A többszörös világkupa-dobogós triatlonista, Deák Zsombor negyedik alkalommal szervezett előadás-sorozatot, ezúttal Minden (is) fejben dől el címmel, amelynek utolsó állomása szülővárosa, Sepsiszentgyörgy volt. Eddig a triatlonról, az életútjáról és a versenyekről mesélt, most azonban a motiváció volt a középpontban, a mentális jelenlét megmérettetések előtt, közben és után, valamint a hétköznapokban, az élet bármely területén.
A hivatásos sportoló a mentális felkészültség fontosságáról tartott előadást a Tamási Áron Színházban, és miután bemutatkozott a népes közönségnek, elmondta „kicsit úgy állok itt előttetek, mint egy verseny rajtjánál, de azért nem izgulok annyira, mintha 3,8 kilométer úszás, 180 kilométer kerékpározás és 42 kilométer futás várna rám, mert ott meghallom ezt…” – kezdte előadását, majd mindenki meglepetésére dudált egy hatalmasat az addig az asztalon heverő kürttel, biztosítva, hogy a folytatásban mindenki figyeljen rá.
Deák Zsombor az előadáson két versenyhelyzetet mutatott be, ezeknek párhuzamba állításával szeretett volna megcáfolni közhelyes kijelentéseket, mint a „minden fejben dől el” és a „kemény munka mindig meghozza gyümölcsét”. Az említett viadal az Ironman Taiwan egymást követő kiadása volt, amelyet a háromszéki vasember a szélsőséges meleg miatt az egyik legkeményebb versenynek tart, és különösen fontos neki, hiszen az első profi versenyét is a tajvani Penghu-szigeteken teljesítette. Fontos megemlíteni, hogy mindkét évben más célokkal indult, és a felkészülése is nagyon eltérően alakult.
A 29 éves sportoló szerint nemcsak balszerencse, ha az embernek pechje van, hanem felkészülés kérdése is. Ezt pedig egy történettel is illusztrálta, hiszen az egyik versenyén az első próba alatt, a vízben történő agresszív helyezkedés közben az időmérő csip eltűnt a lábáról, az egyik ellenfele leszakította, ezért újat kellett kérnie, miután kiért a vízből, ez pedig annyira megzavarta, hogy a biciklizésre elfelejtette levenni az úszóruháját, ami a későbbiekben nagyon zavarta. Úgy gondolja, ha felkészül ilyen eshetőségekre, ez nem fordulhatott volna elő.
Főverseny konkrét cél nélkül
2016-ban a triatlonistának nagyon szélsőséges idénye volt, a megmérettetései vagy nagyon jól vagy nagyon rosszul sikerültek. Főversenye, az októberi Ironman Taiwan előtt egy rövid távú viadalon tette próbára magát, amelynek Mamaia adott otthont. Egyértelműen győzni utazott a román tengerpartra, hiszen az csak egy kétórás verseny, ő pedig félnaposra készült, és nagyon kemény edzésprogramot tudhatott maga mögött. Végül a versenyt könnyedén megnyerte, annak ellenére, hogy fáradt volt.
Tajvanra három nappal korábban, kiváló állapotban érkezett. Deák szerint egyetlen hibát vétett, hogy a szezonbeli hullámzó teljesítménye miatt nem határozott meg egy konkrét célt, csak annyit szögezett le, hogy legyen egy jó versenye. A megmérettetés előtt nagyon stresszes volt, görcsösen akart mindent. Mindezek ellenére az úszás után olyan helyezéssel jött ki a vízből, amivel nem volt megelégedve, a folytatásban pedig kapott egy büntetést is. A történések teljesen kizökkentették, és bár a célig rengeteg ideje volt, elkezdett azon gondolkodni, lehet, jobb lenne, ha be sem fejezné a versenyt.
Látta, hogy az élboly messze előtte halad, így még inkább letört, és emellett a futás alatt húsz kilométer megtétele után a hasa is fájni kezdett, az illemhelyet látogatta minden frissítőpontnál. A végén már futásnak sem lehetett nevezni, amit csinált, csak vonszolta magát, de csak tíz kilométer volt hátra, feladni nem akarta. „Csalódottan értem célba teljesen utolsónak” – fogalmazott Deák, és visszautalt az Ironman-versenyt megelőző kisebb viadalra, ahol magabiztos volt, míg a nagyobb tét mellett nem tudta kezelni a helyzetet. A szezonban volt néhány nagyon jó versenye, de a tajvani szereplés miatt az egész szezont negatívan értékelte.
Kilencven százalékban fejben dőlt el
A kevésbé sikerült szezon után következett az önostorozás, szinte pihenés nélkül. A vizsgálatok már februárban, a felkészülési időszakban kimutatták, hogy elérte a csúcsformát, és onnan már csak csökkent a teljesítménye, sőt, az első fontos versenyen látszott, hogy nagy a baj, fizikálisan nem volt jól, és 2017-ben, az egész idényben nem jöttek az eredmények. Ebben az évben is a tajvani volt a fő versenye, de nem vette már olyan görcsösen, mint egy évvel korábban. Az Ironman előtti felkészülési időszakot végig sem tudta csinálni, mert a szervezete egyértelmű jeleket adott. A viadalt megelőzően szintén részt vett a rövid távú versenyen, amelynek ezúttal is Mamaia adott otthont, azonban ezt a megmérettetést feladta.
„Ha kiállok egy versenyen, két kategóriát különböztetek meg. Az egyik, amikor fejben gyenge vagyok, a másik, a gyakoribb, amikor mérlegelek. Például, ha készülök egy versenyre, próbálok energiát spórolni. Egy évvel korábban Tajvanon fel kellett volna adnom. Csak azért jó, hogy végigmentem, mert így tudok mesélni nektek” – mondta mosolyogva a vasember. Úgy utazott ki Tajvanra, hogy az orvos tanácsára a verseny előtt nem végezhetett komolyabb edzést, és szerinte ezzel tehermentesítette magát. Egy héttel a viadal előtt érkezett a helyszínre, teljesen felszabadult állapotban. Szuper lekönnyített edzésekkel készült, amelyek „szuper szarul sikerültek”.
„Több mint húsz profi atléta nevezett abban az évben, és tizenvalahányan jelentek meg végül a szigeten. Elkezdtem gondolkodni, mi lenne, ha hatodiknak érnék célba, ami az utolsó pénzdíjas hely. Persze, semmi esély nem volt rá az állapotom alapján, hogy megcsípjem” – fogalmazott Zsombor. Ezúttal az úszást reggeli fürdőzésnek vette, odafigyelt a frissítésekre, hogy ne essen ki. Számított arra, hogy a meleg miatt sokan fel fogják adni a versenyt, és ez be is igazolódott. A futás előtt nem törte meg, hogy az élboly távol volt, a tizedik hely körül fejezte be a kerékpározást, húsz kilométerrel a cél előtt pedig már a hetedik pozícióban futott. Akárcsak egy évvel korábban, megint gyomorproblémákkal küzdött, viszont kockázatot vállalt, a frissítéseknél pedig kólát ivott és chipset evett.
Nem sokkal a cél előtt jött az első negatív gondolata, ám meglátta, hogy az előtte haladó japán versenyző sétál. „Úgy futottam el mellette, mintha akkor kezdtem volna el a szaladást, mintha légkondicionált teremben lennék, fájt, de úgy akartam tűnni, mintha szuperül lennék” – mondta. Zsombor végül a hatodik helyen fejezte be a versenyt, pedig úgy gondolja, ha a fizikai állapotát nézi, utolsó kellett volna legyen.
„Beértem a célba meghalva, odajött az egyik szervező, gratulált, hozott egy széket, hogy leülhessek. Kérdezte, hogy vagyok. Mondtam neki, nem túl jól, de örülök, hogy beértem, számomra ez egy mentális verseny volt. Úgy érzem, akkor kilencven százalékban fejben dőlt el, hogy én hatodik lettem” – fejezte be előadását a sepsiszentgyörgyi vasember, aki hangsúlyozta, hogy nagyon fontos a mentális és a fizikai felkészültség, és önmagában csak az egyik még nem elég a sikerhez.
