Tizenkét ország negyvenegy fogata — köztük a mieink is: Bodó Zoltán (Sepsiszentgyörgyi Lipicai Lovasklub), Rákóczi Gergő (Nagyszalonta), Páll Attila (Gyergyóalfalu) — vett részt a kettes fogatok Svájcban megrendezett Duna—Alpok Kupáján. Kellemes meglepetést szerzett az erdélyi hármas, hiszen csapatban a dobogó harmadik fokán végzett, egyéniben Páll Attila a 4—5. helyen zárt díjhajtásban és maratonhajtásban. Nagyszerű teljesítmény, mely igazolja, hogy jó úton halad az erdélyi fogathajtás. (á)

A pekingi levegőszennyezésnél már csak az orosz―grúz politikai mocsok árt jobban az olimpia szellemének. Ezek mellett valósággal eltörpül a magyar vívók kritikán aluli, hanyag hozzáállása. Nincs kivétel közöttük, bármelyik fegyvernemre gondolunk. Úgy vívnak, mintha nem lett volna egy Elek Ilonájuk, Rejtő Ildikójuk, Gerevich Aladárjuk, Kárpáti Rudolfjuk, Kovács Páljuk, Nagy Tímeájuk..., akiknek eredményei, emléke kötelez. Nem arra, amit Pekingben az egyéni versenyeken mutattak. Ezek után csak azt sajnálhatjuk, hogy az úszás döntői, versenyei nem tartanak naponta huszonnégy órát. Ott, az előfutamok során, ha ki is estek jó részben a magyarok, legalább országos rekordokkal búcsúztak, jelezve, hogy a jelenlegi magyar úszósport nem az, mint amikor Egerszegi, Darnyi, Czene, Kovács Ági volt. Nem rossz, de az úszó szerelvény oly gyorsan halad, hogy csak a másodosztályra tudtak felkapaszkodni. Van egy Cseh Laci, aztán egy hosszú szünet...