Medve a kastélykertben

Nem emlékeznek arra Oltszemen, hogy a közeli erdőben élő medvék valaha is bemerészkedtek volna a településig. Arra sem volt példa, hogy a mackó belátogasson a Mikó-kastély udvarára, ahol évtizedek óta fogyatékkal élő gyermekek speciális iskolája működik. A véletlenen múlott – tudtuk meg –, hogy senkinek nem történt bántódása, de aggasztó, hogy egy nagyobb medvebocs majdnem minden nap bejár a kastély kertjébe, utóbb pedig már a bodoki önkormányzat mellékgazdaságát is látogatni kezdte.

A községvezetés az illetékes intézményekkel közösen meghozta a legszükségesebb biztonsági intézkedéseket, értesítette a bukaresti minisztériumi vezetést – de levelükre választ még nem kaptak.

Az iskola tanulói szeretettel fogadtak. Tudnak arról, hogy hamarosan el kell majd búcsúzniuk a megszokott helytől, hiszen költözik az iskola, de ezt nem problémaként élik meg, sőt, Ștefan Cosmin Lingurar ékes magyar nyelven egy közismert dallal köszöntött bennünket.

Se szeri, se száma azonban a medvetörténeteknek, erről beszélni olykor már-már közhelyszámba megy. Újabban hazai érdeklődők, határon túlról érkező turisták kedvéért rendezett medvelest is építettek egy Bodok fölötti, erre alkalmas helyre, amolyan medvemozit, melyet a Bodoki Vadász és Halász Sportegyesület működtet. „Az egész évben látogatható medveles, távol a településektől, ideális körülményeket biztosít a vadon élő medvék megfigyelésére – olvasható az erre a célra megjelent színes-képes magyar és román nyelvű szórólapban. – 2,5–3 órás program, indulás Bodokról, Gidófalváról, Angyalosról, megközelítés terepjáróval, 5 percnyi gyaloglással. 20 férőhelyes, zárt medveles, egyirányú reflexiós üveggel. Megfigyelhető vadállatok: medve, róka, őz, szarvas, vaddisznó. Az útvonalon panorámafotózás, naplemente-fotózás is lehetséges.”

A kastélykert udvarán

Fodor István polgármester szerint – aki a sportegyesület elnöke is – meglehetős lassan és nehézkesen haladnak a medvetámadásokkal kapcsolatos ügyek, a hazai hivatalos rendelkezések nem megfelelőek, s félő, hogy egyelőre nem is fognak változni. Gondnak gond a medve-vándorlással kapcsolatos tevékenység – mondta –, de elsőrendű feladatunk megteremteni itthon a lakosság biztonságát.

Tennivalókban nincs hiány

Sürgős tennivalókban nincs hiány, de megoldhatatlannak tűnő problémákban sem – mondta a községvezető.

– A költségvetés számunkra az idén nagyon kedvezőtlenül alakult. Több elképzelésünk és tervünk volt, de arra nem számítottunk, hogy semmi pénzt nem kapunk – fakadt ki Fodor István, aki a rendszerváltás utáni időktől kezdve községvezetője Bodoknak. – Nem sikerül korszerűsíteni a Vásár-patak völgyét követő útszakaszt és az azon átvezető hidat. A bürokrácia miatt csak késéssel tudtuk megkezdeni Zalánban a Falupatakán épülő hidat, a kivitelező megyei útügy nem tudja tartani a határidőt, s félő, hogy mire aszfaltozásra kerülne a sor, elromlik az idő. Az iskola pénzhiány miatt nem tudta teljes egészében kifizetni a téli tűzifa árát, most a novemberi költségvetés-kiigazítástól remélünk megoldást. Ugyancsak az iskolahálózatban kiégett két kazán, nem lehet javítani, közeleg a tél, ki kellene cserélni. Ezek a pénzügyi buktatók: nem lehet egyről a kettőre lépni. Dolgoztatunk az oltszemi Olt-hídnál abból a pénzből, amit az árvízkárok alapjából kaptunk. Megrongálta a nagyvíz a híd két lábát, teteje is rozzant, de hamarosan befejezik a munkát. Részben pénzügyi okai vannak annak is, hogy ideiglenesen fel kellett függeszteni az oltszemi és a málnási kezelőközpontok működését. Az oltszemi kezelőközpont fenntartása fával működő kazánnal nem volt kifizetődő. Elképzeléseink szerint jó lenne áttérni napelemes melegítésre. Számunkra fontos ez a hely, egyik látványos turisztikai övezete a községnek, jövő év június végén itt rendezik meg a fogathajtóversenyek országos szakaszát és a balkáni bajnokságot. A közelben ott a Sütei népi feredő és forrás övezete, amit rendeztünk, takarítottunk, javítottunk, a medvejárás miatt azonban a kirándulók nem mernek oda felmenni, a feredő ugyanis az erdőrengeteg közepében található. Telekkönyvi-tulajdonjogi akadályok miatt lassan halad az oltszemi ravatalozó ügye: folyamatban egy újabb arra alkalmas terep keresése, az építkezésre rendelkezünk a szükséges anyagiakkal. Turisztikai elképzeléseink is vannak. Szeretnénk egy tervezetet készíttetni az oltszemi Mikó-kastély rehabilitációjára, ám ennek anyagi vonzatai gondot okoznak. Jó lenne, ha a télen elkészülhetne, s akkor tisztábban láthatnánk, hogy a kastély elképzelt jövedelméből fenn tudná-e tartani magát a leendő létesítmény. A Leader-programból buldo-exkavátort is vásároltunk, most már teljes gépfelszereléssel rendelkezünk, önállóan is el tudnánk végezni egy-egy munkálatot – ha a gépeken dolgozó személyzetnek valamelyest méltó fizetést lehetne kínálni... Jól látszik, hogy mindennek nevezhetjük magunkat, csak önkormányzatnak nem, hiszen éppen az önkormányzás hiányzik!

Híd az Olton Oltszemen

Bodokon régi szándék, hogy korszerű utat nyissanak az unitárius templom mögötti sikátorban, párhuzamosan a Falupatak medrével. Változás várható a település ivóvízellátása és a szennyvízhálózat dolgában is, ugyanis a sepsiszentgyörgyi Közüzemek azt tervezi, hogy a bodoki és a gidófalvi szolgáltatásokat is rácsatlakoztatja a város rendszerére.

Mi lesz veled, Matild?

– Olvasóink többször kérdezik: mi a helyzet a bodoki borvízzel?

– A lehető legrosszabb – mondta a polgármester. – A volt tulajdonosoktól a palackozó egy brassói cég tulajdonába jutott, amely ellen csődeljárás indult. A csődbiztosok meghirdették az árverést, ahol a megyei tanács is jelen volt. Mi, vagyis Bodok község és a megyei önkormányzat közösen szerettük volna megvenni a palackozót, fele-fele arányban, akárcsak az oltszemi kastélyt. Ha sikerült volna, most folyna a borvíz. De mert a megyei tanácsok a törvény értelmében a piaci ár felett nem vásárolhatnak, a másik pályázó – egy bukaresti – megemelte ajánlatát, és megvette a töltödét. Terveivel az új tulajdonos azonban szemmel látható módon nem haladt, szivattyúzzák a kutakat, hogy ébren és frissen tarthassák azokat, a régi gépsorok azonban használhatatlanná váltak, és túladtak rajtuk. Mi pedig figyeljük és várjuk a fejleményeket. Ha nem tud sikeresen működni a cég, adja el a töltödét! Más jelentkező most is lenne. A zaláni szeszgyár is felszámolás alatt van, három éve ott sem történt előrelépés. Mégis mire várnak? A tulajdonos cég a bodoki tanácsnak mintegy 700 ezer lejjel tartozik. Azt soha nem fogja megadni. Hasonló helyzetben van a bodoki katonaság is. Valamibe belekezdenek, lehet, mert meszelni kezdtek – sorolta a községgazda.

Híd Zalánban

– Élő-e a kapcsolat Bodok testvértelepüléseivel?

– A tarcaliakkal ápolunk szorosabb kapcsolatot. Tavaly a bodoki gyermekek nyaraltak Tarcalon, idén pedig az ottani testület volt minálunk tapasztalatcserén. Viszontlátogatáson voltak Tarcalon és a Tokaj környéki borvidéken a tanácstagjaink is. Kapcsolat van a két település focicsapatai között. Jövőre ismét nagyobb küldöttséggel szeretnénk viszonozni látogatásukat. Lábra kellene tennünk addig gyermektánccsoportunkat. Mi befektettünk a székely népviseletbe, de a szülők ódzkodnak attól, hogy bepótoljanak a tánctanárok fizetésébe, s még biztatni sem nagyon biztatják gyerekeiket. Kissé félresikerült dolog ez, mint annak idején a fúvószenekar megalakítása. Ifjúsági énekkarunk viszont van, a református egyházközség keretében működik.

Istentisztelet a hegyen

Néprajzosok, népművészek tartják számon a református parókia és gyülekezeti terem előtt a két nagy székely kaput, már a tervező néhai bodoki lelkipásztor, Kiss Árpád emléke őrzésének okán is, de még inkább a település egykori faragómestere, Fodor Lajos miatt, akiről méltatlanul hallgat a szakirodalom. A parókia udvarán látogatásunk idején ugyancsak nagy volt a sürgés-forgás: gyalogjárót javítottak, rakásban állt már a téli tüzelő. Nem igaz, hogy nem akad gondja a nyolcszázas lélekszámot jóval meghaladó egyházközség vezetőségének. Hat éve múlt szeptemberben, hogy Roth Levente Bodok református lelkipásztora.

Sajnos, itt is jellemző a népességfogyás – mondta –, többet temetünk, mint amennyit keresztelünk.

Élő a gyülekezet, jó félszáz gyerek jár rendszeresen vallásoktatásra. Egyházi tulajdonú legelőt és erdőbirtokot is hagytak a régiek maguk után, az előbbi hoz egy kis jövedelmet, utóbbi, nagyon fiatal erdő lévén, inkább visz. A kerített műemlék templom kutatása dolgában egy kis szünet állt be most a falkutatás miatt, középkori falfreskót azonban nem találtak, régebbi tatarozások áldozatául eshetett, sejtik a falkutatók, de még egy telekkönyvi kiigazításra is várnak.

– Tervezzük a továbbiakban a várfalak megerősítését és a templom belső térrendezését. Kérdés, hogy megoldható lenne-e az épület fűtése. Nagyobb téli ünnepek során jól jönne ez, az időközi istentiszteletek helyszínét, a gyülekezeti termet ugyanis önerőből és pályázati pénzből már korszerűsítettük. A lelkészi lakás külső javítása és meszelése következne – mondotta a lelkész, hozzátéve: részlegesen megújult a presbitérium, a nemrég elhunyt id. Nagy Sándor volt gondnok helyébe fia, ifj. Nagy Sándor lépett.

Élénk a gyülekezeti élet. Új szín ebben, hogy már két alkalommal tartottak szabadtéri rendhagyó istentiszteletet fenn, a Bodoki-havason, azon a helyen, amely oly sok szállal kötődik a bodoki emberek lelkületéhez. Mint mindenütt, nélkülözhetetlen számukra is a nőszövetség, amelynek tagjai nemrég élményekben gazdag erdővidéki túrát is szerveztek. Mintegy húsz fiatal részvételével működik egy kamarakórus, készülnek az adventi kórustalálkozóra. Hamarosan beindulnak az esti tevékenységek, folytatni szándékoznak a tavalyiakat is (szülők-gyermekek kézművesköre, bútorfestés, adventikoszorú-kötés, karácsonyfadíszek készítése stb.). Működik az ifjúsági bibliaóra és egy aktív IKE-csoport is, lelkes szervezője-mozgatója Molocia Beatrix, amelynek tagjai idén nyári tábort is szerveztek.