Te mindennel ellátott konyhát kívánnál, én csak annyit, hogy a meglévőt jól használjuk ki, és így tovább. Az én elképzelésem: a semmiből valamit. Te megfelelő alapokról akarsz elindulni. Ha elfogadod az én elképzelésemet, ha nem elégedetlenkedsz örökké az alapok hiánya miatt, hanem valóban nekiállsz dolgozni, akár a legszerényebb eszközökkel is, akkor egy napon meglesz hozzá a felszerelés is. Ne beszéljünk hát többé sem a továbbképzésről, sem az anyagi alapokról.

Később: Milyen érdekes a te szádból hallani: ,,Fellázadok a gondolatra, hogy a nő számára a gyermek jelenti a teljes életet. Hiszen akkor a nő nem több, mint egy képességek és egyéniség nélküli szülőgép, akinek e szűk területen kívül nincsenek céljai." Pontosan! Ez az, amit magam is mindig hangoztattam. A gyermek önmagában véve nem cél, mert ez azt jelentené, hogy nincs más dolgunk, mint a faj fenntartása. Holott minden embernek meg kell legyen a maga külön életcélja is. Furcsa, de már bizonyára nem emlékszel rá, hogy nekem mindig is ez volt a véleményem. Azt hiszed, szerintem mindegy, hol élsz, ha egyszer családod van? Nem én voltam-e az, aki mindig is hangoztattam, hogy ne csak velem, de Erdéllyel magával lépj házasságra, az itteni munkával, az itteni élettel? De Kriszi, becsapod magad, ha azt hiszed, hogy elég dolgod lesz, ha beletanulsz a szakszerű csecsemőápolásba. Egy kicsivel többet tudsz majd, de jobb felszerelésed nem lesz, mint amilyent magunk ki tudunk teremteni magunknak.

Arra vállalkoztam, hogy angolra fordítom Tamási Áron könyvét. Ez némi pénzt jelentene. De most nem tudok vele foglalkozni. Szeretném keresztülvinni, hogy az egyház engedjen el az adósságomból. Még mindig 10 000 lejjel tartozom. Első a parókia! Új horizontja van az életemnek. És a te életedet, a miénket nem keseríti majd túl sok nehézség, idegfeszültség. Mi úgy ragaszkodunk egymáshoz, mint egyazon dolog két fele, és megkönnyítjük egymás életét.

A te nagy és erős férjed

Később... Kriszi, nekifogtam egy cikknek az egyik újság számára, de kénytelen voltam azt írni, amit gondoltam, így meg nem adják ki, még kevésbé fizetnek érte. De én nem tudom pénzért eladni magamat. Tudod, az ember néha eltűnődik azon, hogy miért tűrik el olyan sokan a megalázásokat, és dolgoznak olyan főnök keze alatt, akit megvetnek, mégsem kelnek ki ellene. Nos, a válasz a következő: családjuk van, amelyet el kell tartaniuk, így szolgalelkűvé válnak, nehogy elveszítsék a munkahelyüket. Nekem most alig van szükségem valamire. Úgy élhetek, mint a japánok, nagyon kevésből. Hiszen tudod, hogy az adósságaim nagy részét is terveim megvalósítására vettem fel, és nem azért, hogy ruhát vagy egyebeket vásároljak magamnak.

Később... Lehet, hogy meggondolatlannak tartasz. De ez csak azért van, mert még mindig az előző életedbe kapaszkodol, és nem veszed észre, hogy semmit sem ér az életed, amíg meg nem gyökerezel valahol. Még mindig azt hiszed, hogy mindkét életformádat meg tudod tartani, miközben jelenleg egyik sem a tiéd. El akarod hitetni magaddal, hogy azért hosszabbítanád meg a másik életformában való tartózkodásodat, hogy jobban fel tudj készülni az itteni életre. Ez az okoskodás legalábbis részben helytelen. Természetesen, azért akarsz tovább maradni, mert jól érzed magad ott, ahol vagy. A mi házasságunk azonban nem lehet boldog mindaddig, amíg le nem mondasz arról a másik életformáról, legalább annyira, hogy kevésbé legyen vonzó, mint az itteni. Bagge asszony mesélte, hogy 1918—19-ben, a forradalom alatt minden kapcsolata megszakadt Dániával, és hogy soha, sem azelőtt, sem azután nem volt olyan tökéletesen nyugodt, mint abban az időben.

Nem hiszem, hogy megalapozott volna az az elképzelésed, hogy a munkánkhoz további felkészülés szükséges. Vagy mondjam azt, hogy semmit sem tehetek ezért a vidékért, ha nem végzem el az agronómiát? Nem mondom, mert tudom, hogy erre nincs időm, ezért alkalmazok egy gazdasági szaktanácsadót. Mondjam azt, hogy semmit sem tehetek a nagyszámú gyermekhalandóság megelőzéséért, hacsak nem leszek magam is orvos? Nem mondom, de szeretnék orvost alkalmazni a vidék számára. Végül a legnyomósabb ok amellett, hogy nem tanulok ki minden mesterséget, az, hogy én látom a vidék sokrétű szükségletét, és teljességgel lehetetlennek tartom, hogy egy személyben jól képzett agronómus, orvos, mérnök és még ki tudja, mi minden legyek. És ugyanez áll rád is!

Volt idő, hogy a Szentírást tanulmányoztad, hogy majd itt is taníthasd Jézus életét. Most mindent meg akarsz tanulni a háztartásról. Ápolónői diplomát akarsz szerezni a csecsemőkórházban. Ennek értelmében ki kellene járnod a művészeti iskolát, hogy megtanulj szőni, hímezni, korongolni stb. Magad is látod a világ sokféle gondját-baját. De lehetsz-e minden területen szakértő? Az ilyenfajta embernek, mint mi, egyetlen út kínálkozik: utánajárni, hogy megfelelő emberek kerüljenek a megfelelő helyre, hogy ott valóban dolgozzanak, és hogy a munkájukat összehangolja.

Tételezzük fel, hogy valóban képzett ápolónő leszel. Az hiszed, képes leszel elvégezni az ápolónő szüntelen, nehéz és felelősségteljes munkáját? Azt hiszed, lesz majd rá időd? Enyhíthetsz-e a szükséget szenvedők gondjain az időnkénti látogatásokkal?

,,DOKUMENTUM" Március 7.

Kriszi, én szent Kriszim,

amit most érzek, az valódi megtérés. Így érezhettek a katolikusok Mária és a kisded iránt. Teljesen megváltoztam irányodban. Nem tudlak, nem is akarlak bírálni. Még csak nem is tudok most úgy gondolni rád, mint a feleségemre. Megszentel és dicsfénybe burkol téged a szent misztérium, amit viselsz: a terhességed. És mert messze vagy, és ,,földi" mivoltod, esetleges hibáid, gyengeségeid nincsenek a szemem előtt, még szentebb vagy előttem.

Vallásos élmény ez. A mélyén ott van a harag, amit távolmaradási szándékod miatt éreztem. A legvádaskodóbb hangon írtam neked, de azokat a leveleket nem küldtem el, amit elküldtem, azt is elég rémesnek találod majd, pedig csak szelíd változatok. Az egyikben odáig mentem el, hogy ha előre tudom, hogy életed felét velem, felét távol, de mindkét helyen boldogtalanul fogod tölteni, nem vettelek volna feleségül. Meg kellett bántsalak ahhoz, hogy felébredjen a lelkiismeretem. Pál apostol egyszer csak arra kezdte biztatni Jézus üldözőit, hogy boruljanak le és imádják Krisztust. Amit most érzek irántad, lélekemelő, drága érzés (remélem, tartós lesz): a szent asszony, s benne a növekvő élet. Az élet dicsőségének vagy a jelképe, Szűz Mária — igen, mert én nem vonom be magam a kisbaba megteremtésébe. Olyan vagyok, mint József, nincs hozzá közöm. Csak magad vagy, és az Isten.

F.

Március 14.

Boldog vagyok, Kriszti drága, hogy elküldtem neked a ,,dokumentumot". Mire ezt a levelet írom, már megkaptad, s remélem, kicsit jobban bízol bennem. Lelkiismeret-furdalásom volt az utolsó leveled után. Olyan más volt, mint a többi! Eddig sosem vesztetted el a jókedvedet, akármit írtam, igyekeztél fenntartani a jó hangulatot. De a leveleimtől sírós és bocsánatkérő lettél, úgy érzem magam, mintha ráordítottam volna egy kislányra, aki nem vett engem komolyan, és ezzel megríkattam őt, Kriszi, te legkedvesebb, szeretlek, tényleg nagyon szeretlek, és bízom benned. Tényleg megijesztettelek?

Ma délután órám volt a gyerekekkel. Amíg én mesét mondtam a kicsiknek, a nagyok folyton zajongtak. Többször is megálltam, kértem őket, maradjanak csendben. Végül úgy tettem, mintha dühbe gurultam volna, csapkodtam a padokat a mutatópálcámmal, és megparancsoltam, hogy csomagoljanak össze, és azonnal menjenek haza. Meg voltak döbbenve. Nem mertem rájuk nézni, hiszen annyira szeretem őket — de hát tennem kellett valamit, hogy az iskolában a csend és az egymásra figyelés legyen az úr. Ahogy felsorakoztak, láttam, hogy egyik-másik pityereg. Szerettem volna megsimogatni őket, de elmentek. Olyan üres maradt utánuk a tanterem!

Végre sikerült alkalmazni egy gazdasági tanácsadót. Vasárnap délutánra összehívattam a hat falu képviselőit. Biztonság kedvéért előzőleg mind a hat faluba elmentem Jancsival, hogy lássam, kijelölték-e a küldötteket. Az egyik faluban magamnak kellett kineveznem a képviselőt. De végül is mind együtt voltunk. A megbeszélés élénk volt, és jól sikerült. Mindenki egyetértett azzal, hogy szükséges ez az állás. Az embert is megválasztottuk (Török Elemér), és falunként havi 300 lejben állapítottuk meg a fizetését. Most még csak hat falu társult, de reméljük, hogy még négy csatlakozik hozzánk. Sínfalván fog lakni, holnap már kezdi is a munkát. Olyan boldog vagyok, hogy két hónap alatt sikerült beindítanom ezt is!

Ma kisétáltam a Koptához. Nagyon nagy a hó. Az új kövendi pap, Fikker barátságos ember. Lezártuk a Népfőiskola téli szakaszát. Négy hónapig tartott, összesen 52 előadással. Az aritmetikaóráknak nagyjából 18 rendes hallgatója volt, a történelemnek 9, az irodalomnak 7. Összesen úgy 50 ember járt, ebből 30 elég rendszeresen. Tegnap egy kis zárómulatságot is tartottunk, megünnepeltük az első év végét.

Befejeztem a konfirmációs előkészítőkre használt teológiai rendszer előkészítését. Egy héten belül kinyomtatják. Úgy érzem, ezen a télen sokat végeztem. Oh, Kriszti, milyen jó lett volna, ha te is itt vagy, ha te is benne vagy mindenben! Morgan asszony beleegyezett abba, hogy az 50 dollárt, amiből a tartozást kellett volna fizetnem az egyházi elöljáróknak, a mészkői templom kapja. Ez jó, mert ezen a pénzen megvehetjük a téglát az új parókiához.

Édes Kriszti, rettenetesen szeretlek.