Lapunkban olvasom, hogy egy török vállalkozó cementgyárat telepítene Barótra. A hír, illetve a lehetőség érzékelhetően felvillanyozta Nagy Istvánt, Barót polgármesterét, hisz Erdővidéken köztudottan nagy a munkanélküliség, s ennek függvényében az elvándorlás, de történik utalás arra is, hogy a cementgyártás nem éppen környezetbarát, ám a vállalkozó a legszigorúbb ökológiai szabályok betartását is vállalja.
Ennek függvényében mondom — nem cementgyártó szakemberként —, hogy cementgyár-létesítés esetében valóban igen alapos hatástanulmányokat kell végeztetni.
A cementgyár telepítésének szándéka a Baróti-medencébe nem új keletű dolog. Az 1968-as megyésítés után, még Király Károly elsőtitkárkodása idején felmerült a szocialista iparosítás jegyében egy cementgyár építésének terve, mint ahogyan abban az időszakban egy sepsiszentgyörgyi gumigyár építése, később a megyei vezetés Nagy Ferdinánd titkárságának időszakában egy, a kőröspataki lignitre alapozott hőerőmű terve is majdnem megakadályozhatatlanná vált. Mindhárom esetében a környezet védelméért felelősséget érző szakemberek, értelmiségiek szálltak síkra, hogy ezeknek az objektumoknak Háromszékre helyezését megakadályozzák.
Ez a harc abban az időszakban a lapok hasábjairól kiszorult, de annál intenzívebben lángolt fel a csoportos és magánbeszélgetések alkalmával.
De maradjunk az erdővidéki cementgyárnál. A Baróti-medence délnyugatra-nyugatra nyíló, félig körkörösen zárt medence. Az uralkodó széljárás nyugati, mikroklímája sajátos. A cementgyártás alapja a mészkő. (Nem értem, miért kerül akkora nyomatékkal a képbe a bányászat melléktermékéből származó agyag és a pala, amely csak adalékanyag a mészkőhegyeket felfaló őrölt mészkőhöz.)
Végül is tekintettel a Baróti-medence zártságára, a mikroklímára, az uralkodó széljárásra, a Persányi-hegység bizonyos mészkővonulatainak — a Vargyasi-szorosnak — a védettségére, a gyárat nem ebbe az övezetbe, hanem Olthévíz környékére telepítették. Ott az Olt kiszélesedő völgye nem annyira zárt, mint az erdővidéki medence, de így is tanulmányozni lehet a környezeti ártalmakat, azt, hogy a finom mészkőpor milyen mértékben rakódik le a növényzetre, az építményekre, s hogyan befolyásolja az élővilágot, a növényzet fejlődését és élettartamát s magát az emberi életet is. Természetesen, az új technológia nem eredményezhet olyan környezeti katasztrófát, mint amilyen Tordán a környezetben és az emberek tüdején kimutatható, de kérdés az, hogy megéri-e az a 150 munkahely, hogy Erdővidék természeti kincseit tönkretegyék.
Ismétlem: mindezt komoly környezetvédelmi hatástanulmányokra alapozva lehet eldönteni, beleértve a folyóvizek állapotára vonatkozó felméréseket is.
Egyébként a cementgyárak létesítése ellen környezetvédelmi mozgalmak is létrejöttek, elegendő, ha itt csupán a Holcim Hungary nyergesújfalui cementgyára elleni fellépésekre utalunk.
A magam részéről egyrészt csodálkozom azon, hogy a modern szemétlerakatok létesítése miatt megyeszerte akkora hajcihő keletkezik, de egy cementgyárat az iparfejlesztés, munkaerő-foglalkoztatás aranyat fiadzó létesítményeként is el tudunk képzelni.
Ez juttatja eszembe, hogy a cementgyárépítők általában azzal is kedveskednek a telephely közelében élő lakosságnak, hogy a hatalmas mennyiségű energiát igénylő gyártáshoz vállalják a kommunális hulladék elégetését, aminek aztán ismét füstje és szaga is van.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
