Köszöntőjében Vécsi Nagy Zoltán művészettörténész, az EMŰK vezetője elmondta, örül annak, hogy a kiállítás kurátora, Madaras Péter képzőművész ilyen szép számban és minőségben gyűjtötte össze a munkákat.

Házigazdaként, illetve a tárlat kezdeményezőjeként Kovács István unitárius lelkész elmondta, egy éve merült fel e tematikus kiállítás ötlete kettős évfordulójuk, szellemi kincsük ünneplése kapcsán. Mint fogalmazott, hitről és szabadságról igazán méltóképpen a művészet tud beszélni, s megköszönte az alkotóknak, hogy segítettek újra felfedezni a 450 évvel ezelőtti csodát.

Ütő Gusztáv képzőművész performance-ot mutatott be, amelynek végén megjegyezte: a kiállítást szemlélők a hírhedt Securitate lehallgatótermében tartózkodnak (az EMŰK épülete a rendszerváltás előtt a posta, illetve az akkori telefontársaság székháza volt – szerk. megj.), így időszerű megtisztítani ezt a termet vízzel, földdel és fénnyel.

Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria tudományos főigazgató-helyettese az unitarizmusról és a művészetről beszélt, kiemelve, hogy számos alkotó szellemiségét, lelkiségét áthatja az unitárius vallás, sokuknak – Orbán Balázs, Bartók Béla, Sánta Ferenc – pedig választott vallása volt.

Megnyitóbeszédében Dimény András képzőművész szólt a kiállított munkákról, s idézte Andrej Tarkovszkij filmrendező gondolatát: „Mindaz, aminek nincs szellemi alapja, nincs köze a művészethez. A művészet kísérlet arra, hogy az ember megalkossa hitét és kifejezze reményét. A művészet tehát ima.”

Végül díjaztak négy, a kiállításon is bemutatkozó képzőművészt, a zsűri elismerését Éltes Barna, Kuti Botond, Sipos-Gaudi Tünde és Vass Sándor nyerte el.