Az igazságügyi miniszter ellen foglalt állást az ügyészek jelentős része is, így aztán Toadernak jóformán egyetlen támogatója maradt: Călin Popescu-Tăriceanu. Vélhetően a kisebbik kormánypárt elnökét sem a miniszter iránti rajongása vezérli, amikor még a szociáldemokraták ellenében is kiáll a tárcavezető mellett, sokkal inkább egy újabb lappangó konfrontációs frontot lát, amelyben Liviu Dragneával szemben foglalhat állást.

E szövevényes, kusza viszonyrendszerből is jól játszik: a meglehetősen alacsony röptű vitákban minden politikai szereplő számára más és más a cél. A korrupcióellenes főügyész menesztése után Tudorel Toader leszámolna a vádhatóság legfőbb vezetőjével is, világos és egyértelmű üzenetet küldve a romániai ügyésztársadalomnak arról, hogy hol is lenne a helyük az igazságügyi rendszeren belül a miniszter víziójában. Az ügyészek úgynevezett függetlenségüket féltik, valójában privilégiumaik elvesztése miatt aggódnak, hiszen az elmúlt pár évben a titkosszolgálatokkal kötött paktumok révén is olyan hatalmi tényezővé avanzsáltak Romániában, amelynek befolyása nagyobb volt a választott, legitimitással rendelkező politikai erőknél is.

Liviu Dragnea viszont így is elégedetlen Tudorel Toaderrel, leginkább azért, mert az igazságügyi tárcavezető nem hajlandó rendezni az ő személyes ügyét, nem akar tehát amnesztiát hirdetni, amellyel a szociáldemokrata pártvezér biztosan megúszhatná az egyre inkább fenyegető börtönbüntetést. Nyíltan azonban nem fordulhat szembe a miniszterrel, ezért különféle közvetett módszerekkel próbálkozik: ráuszította a miniszterre a szociáldemokraták megmondóembereit, aztán az ellenzékkel próbált alkut kötni, hogy a parlamentben szavazzák meg a Toader ellen benyújtott indítványt, s így ürügyet találjon a leváltására. E törekvések azonban eddig mind kudarcba fulladtak, leginkább a koalíciós partner, Tăriceanu kőkemény kiállása miatt. Aki egyébként, amiben csak teheti, egyre látványosabban igyekszik elhatárolódni a szociáldemokrata pártvezértől. És Tăriceanut sem ideológiai nézetkülönbségek vezérlik: a volt kormányfő, a szenátus jelenlegi elnöke államelnöki tisztségre pályázik, a jövő évben esedékes választások perspektívájában pedig egyszerűen vállalhatatlan számára a Dragnea cimborája szerepkör.

Az újabb politikai iszapbirkózásban a szereplők érdekeinek sokfélesége miatt nehéz tisztán látni. Az viszont valószínűsíthető, hogy a jövő tavaszi EP-, majd az év végi elnökválasztás alaposan megbolygatja majd a politikai viszonyokat: minden eddiginél élesebb vitákra, új szövetségek kialakulására, akár koalíciós válságra is számíthatunk, sőt, még kormányváltás sem zárható ki.