Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Sepsiszentgyörgyi színház 70

2018. október 20., szombat, Színház az egész világ

Hetven éve, 1948. augusztus 15-én tizennyolc színházalapító színész érkezett Kolozsvárról Sepsiszentgyörgyre. E naptól Sepsiszentgyörgy rangot kapott: színházas város lett. Az évforduló alkalmából készült összeállításunk egy kétszáz évet átölelő időutazásra hívja az olvasót, amelyben 1838-tól 2038-ig próbáljuk meg végigkövetni városunk legfontosabb színháztörténeti eseményeit Salamon András és Nagy B. Sándor gondolatai nyomán. A régmúltat olyan szemtanúk emlékei idézik, mint Feleki Miklós egykori vándorszínész, Kudelász Ildikó egykori alapító színésznő, Sombori Sándor egykori irodalmi titkár.

1838 (180 éve)
K. igazgató [valószínűleg Keszy József], – mint kit a kor par force, egy mondhatni műkedvelőkből álló, akkoriban még rabló­bandának nevezett csapat Ernanijává emelt – meghallja e kedvező alkalmat, kezébe veszi vándorbotját – vélnéd, sétára indul –, s robogva hajtat be Sepsi-Szent-Györgyre, D… [Daczó] földesúr kastélyába, kit a városnak korlátlan hetmannjává emelt nemannyira birtoki és tudományos képessége, mint istentelen szája, mely irgalmatlanul eljárt a város dobosa, mint bírája irányában. (…)
– Tehát az úr theatralista director?
– Igenis, szolgálatára méltóságodnak!
– Csak azért kérdem másodszor is, mert… A szó a szájában maradt; de annál világosabban szóltak szemei, melyek az öreg úron le s fel szemlét tartottak.
– Oh, kérem alázatosan, útra mindig csak legrongyosabb öltözetemet szoktam felvenni. Aztán a közelebbi státión irgalmatlanul megbuktam. Pedig társulatom jó – igen jó –, csupa tűzlelkü fiatalokból áll, kik a művészetért élnek, halnak, koplalnak. Hármat éppen most hoztam el az U-i [udvarhelyi] collegiumból; egyike pedig Brassóban üzte eddig professióját; de észrevette, ha későn is, hogy többre született… (…) felcsapott ide, hol az élet oly szép, oly – oly…
– Csak tessék még egy pohárral!... Marczi, te, hozz még egy darab füstös szalonnát!
Marczi bámulva nézett a tányérra; nem hitte, hogy olyan hamar elpárolgott.
– Hát aztán, hányan vannak mind­össze?
– Hatan – kérem alázatosan… de felérünk hatvannal… nincs felakadás. Egy három-négy szerepet is visz. Különösen az a három diák… csupa lángeszök van. Sokszor kisegitnek a bajból; szerepeimet jobban tudják, mint magam.
Másnap már vörös és sárga falragaszok hirdették „Hunyadi László fejvételét”. A kíváncsi nép tömegesen ostromolta a bálterem középajtaját, ahol a pénztár nyitotta fel éhező száját. Az igazgató, ki rendesen a jegyek ki- és eladását kezelte, izzadt, majd vörös, majd halálsápadt lett; tán a sok pénznek örvendett; vagy irigyelte társaitól a rájok eső csekély részt.
Végre egy repedt csengettyű meg-szóllal. A közönség próbára tett türelme mentve van. De csak lassan!... Az igaz, hogy a művészt egy szerepről megítélni nem lehet; de a mi közönségünk már az első felvonás végén tisztában volt magával. Ilyet ők is tudnak, ha megszorítják, mégpedig rögtönözve előállítani. Így gondolkozott egy része. Hát még az öltözetek! Díszlet!...
Az igazgató hallván, hogy az első felvonás rosszul sikerült, látván itt- ott az elégedetlen képeket, kétségbeesetten rohant fel hóna alatt a pénztárral. Tán azt hitte, ha pénzt mutat nekik, mindjárt tüzesebben megy az előadás, biztatta, bátorította birkáit; de hiába!, a hol nincs, ott ne keress! régi példaszó. S szintúgy rázta Garának a pénzes ládát a színfalak megől… Mit sem használt – akadozás, bukdácsolás, e darab sorsát isten sem menti meg.
[Gara a színpadról:] „Írja alá felséged, vagy azt akarja, hogy fejedelmi házát e nyomorult aláássa?” Ropp! a színpad irtózatos recsegéssel összeomlik! Éppen a végszóra. (Feleki Miklós: Magyar vándorszínészet!... in: Laczikonyha. Pest, 1855, 30–43.)
1948 (70 éve)
(…) 1948. augusztus 14-én, szombaton délután hat órakor gyülekeztünk a kolozsvári állomás peronján indulásra készen. Tizennyolcan voltunk a családtagok, rokonok, barátok, ismerősök gyűrűjében. Bokor Andor igazgató mindenkit számba vett, majd elindultunk két, mellékvágányon veszteglő vagon felé. Egy harmadosztályú (fapados) személykocsi és egy tehervagon állt a társulat rendelkezésére, amely kijelölt új munkahelyére viszi majd, a távoli Székelyföldre. A tehervagon alig kétharmadát töltötte meg csak a (volt) Kolozsvári Dolgozók Színháza magyar tagozatának minden vagyona, az üresen maradt térségben bőven maradt hely a mi csomagjainknak is.
Nyolc óra körül a két vagont rákapcsolták a brassói szerelvényre, és elérkezett a búcsúzás pillanata…
Mire a lebukó nap utolsó sugarai is szétfoszlottak, a személyvonat kiindult az állomásról, maga után zötyögtetve a kis társulatot. Az éjszaka hosszú volt és fárasztó, éjfél után egyre hidegebb. A fapad kemény ágynak bizonyult. Egyetlen szvetteremet fázósan fogtam össze magamon, csupasz lábszáraimat magam alá húzva próbáltam melegíteni. Szó alig esett közöttünk, mindenki gondolataiba mélyedt, csak a vonat pöfögött, zakatolt, zötyögött velünk az éjszakában.
„Hol vagytok ti, régi játszótársak?”, akikkel akkor együtt tettük meg ezt az önként vállalt utat és a többi rázós, fázós utat, teherautós kiszállásokat? Hol vagytok Ti, akikkel egy heti lázas munka után ‒ 23-án este ‒ már együtt hajoltunk meg az első tapsra Sepsiszentgyörgy meghívott közönsége előtt a színházavatás bensőséges ünnepségén? Tizenhárman már szétporladtatok az anyaföldben, egy valahol messze, tengereken túl. Él-e még, ki tudja? (…) (Kudelász Ildikó: Az első évad előtt. Romániai Magyar Szó, 1993. aug. 14–15., Szabad Szombat melléklet)
1958 (60 éve)
1958 decemberében felújított színháztermet avattak Sepsiszentgyörgyön. Az épületbelső akkor, az ötvenes évek végén mesebelinek tűnt. A pártállam nyilván nem önzetlenül fizette a költségeket. Elvárta, hogy a művészek híven szolgálják a szocializmus építésének szent ügyét. A művészeket és a nézőt a kor szellemét tükröző freskók figyelmeztették: a kultúra eme új hajléka csakis a népet szolgálhatja. A művészet nem lépheti át a népnevelés (később kiderült: a pártpropaganda) szigorúan őrzött határát. A jobb oldali lépcsőfordulón a Feleki Miklós által leírt „bevonulás” megszépített változata látható:
Barabás István a kép bal szélére megfestette a Bálház homlokzatát, a háttérre az Olt völgyét (…). Középen két ló húzta saroglyás szekér, rajta ládák, a ládák tetején Déryné korabeli biedermeier ruhákban fiatal színésznők, a szekér mellett vándorbottal a kezében a trupp vezetője, Petőfi-arcú, megszállott tekintetű vándorszínész zsinóros atillában, hátravetett felleghajtó köpennyel. (Sombori Sándor: Katedra és színpad. Európai Idő Kiadó, Sepsiszentgyörgy, 1997, 137.)
1978 (40 éve)
A színház történetében különösen fontos esemény volt a Nemzetiségi Színházi Kollokviumok megrendezése romániai magyar, német, jiddis és természetesen román színházak részvételével, valamint az adott nemzetiségek drámaszerzőinek műveivel. Az első két kollokvium (1978-ban és 1980-ban) nemzetiségi, identitásőrző jellege mellett komoly szakmai vitákra adott alkalmat, hiszen ekkor – a hetvenes és nyolcvanas évek fordulóján – érett be az a folyamat, amely az erdélyi magyar színházművészetet lassan felzárkóztatta a világszínház megújulásának folyamatához. A kollokviumok színházi matinékkal és estekkel, szakmai vitákkal zsúfolt programja a közönség körében is rendkívüli érdeklődést keltett, bizonyítván a színház fontos szerepét a város kulturális életében.
1998 (20 éve)
A színház 1990 utáni életéről, a színházat megújító, Gyergyószentmiklósról érkező figurások „bevonulásáról” (még) nem születtek visszaemlékezések. 1994-ben Nemes Levente igazgató hat színészt és egy rendezőt szerződtetett a diktatúra által lassú, de biztos elmúlásra ítélt, már-már elvérző szentgyörgyi színházhoz. A rendező Bocsárdi László volt. (...) A színház új korszakában áttörést hozó 1998-as Alkésztisz-rendezésének egyik felejthetetlen jelenetében B. Angi Gabriella színésznő Hadész birodalmának kapujából, bocsánatkérő zavart mo­sollyal búcsút intett nekünk. A csapat többi tagja pályája delelőjén még túl fiatal a memoáríráshoz.
2008 (10 éve)
A sepsiszentgyörgyi színház az ország egyik legjelentősebb színházi intézményévé nőtte ki magát, a társulat olyan művészi arculatot nyert, amely összetéveszthetetlenül egyedivé teszi előadásait. Mindezt rengeteg hazai és nemzetközi fesztiváldíj, elismerés, a magyar és román színházi szakma kiemelt figyelme is bizonyítja. Ebben az évadban indul útjára a Reflex Nemzetközi Színházi Biennálé, amivel fennállásának hatvanadik évadát ünnepli az intézmény. A Tamási Áron Színház úgy tekint e rendezvényre, mint művészi törekvéseinek kiteljesítőjére, amely által Közép-Európa színházainak egymáshoz való közelítését és a kortárs színház értékeinek terjesztését tűzte ki célul.
2028 (10 év múlva)
A felújított piac mellett a térség egyetlen, 21. században épült impozáns színházépülete áll. Az előcsarnokban egy freskóról Szent Gelasius, a színészek védőszentje vigyázza a hely szentségét, a tolongó közönség gondolatainak tisztaságát. Az ünnepélyes színházavató már megtörtént. Polgármesterünk nem követte elődje példáját, nem írt felező tizenkettesben döcögő verset az esemény tiszteletére, helyette slammerek hada dicsőítette a színházat, a színjátszást. Szövegeik az előcsarnokban elhelyezett pannókon olvashatók. Az esemény előtt egy hónappal már nem lehetett szobát foglalni a felújított Bodok Szállóban. A világ minden sarkából összesereglett vendégek egyhangúan azt nyilatkozták a városi tévének, hogy megérte eljönni a színházak városába. Az új épület avatása óta minden évben Sepsiszentgyörgyön adják át az év UNITER-díjait. (...)
2038 (20 év múlva)
A 90. évfordulóra már gyorsvasúton érkeznek a vidombáki repülőtérről a vendégek. A menetidő mindössze 12 perc. Kormánybiztosunknak sikerült meggyőznie a CFR vezetőit, hogy a pályafelújításkor Kököstől térjenek le a régi nyomvonalról, célozzák meg toronyiránt Sepsiszentgyörgyöt. Az új pálya az Oltnál befut a föld alá (a területek kisajátítása évtizedekig késleltette volna a munkálatokat), s a Tein előtti, Arlecchino téri megálló után éri el a szentgyörgyi vasútállomást. A központ és vasútállomás közötti föld alatti szakasz jelentős terheket vett le a városi közszállításról. A vonatpárok 30 percenként követik egymást, fesztiválok idején a kalauzok a páros számú járatokon Pantalone, a páratlan számúakon a Dottore maszkját viselik. A színházi rendezvények idején a rendőrök a Capitano jelmezében járőröznek. (…) A szakszervezetek művelődési háza már a város tulajdona. Ide költöztették a Plugor Sándor Művészeti Líceumból kivált színészosztályokat. A Visky Árpád nevét viselő új oktatási intézményben immár óvodától egyetemig tanulhatják és gyakorolhatják a színészmesterséget az érdeklődő fiatalok. Itt kapott helyet a Harag György Színháztudományi Intézet is, amelyben tudományos kutatók kutatnak. (…) A hírek szerint Szentgyörgyre várják az Európai Unió soros lengyel elnökét is, aki köztudomásúan lelkes színházpártoló. Brüsszelben úgy döntöttek, az Olt menti városba költöztetik az Európai Színházak Központját... (Salamon András: Sepsiszentgyörgyi színház 70, 2018. október 20., Háromszék napilap)

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint ki nyeri meg az idei elnökválasztást?









eredmények
szavazatok száma 739
szavazógép
2018-10-19: Közélet - :

Fiataloknak kínálnak munkát

Pályakezdő fiatalokat céloz meg a megyei munkaerő-foglalkoztatási ügynökség mai állásbörzéje, a sepsiszentgyörgyi rendezvényt ezúttal az intézmény Dália utcai képzőközpontjában szervezik 10 órától.
2018-10-20: Színház az egész világ - :

Farkas Árpád: Taps

Tenyérből testedzett
ujjongó fergeteg
ne kapjon ölbe lomha
vagy konok
akarnok szónokot,
csak ki igénk és szavunk
kimondja,
ki vélünk suttog és kiált,
őt ringassa csak
örvénylő szárnya,
ez életre-halálra
menő Játéknak nagyfiát