Finn népmeseMiért hűséges a kutya az emberhez?

2018. november 10., szombat, Kiscimbora
Az idők kezdetén az állatok nagy egyetértésben, békességben éltek. Kutya, farkas, róka, medve, mivel jól megfértek egymással, együtt sétálgattak az erdőben.
  • Illusztráció: pixabay.com
    Illusztráció: pixabay.com
De mi történt egyszer?
Az állatok gazdag zsákmányt szereztek, és elhatározták, hogy szétosztják egymás között. Osztozkodás közben civakodni kezdtek. Azon veszekedtek, kinek jusson a legjobb és a legnagyobb rész.
Mivel a medve volt mindnyájuk közt a legerősebb, a farkas meg a legfalánkabb, a kutya és a róka nem tudta megvédeni a maga jussát.
Elszaladt hát a kutya az erdő öregéhez, Tapióhoz, elpanaszolta neki a baját, és kérte, állítsa helyre a régi békét. Tapió, az erdő örege el is ment, hogy kibékítse a civakodó állatokat. A medve meg a farkas az öreg elé léptek, szánták-bánták bűnüket, fogadkoztak, hogy ezentúl megint egyetértésben élnek. Így aztán a régi béke helyreállt, s Tapió, az erdő örege hazatérhetett.
Ámde újabb nagy zsákmányt ejtettek az állatok, s megint osztozkodniuk kellett. Az erős medve és a falánk farkas most is nagyobb részt követelt magának, mire a kutya ismét Tapióhoz futott, elsírta a bánatát, és kérte, tegyen igazságot. Az erdő örege megint kibékítette őket, és egyetértést teremtett közöttük.
De alighogy eltávozott, megint megkezdődött a morgás, sőt, az erősebbek most még jobban zúgtak, még nagyobb részt követeltek maguknak. A kutya ismét elrohant az erdő urához, panaszt tett, és kérve-kérte, teremtsen rendet.
Csakhogy mire Tapió megint odaért, hogy lecsitítsa a civódókat, a medve meg a farkas már elhordta az irháját. Így szólt akkor a bölcs öreg.
– Megszöktetek előlem? Sebaj! Majd találkozunk még! Most pedig csapdát állítok nektek.
A medvének csapdát állított, a farkasnak tőrt vetett. Azután hazament, s a kutya meg a róka is vele tartott. Nemsokára jött is a medve meg a farkas, falni szerettek volna a zsákmányból. De mi történt ekkor? A medve nagy falánkságában megfeledkezett az óvatosságról. Alighogy a zsákmányba beleharapott, a csapda felső része lecsapódott, egyenest rá a medve farkára. A medve rettentően felüvöltött. A farkas rögtön odarohant, segíteni a barátjának, ámde a nagy sietségben belefutott a tőrbe. Most hát versenyt üvöltöttek, sóhajtoztak, mindenáron ki akartak szabadulni szorult helyzetükből. A medvének végül sikerült is, csak a bundájának egy darabja maradt a csapdában. A farkas csak üvöltött, s hívta a barátját, hogy segítsen.
Végül is elszakadt a tőr kötele, s a farkas a földre rogyott fájdalmában. Nagy keservesen mégis feltápászkodott, s ahogy maradék erejéből tellett, elhordta az irháját.
Így bomlott fel mindörökre a kutya, a róka, a medve meg a farkas békés szövetsége. Azóta a kutya nem sétálgat együtt ezekkel a fenevadakkal, inkább az emberhez csatlakozott.
Ki is tart gazdája mellett, jóban-rosszban egyaránt.
Hozzászólások
Szavazás
Elégedett-e azzal, ahogyan a TEGA hótalanította Sepsiszentgyörgy utcáit az első havazás után?







eredmények
szavazatok száma 335
szavazógép
2018-11-10: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Ha a napnak

2018-11-10: Kiscimbora - :

A lusta ember meg a nyúl (Udmurt népmese)

Volt egyszer egy lusta ember. Olyan lusta volt, hogy meg sem házasodott. Ritkán evett, ritkán ivott. Csak kóborolt erdőn-mezőn, éhesen, rongyosan.