Henning László János 1958-ban született Brassóban. A Babeş—Bolyai Tudományegyetem matematika—informatika szakán végzett, két mesterképzőn vett részt gazdasági, illetve oktatási területen. Két fia van. 1990 márciusától a megyei tanfelügyelőség gazdasági osztályán dolgozott. Beiktatása után másfél hónappal terveiről, tapasztalatairól faggattuk.
— Miért döntött úgy, hogy otthagyja a tanfelügyelőséget?
— Nehéz döntés volt. Tizennyolc év után otthagyni a tanfelügyelőséget nem volt egyszerű. De tudtam, hogy alkalmas vagyok erre a munkára is. Úgy éreztem, vannak területek, ahova újat tudok behozni, például az informatikában.
— Megismerkedett-e munkakörével, erre számított-e, amikor elvállalta az alelnöki tisztséget?
— Ismertem az itteni tevékenységet, mert négy évig tanácstag voltam. Gyakran jártam ide, bizottsági elnökként is. A tanügyi problémákkal is milliószor megfordultam a megyei tanácsnál. Úgyhogy erre számítottam. Az átállás sem volt nehéz, hiszen tizennyolc évig a tanügy gazdasági problémáival foglalkoztam, most is a gazdasági osztályon dolgozom.
— Letisztázódott a két alelnök hatásköre? Rögzítették, hogy ki mely területekért felel?
— Az elnök úr még erről nem döntött, a régi szerkezet és felépítés szerint dolgozunk. Kulturális, gazdasági, sporthoz kötődő kérdések tartoznak ide, de döntő fontosságú a gazdasági igazgatóság, hiszen minden probléma, minden pályázat előbb-utóbb itt köt ki, itt dől el, hogy van-e pénz rá. Ezért nagyon fontos a tervezés. Most például az a gondunk, hogy egyre több pályázatban veszünk részt mi is, a települési önkormányzatok is, és ennek elő kell teremteni legalább az önrészét. Ehhez kell az előtervezés.
— Említette az újításokat. Melyek lennének ezek?
— A gazdasági kérdések mellett az informatikai pályázatokkal szeretnék foglalkozni. Az elmúlt négy évben nem voltak ezen a területen kiírások, de most vannak. A napokban jártam a távközlési minisztériumban Somogyi Csaba államtitkárnál. Van néhány pályázati kiírás, ilyen az e-governmentre vonatkozó. Gondolkodtunk, hogy ez a megyei tanácsot is érdekelheti. Csakhogy — szemben a helyi tanácsokkal, amelyek nagyon sok szolgáltatást biztosítanak a közönség számára — a megyei tanácsra gyakorlatilag csak az építkezési engedélyek kibocsátása tartozik. Ezt azonban 21. századi szinten kellene művelni. Épp az előbb beszéltem ebben az ügyben Vrânceanu igazgatóval a Romtelecomtól. Mivel ez az összeg — körülbelül kétmillió eurós nagyságrendű pályázási lehetőség — az infrastruktúrára nem elég, így nem tudunk ebből üvegszálas távközlési hálózatot létrehozni a megyei tanács és az önkormányzatok között. Vannak olyan helyek, ahova ők sem jutottak még el, mert gazdasági vállalkozásként nem éri meg nekik, hogy kivigyék eldugott falvakba az üvegszálat. Meglátjuk, melyik vállalattal lehet olyan együttműködést kialakítani, hogy mi megoldjuk a kis települések gondjait, és az üvegszálat ők is használhatják, a sávszélességből pedig ők adnak, így építjük ki ezt az informatikai rendszert. Az infrastruktúra után következik a tartalmi rész, hogy mivel töltjük ezt meg. Nemrég kaptam egy tanulmányt, amely a közigazgatás informatizáltságáról szól országos szinten. Ebből ki lehetne venni, mit érdemes elkezdeni, és ki kell alakítani egy csomagot, azt megpályázni. A harmadik az e-learning, tulajdonképpen az emberek hozzáállása. Sok minden ott bukik meg, hogy megvannak a komoly rendszerek, de csak 10—15 százalékukat tudjuk kihasználni. Ezt meg kell tanulni. Jó, ha minél előbb és minél jobban érvényesül az informatika minden területen. Az e-government ügyében november 28-ig be is kellene nyújtanunk a pályázatot.
— Mekkora az önrész?
— Az önkormányzatoknak két százalékot kell állniuk. A gond az, hogy előbb ki kell fizetni, és később kapjuk a pénzt. Tapasztalatból mondom, a tanfelügyelőségen is ugyanez volt a helyzet, a pénzt mindig utólag adják. A pályázatnál az ember kétszer boldog: egyszer, amikor megnyeri, és egyszer, amikor befejezi. Persze, le kell ülni és a fontossági sorrendet meghatározni. Mert azt el kell dönteni, mi fontosabb: ez a pályázat vagy pedig egy út feljavítása.
— Rövid távon mik a legfontosabb teendők?
— Az első év nehezebb, mert fel kell mérni a dolgokat. Ráadásul választások lesznek, és ez általában problémákat okoz. Tavaly például sokkal több pénzt kaptunk az infrastruktúra felújítására, mint idén. Az árvizek miatt most valószínűleg még kevesebb lesz. Éppen ezért az elindított pályázatok befejezésével kell foglalkoznunk mindenekelőtt. Ugyanakkor fel kell mérnünk az új pályázási lehetőségeket, meg kell vizsgálnunk a pénzügyi keretet.
— Hogyan látja, mi a legnagyobb gond Kovászna megyében?
— Mindig is azt mondták, hogy a legnagyobb gond az utak kérdése. A problémák nem a megyei utakkal vannak — azok járhatóak —, hanem az országutakkal. Kezdődnek a munkálatok a Kökös—Bükszád szakaszon. Az országutak feljavításáért kellene lobbiznunk, hiszen ha ezek meglesznek, akkor lehet majd beszélni turizmusról, fejlesztésről.
