Hatvankét esztendeje nemcsak az anyaország, hanem Erdély is megvívta a maga harcát, a román hatalom megtorlása pedig nem késett: százakat ítéltek kemény börtönévekre, ezreket hurcoltak meg, családokat tettek tönkre. Ma sem élünk szabadságban – mondotta a Történelmi Vitézi Rendet képviselő Szabó Miklós –: korunk hatalmasai nemzeti szimbólumainkat tiltják be, nyelvi jogainkat korlátozzák, megtagadják, hogy visszaadják azt, amit erővel elvettek. Hogy ezen változtatni tudjunk, az önrendelkezést kell kivívnunk, ahhoz pedig a pártok, az egyházak, az egyesületek, a fiatalság és a kulturális élet képviselőinek széles körű összefogására van szükség – jelentette ki.

Szakács László baróti alpolgármester a szovjet hatalommal a harcot felvevő, Dávidként küzdő fiatalokat méltatta mondván, ellenállásukkal a teljes világ csodálatát vívták ki. Nagy Károly Kázmér köpeci református lelkipásztor Pál apostol a korinthusiakhoz írt második leveléből vett igére – Az Úr ugyanis a Lélek: ahol az Úr Lelke, ott a szabadság – alapozott beszédében úgy fogalmazott, elődeink cselekedete nem könyvelhető el egyszerűen mint a múlt része: történelmünknek mindannyiunkban ott kell élnie, s kötelességünk, hogy azt a következő nemzedékeknek továbbadjuk. Nem szabad elfelednünk azt, ami hatvankét éve Budapesten, Magya

rországon vagy itthon, nálunk történt. Nemzeti ünnepeinket együtt, közösségben kell megülnünk, s bennük Isten megtartó erejét kell látnunk – mondotta a tiszteletes.

Csog Szabolcs, a Baróti Szabó Dávid Középiskola diákja Jobbágy Károly A rádió mellett című versét adta elő, közreműködött a Csala kürtje fúvószenekar, amely indulókat játszott, majd az esemény végén a résztvevők közösen énekelték el a székely és magyar himnuszt.