó nem jött. Az édesanyja éhes volt, evett belőle egy kicsit. Nem volt sok az egész, mert Mikkó és az édesanyja nagyon szegények voltak. Amikor a jó édesanya látta, hogy csupán egy szál makaróni maradt a tálban, pedig ő maga is alig evett, gyorsan előkereste kis maradék zsírját, rácsorgatta, egy kis száraz sajtot is megreszelt, és rászórta, hogy minél többnek lássék az étel, mire fia hazajön, és minél jobb ízű legyen. Mert az édesanya nagyon szerette egyetlen fiát.
Mikkó hazajött, gyorsan lerakta a szénát, és szaladt a konyhába. A tál ott volt a tűzhely szélén, melegre tette az édesanyja. Mikkó belekukkantott, és elhúzta a száját. Azt kérdezte:
– Csak ennyi van?
– Csak ennyi, édes fiam – mondta az anyja.
– Ez nem kell – morogta Mikkó durcásan, és hátat fordított édesanyjának és a makaróninak.
Erre azt mondta az édesanyja a botnak:
– Bot, verd meg Mikkót, mert nem akarja megenni a makarónit. De a bot nem mozdult.
Erre így szólt az édesanya a tűzhöz:
– Tűz, égesd el a botot, mert nem veri meg Mikkót, amiért nem akarja megenni a makarónit.
De a tűz sem mozdult.
Azt mondja az édesanya a víznek:
– Víz, oltsd el a tüzet, mert nem akarja elégetni a botot, a bot nem akarja megverni Mikkót, amiért nem akarja megenni a makarónit.
De a víz rá se hederített az édesanyára. Erre az így kiáltott az ökörnek:
– Ökör, idd ki a vizet, mert a víz nem akarja eloltani a tüzet, a tűz nem akarja elégetni a botot, a bot nem akarja megverni Mikkót, amiért nem akarja megenni a makarónit.
De az ökör nem itta ki a vizet. Így szól erre az édesanya a kötélhez:
– Kötél, kösd meg az ökröt, mert az ökör nem issza ki a vizet, a víz nem oltja el a tüzet, a tűz nem égeti el a botot, a bot nem veri meg Mikkót, amiért nem akarja megenni a makarónit.
A kötél azonban nem engedelmeskedett neki. Az édesanya most az egeret szólítja:
– Egér, rágd el a kötelet, mert a kötél nem köti meg az ökröt, az ökör nem issza ki a vizet, a víz nem oltja el a tüzet, a tűz nem égeti el a botot, a bot nem veri meg Mikkót, amiért nem akarja megenni a makarónit.
Az egér nem rágta el a kötelet. Erre így kiáltott az édesanya:
– Macska, kedves kis cicám, edd meg az egeret, mert nem rágja szét a kötelet, a kötél nem köti meg az ökröt, az ökör nem issza ki a vizet, a víz nem oltja el a tüzet, a tűz nem égeti el a botot, a bot nem veri meg Mikkót, amiért nem akarja megenni a makarónit.
Szalad a macska, megeszi az egeret, az egér elrágja a kötelet, a kötél megköti az ökröt, az ökör kiissza a vizet, a víz eloltja a tüzet, a tűz elégeti a botot, a bot megveri Mikkót, és Mikkó megeszi a makarónit

Fordította Boldizsár Iván