Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Fekete Vince: Advent

2018. december 8., szombat, Irodalom

Ülnek a taxiban, és gurulnak végig a félig
     befagyott tó mellett, körben azokkal a
sziporkázó, téli fényekkel, és megérkeznek
     a házuk elé, fizetnek, majd elgyalogolnak

 

a szomszédos üzletbe néhány apróságot
     még megvásárolni, visszafelé jövet aztán
otthagyják – a mobilőrök  mellett, a kapun
     olyan magától értetődően  és olyan lazán
lépve be együtt, mintha a világ legtermészetesebb
     dolga volna – a lépcsőház előterében, egy
bicikli kosarában, a kis szatyorban az üzletben
     vásárolt apróságokat, a vacsora kellékeit,
és nekivágnak az éjszakának, csupán egy
     séta erejéig még, a tó partján csúszkálva, kézen
fogva, mialatt valami szédületes körözésben
     forognak körülöttük, mintha csak körhintán
ülnének, a fák, a fények, a nagyvárosi éjszaka
     villódzó fényei, az autók lámpái, majd a
hidegtől és a boldogságtól kipirultan leintenek
     az út szélén, szinte egy óra sétálás után
megint egy taxit, perceken belül bekanyarodnak
     az utcába, ahol vár rájuk már az a lakás, és az
a bicikli, a kosarában az ott hagyott dolgaikkal…

És vár rájuk, és előttük van még  az egész
     éjszaka, valami erőssel, palack vörösborral, és
 gyertyafénnyel, adventi,  pislákoló fényességgel,
     kintről, a nappali ablakán jobbról és balról
beszüremkedő sárgás lámpafényekkel, és az egyik
     percről a másikra elővarázsolt vacsorával abban
a szinte végtelenített, összehangolt pillanatban,
     amikor azt érzi, hogy nekik valahol, valamikor,
talán egy másik életükben találkozniuk még
     megadatott, két emberi test, két didergő lélek,
adventi várakozás, új évezred, adventi fények…

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 247
szavazógép
2018-12-08: Irodalom - :

Fekete Vince: Széljegyzetek

Dsida Jenő: Tíz parancsolat
V.
Mint orvul leső sanda gyilkos
félárnyékos sikátorokban,
bő éve silbakol agyadban
egy titkos, vírusölő program,
míg apró gócok és léziók
pulzálnak némán ellenedre,
csomózzák tán?, kötik az időd?
majd béklyót szorítnak kezedre.
Hát mi szívszaggattatóbb vajon
e földön, mint mi semmivé lesz,
ami nem juthat már el soha
valódi végkifejletéhez?
………………………………..
2018-12-08: Irodalom - :

Fekete Vince: Szárnyvonal

Amikor még mindent sikerült csodálatosnak
találnunk. Még minden volt, és minden még
feneketlen odaadás. Ránk vetült naponta a
fény. És nemcsak a réseken át. Aztán, mint a
puzzle-játék részei, amikor végül kirakódnak,
úgy állt össze, egyetlen nagy egésszé a világ.
És az, ami ebben a történetben az én időm, az
én terem volt. Szárnyvonal: az voltam neked.