Noha mintegy három héten keresztül úgy tűnt, kisebb-nagyobb akadályokkal, felemás hatósági és intézményi viszonyulással, de sikeres lehet a Puskás Tivadar Iskolaközpont diákjait tömörítő Környezetvédelmi Tanács által kezdeményezett takarítás a sepsiszentgyörgyi Szakszervezetek Művelődési Házában, az elmúlt napok több kellemetlen történéssel is szolgáltak, mint például a diákok által saját költségen összehívott konferencia. A fiatalok akciójának hatására ugyanakkor némi mozgolódás indult el a szakszervezeti tömbökben az ingatlan évek óta csak elvi szinten létező gondnokságának legalább időszakos rendezése végett, a jelek viszont arra mutatnak, az elképzelés nem lesz életképes, mivel az önkormányzat számára – érthető okokból – elfogadhatatlan az ajánlat.
Egy ideig tényleg kedvezően alakult az akció. Sikerült többek között elérni, hogy az önkormányzat közbenjárására az áramszolgáltató két nagy erejű reflektort szereljen az épület főbejárata elé, amivel legalább ezt a részt meg tudják világítani, emellett az önkéntesek szalagkordont vontak az épület köré, ami időközben teljesen eltűnt, illetve nekiláttak kihordani a tetemes mennyiségű hulladék egy részét, amit a köztisztasági vállalat el is szállított.
Erre azután kerülhetett sor, hogy Sebastian Cucu prefektustól átirat érkezett: eszerint a kormányhivatal által elrendelt közegészségügyi vizsgálat eredményeiről értesítették az épület gondnokságát ellátó Szakszervezeti Művelődési Házak Országos Egyesületét, amely a volt igazgatót hatalmazta fel, hogy intézkedjen az épület kitakarítása és fertőtlenítése ügyében. Mircea Ștefan továbbra is a diákokat bízta meg ezzel a feladattal, kivétel a fertőtlenítés, amihez állítása szerint szakvállalatot keresnek. A Háromszék Táncegyüttes vezetőségével is tárgyaltak közben, felhatalmazást kaptak, hogy a volt Lajtha László Stúdióteremben még fellelhető felszerelést, eszközöket gyűjtsék össze, mert azokra a táncegyüttes igényt tart, illetve az egyik magánvállalat elszállította az épületben egykoron működő szórakozóhelyen felgyűlt sörösüvegeket és ládákat – ismertette lapunkkal Balázs Dániel, a Környezetvédelmi Tanács vezetője, az akció koordinátora.
A felhatalmazás kérdése végül a múlt héten érdekes fordulatot vett. Balázs Dániel a bukaresti országos egyesülettől szóban azt az értesítést kapta, hogy továbbra is igyekeznek írásban megbízni a volt igazgatót, de az önkéntesek tevékenységét nem engedélyezhetik, mert veszélyes, és az önkéntesek testi épségéért nincs kinek felelnie. A benti rendezéssel ezért leálltak, csak az épület körül szedegették a szemetet. Az épületről csak a betört külső ablaktáblákat távolították el, illetve a bejáratokat látták el a veszélyekre figyelmeztető táblákkal.
Felvetésünkre Balázs Dániel elmondta: a továbbra is elzártan őrzött dokumentumok (az ingatlanhoz kötődők, a Spiru Haret Egyetem kihelyezett tagozatáé, illetve másoké), színpadi felszerelések, jelmezek, valamint a művelődési ház könyvtárának sorsa még nem tisztázott, amint a polgári védelem bunkeréé sem, ahol továbbra is megtalálhatóak a kommunikációs eszközök, sőt, térképek is. A hajléktalanokkal továbbra is gondjuk akad, volt rá példa, hogy egyikük ittasan seprűnyéllel támadt az önkéntesekre, ketten pedig a csatornarendszer felől a bunkerbe próbáltak bejutni, erről értesítették a helyi rendőrséget, valamint a katasztrófavédelmi felügyelőséget. Balázs Dániel egyúttal támogatáskérő körútra indult, vállalkozások segítségét kéri, hogy térfigyelő kamerákat szereljenek fel az épület külső falaira, amelyeket egy mobil őrbódéból lehet követni – ez lenne egyúttal a jelenleg is működő „zöld őrség”. Riasztót már korábban elhelyeztek a bejáratoknál. Elmondása szerint egyelőre kevés sikerrel járt, csak egy vállalat mutatott hajlandóságot.
Érdektelenségbe fulladt megoldáskeresés
Az épületet érintő konkrét beavatkozásokon túl pénteken egy konferencia keretében szerették volna a valamely módon érintett intézmények, a szakszervezetek, valamint a lakosság figyelmét felhívni a tarthatatlan helyzetre. Az önkéntesek adományaiból a Fidelitas szállodában tető alá hozott tanácskozásra, amelyre a polgármesteri hivatal, a rendőrség, a prefektúra, a katasztrófavédelem, a közegészségügy, a Tega és a környezetvédelem képviselőit várták, végül csak a köztisztasági vállalat vezetője, Máthé László jött el. A közvetlenül érintettek közül Mircea Ștefan tette tiszteletét, Balázs Dániel állítása szerint egy bukaresti férfi is elkísérte – talán az országos egyesület képviseletében –, de az illető, miután látta a lanyha érdeklődést, eltűnt a színről, azt kérve: elektronikus postán küldjenek el számára minden információt, egyebek mellett a fiatalok által összeállított képes jelentést, amelyet a helyszínen is bemutattak. A diákok vezetője keserűen állapította meg, hogy 110 önkéntes hívó szavát nem hallják meg az illetékesek, a három hete történt meghívás, terembérlés, szervezés ellenére bokros teendőikre hivatkozva, egyenként lemondták a részvételt. Balázs Dániel szerint ebből látszik, mennyire érdekli őket az épület sorsa, mennyire tartják fontosnak több mint száz fiatal önkéntes munkájának támogatását.
A meghívottak közül Antal Árpád, Sepsiszentgyörgy polgármestere péntek délelőtt fogadta az akció vezetőjét. Lapunkat arról tájékoztatta: a találkozón igyekezett elmagyarázni, hogy kinek mi a szerepe az ingatlannal kapcsolatos ügyben, rámutatva: az önkormányzat nem tulajdonosa az épületnek, így annak rendbetételéért jelenleg semmit sem tehet. Megemlítette továbbá, hogy a gondnokok milliós tartozást halmoztak fel a várossal szemben, de a tulajdon átruházásába nem hajlandóak beleegyezni, igaz, nem is világos, kinek kellene ezt a lépést megtennie. A tulajdonviszony ugyanis nem tiszta, ezért az önkormányzat még a kényszervégrehajtást sem kezdeményezheti.
Mircea Ștefan a konferencián a régi sérelmeket sorolta fel, ezek között előkelő helyet foglalt el a városháza viszonyulása. A volt igazgató elismételte abbeli meglátását, hogy az önkormányzat jogtalanul szabott ki terület- és ingatlanadót a művelődési házra, mert „az nem a város, hanem az állam tulajdonában lévő területen áll”. Továbbá „elijesztette” a művelődési ház bérlőit, mert felszólította őket, hogy a bért az adótartozás nevében egyenesen a helyi pénzügynek fizessék. Mircea Ștefan, akárcsak korábban, a felelősséget is hárította az épület sorsát illetően, állítása szerint „ő jelezte a bukaresti központnak”, hogy befejezte a tevékenységét, 2012-ben bezárta a házat, s elment nyugdíjba. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy a kulcs azóta is nála van, és ő bocsátotta az önkéntesek rendelkezésére egy kézzel írott, pecsétet nem hordozó felhatalmazással egyetemben.
Elfogadhatatlan ajánlat
A diákok tevékenységének hatására az ingatlan gondnokságában közvetlenül érintett szakszervezeti tömbök helyi képviselői is lépni próbálnak. Amint már jeleztük, az Alfa Kartell helyi elnöke, Bong Vilmos korábban Bogdan Hossu országos vezetőnek jelezte, az ingatlan sürgős beavatkozást igényel. Vasile Neagovici, a Testvériség Szabad Szakszervezetek Országos Konföderációjához tartozó Sanitas szakszervezet helyi vezetője újból az érdekvédelmi tömb központi vezetőségéhez és az egyesülethez fordult. Érdekes választ kapott: arról érdeklődtek, milyen kulturális tevékenység zajlik az épületben. Felvilágosította őket, hogy az ingatlant hat éve bezárták, hajléktalanok vették birtokukba, illetve csak a város irányába több mint kétmillió lej tartozást sikerült felhalmozni. Egyelőre szóbeli felhatalmazást kapott, hogy újból keresse meg az önkormányzatot a gondnokság esetleges átadása kapcsán. 2015-ben már volt ilyen kezdeményezés, akkor tíz évre ruházták volna át a gondnokságot, most hosszabb távú bérbeadást javasolnának, akár 49 évre. Neagovici szerint a szakszervezeti vagyon törvényi tisztázásáig akár 15–20 év is eltelhet, és még ha a városnak kedvező módon is változik a helyzet, addigra az épületből már nem marad semmi. Ha átvennék, legalább meg lehetne őrizni, esetleg visszahozni a megye művelődési körforgásába.
Megkeresésünkre Antal Árpád polgármester rámutatott: olyan vagyontárgyról van szó, amely a közösségnek épült, máig azt illetné meg, és amit a szakszervezetek gyakorlatilag bitorolnak. A történet túlmutat a művelődési házakon, itt rengeteg nagy értékű ingatlanról van szó (szállodák és nem csak) „a tengertől a hegyekig”, hatalmas gazdasági érdekek állnak a háttérben, 27 éve ezért nem jut egyről a kettőre a vagyonkérdés tisztázása. Érthető, hogy most, amikor már hatalmas tartozás van a nyakukban, az önkormányzat több éve perel velük, a szakszervezetek akár hosszú távú bérbeadásba is belemennének. A gond csupán az, hogy a gondnokság kapcsán sem tudni, hogy pontosan kivel lehetne szerződni. „Sem jogi, sem erkölcsi szempontból nem működik, hogy most, amikor az épület lassan szétesik, odadobnák az önkormányzatnak, és elvárnák, hogy az ingatlan értékének többszörösét ruházzák be úgy, hogy még mindig nem a város a tulajdonos. Egy ilyen kalandba nem mehetünk bele” – fogalmazott a polgármester.
