Első világháborús képeslapok digitalizált és nyomtatott változatából készült kiállítást nyitottak meg hétfő este Sepsiszentgyörgyön az unitárius egyházközség tanácstermében. A tárlat ezen a héten látogatható.
Az egybegyűlteket a házigazda, Kovács István lelkipásztor köszöntötte, majd Lőrinczi Dénes történelemtanár (Székely Mikó Kollégium, Váradi József Általános Iskola, árkosi Dr. Gelei József Általános Iskola) mutatta be vetített képes előadásban az általa összeállított tárlatot. Bakanóták (vagy ha az alkalom úgy kívánta, szerelmes dalok) István Ildikó népdalénekes előadásában csendültek fel.
Lőrinczi Dénes vázolta az első világháború történetét, az embereknek ehhez való viszonyulását, majd ismertette a képeslapküldés szokásának megjelenési körülményeit. Előbb levelezőlapok készültek, s ezek a levélhez képest rövid üzenetre elegendő lapok csekély idő alatt oly népszerűvé váltak, hogy Magyarországon való megjelenésükkor, 1869-ben már az első hónapban tízezer darabot adtak el belőlük.
A történelemtanár elmesélte, hogyan jutott a képeslapok birtokába. Szokása, hogy pluszpontot ad azoknak a diákoknak, akik valamilyen 1945 előtti tárgyat visznek az iskolába. 2016-ban egy fiú jó pár első világháborús képeslappal jelent meg, mindeniknek ugyanaz volt a címzettje: Demeter Annuska. Utánajárt, és megszerezte mind a 622 meglévő képeslapot, majd feldolgozta azokat. Mindannyit a kökösi görögkeleti vallású nő kapta, azonosíthatóan legalább huszonhárom udvarlótól. A legkitartóbb Vass István volt, akinek 114 lapja található a gyűjteményben, mind 1918-ból. Az úriember végül, a szakítást követően elnézést kért azért, hogy udvarolt. A képeslapok szövege konvencionális, a diszkrét üzeneteket – szeretlek, csókollak – a bélyeg alá rejtették a levélírók.
A többféle képeslap közül Lőrinczi Dénes kétfélét emelt ki: a propaganda-jellegűeket, amelyekből a gyűjtemény 12 százaléka áll, valamint az ünnepi, karácsonyi és újévi üdvözleteket, ebből a fajtából 5 százaléknyi van. Az előadó igyekezett a száz évvel ezelőtti légkört is felidézni, Gyóni Géza (1887–1917) Przemyśl ostromakor, orosz fogságba kerülésekor írt Csak egy éjszakára… című versét tolmácsolva.