Mózes László
Magyarországnak és a Romániában élő magyarságnak is egyértelmű érdeke, hogy a két ország között jó kapcsolat legyen – jelentette ki tegnap Bukarestben Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, miután román kollégájával, Teodor Meleșcanuval találkozott. A budapesti tárcavezető azt is elmondta: érzékeny, a magyar fél számára fontos kérdésekben sikerült előrelépést elérni, például a marosvásárhelyi katolikus gimnázium újraindítása ügyében. Szijjártó szerint mindez igazolja azt a stratégiát, hogy Magyarország és Románia közös „sikertörténetekkel” építheti újra azt a bizalmi bázist, amelyre alapozva a nehéz kérdések is megoldhatók.
Akár reményt keltőnek is nevezhető, hogy a hosszú évekig befagyott román–magyar diplomáciai viszony megváltozott. Azt vélhetően maguk a diplomácia vezetői is látják, távol állunk még a közös, igazi sikertörténetektől, de hogy a két fél azok irányába tekint, már önmagában is jelzésértékű. A román–magyar viszony alakulása nem csupán a jelenlegi külügyminiszterek szándékán, elkötelezettségén múlik, hanem azon is, hogy mennyire komoly és tartós az összefogásuk, illetve hogy ígéreteiket betartják-e. De már az is eredmény, hogy háttérbe szorult a nacionalista retorika – hivatalos szinten legalábbis –, s a romokon elkezdődött az építkezés.
A román–magyar viszony javításához persze nem elegendő a külügyminiszteri kinyilatkoztatás, hiszen a megoldás kulcsa nem a tárcavezetők zsebében lapul, a valós javulás cselekedeteken, gesztusokon, szemléletmódon múlik. A „bizalmi bázis” újjáépítése elképzelhetetlen a vezető politikusok kézfogása nélkül, ez szükséges, de nem elégséges feltétele annak, hogy a nemzetek végre egymásra találjanak, hiszen számos aggodalmat keltő, kisebbségellenes jelenséget érzékelhetünk folyamatosan. Ráadásul az elmúlt időszakban az is bebizonyosodott: születhet ugyan elfogadható fővárosi megoldás, jogszabály egy-egy problematikus helyzetre, azt helyi, felvilágosultnak és toleránsnak nem nevezhető erők – a marosvásárhelyiek ebben élen járnak! – konok aknamunkával megfúrják. De a katolikus líceum az áskálódás ellenére nyithatta meg újra kapuját, s ez bizony lényeges eredmény. Más kérdés, hogy azt az energiát, amelyet a magyar közösség arra fordít, hogy abnormális viszonyrendszerben teremtsen normális körülményeket, másra is fordíthatná, s bizony mennyire emberibb lenne, ha nem kellene hegyeket mozgatni azért, hogy Bukarest és Budapest közös erőfeszítésével egyet-kettőt léphessünk a jobb irányba.
A centenárium évében, mély társadalmi és politikai zűrzavarban még nagyobb kihívás a román–magyar viszony rendezése, hiszen egyértelmű, hogy a múlt erői nem a megbékélésben, az értelmes egymás melletti létezésben érdekeltek. És ez akkor változhat, amikor a kisebbségi témakörben is megvezetettek vagy megvezetni kívántak végérvényesen, tömegesen elutasítják a nacionalista indulatokat, rágalmat, hazugságot, s belátják végre, hogy jobb életminőséget magyarellenességgel nem lehet teremteni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
