Ez azért jó, mert több pénzért nem kell többet termelni. Az állami alkalmazottakat már lekenyerezték, és náluk nem számít, hogy ki mennyit melózik. Teodorovici pénzügyminiszter úr a gazdasági egyensúlyunkért idegeskedő Európai Bizottságnak suttyomban küldött egy levelet megnyugtatásukra, amelyben 2019-re felvázolta a fizetések befagyasztását. De nem kell komolyan venni, mert mikor ez kiderült, akkor azt mondta idehaza, hogy az csak egy munkaváltozat. Ha netán mégis megtörténne, akkor azzal magyarázná, hogy a tél hidege miatt fagytak be a jövedelmek.
A kormány a nyugdíjasokat is próbálja megvásárolni kilóra, választási célból, hisz aki megéri, annak 2022-re nyugdíja állítólag kétszer akkora lesz, mint most. Ha fel is vetődik a speciális nyugdíjak megreformálása, arra nem sok az esély, hisz az alkotmánybíróság már rég megállapította, hogy megszerzett jogokat elvenni alkotmányellenes. Jelenleg a 120 ezer különleges nyugdíjat élvező annyi pénzt visz el az államkasszából, mint 4 millió földi (és nagyon is) halandó. A tavaly minden nyugdíjra kifizetett 3 lejből egyet kölcsönből fizettek. A rendszerváltáskor egy bani adósságunk sem volt, most már a bruttó hazai össztermék 40 százalékát teszi ki. Különben is a hiányzó pénzeket lehet pótolni azzal is, amit elvesznek, például az egészségügytől, mert akkor csökken a várható élettartam, és így a jogosultak rövidebb ideig kapnak nyugdíjat. De a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy legjobb lesz, ha a dolgozók a nyugdíjalap mellett havonta egy kevéskét a fizetésből félretesznek. 65 éves korig csekélyke nyolcévi fizetést.  Másik lehetséges módszer a pénzügyek egyensúlyban tartására az infláció növelése, amit nyakló nélküli bankónyomtatással lehet elérni. Minél több pénzt osztogatnak szét fizetésemelések formájában a nem termelőknek és nyugdíjasoknak, annál kevesebbet ér. E téren már idén is sikeresek voltunk, hisz a nem élelmiszerek ára 5,4, az élelmiszereké 4,4, a szolgáltatásoké 2,54 százalékkal drágult egy év alatt. Az év eleje óta a földgáz közel 17, a üzemanyag 7 százalékkal drágult. A tűzifa árának emelkedését csak az ismeri, aki fával fűt.
Aztán ha már alkalmaztuk ezeket a nagyszerű módszereket Románia pénzügyi helyzetének stabilizálásához, még mindig maradnak kiaknázatlan lehetőségek annak javítására. Például ha új adónemeket vezetnek be. Az Országos Adóhatóság már talált egy módot az államkassza lyukainak betömésére. Legújabb, hogy felszólítják a fiatal házasokat: űrlapon számoljanak be valamennyi, életük nagy eseményéhez, esküvőjükhöz köthető gazdasági kapcsolatokról, és így a zenekarok, fotósok, videósok vagy más szolgáltatók esetleges adócsalására fényt deríthetnek. Ha az adatszolgáltatást megtagadják, akkor 2000–5000 lejes pénzbírságra számíthatnak. Az adózás módját tovább lehetne finomítani, és helyben kellene felvasalni az esküvőn kasszírozott pénzadományok utáni jövedelemadót. A menyasszonytáncnál a vőfély mellett is ott lehetne az adóbehajtó, és legombolhatná az illetéket. A lagzi befejezése után az ifjú pár nem a nászágyba, hanem az adóhivatalba sietne, és benyújtaná a végelszámolást. Sőt, még a nászéjszakára is vethetnének ki némi adót, ha már az örömlányokat nem sikerül megadóztatni, csak itt mindkét fél fizethetne az örömökért. Mivel senki nem szeret fizetni az államnak, lehetséges, hogy mostantól kezdve a frigyre lépni szándékozók csak egy zsebszerződést kötnek, mert az adóhatóság az anyakönyvi hivataltól ki tudja kérni az egybekeltek adatait. Aztán a lagzit csak amúgy feketén, a sötétség leple alatt szerveznék meg, ahol a zenekar ingyen dalol, a fényképész a család tagjának mondja magát, és a menyasszonyi, vőlegényi ruhákat ajándékban készíttetik a házi barátok, barátnők. De meg lehetne adózni az érettségi banketteket, keresztelőket, név- és születésnapi ünnepségeket és egy nagyobb házibulit is.