Mózes László
Idegesen, empátia nélkül és ostobán reagáltak azok a politikusok, akik véleményt nyilvánítottak a hét végén létrejött Nyugat Szövetsége (AVE) kapcsán. A kezdeményezés ugyanis jóval több annál, mint amennyit az intoleráns nemzetféltők le tudnának nyelni, s ha e társulás – Arad, Kolozsvár, Nagyvárad és Temesvár szövetsége – céljait tekintjük, az aggódók gyülekezete látványosan ráncolja a homlokát.
A szövetséget létrehozó polgármesterek magyarázhatják ugyan reggeltől napestig, hogy nem céljuk elszakadni a centenáriumát s a nagy egyesülést ünneplő országtól, máris össztűzbe kerültek. Ismeretlenek szólaltak meg, ám annál rámenősebben: egy Neamţ megyei szociáldemokrata önkormányzati képviselő, a mindeddig a negyedik vonalban pártkatonai szolgálatot teljesítő Adrian Bourceanu azzal szerzett magának hirtelen országos ismertséget, hogy kijelentette: 1918 óta ennél nagyobb veszély nem fenyegette Románia egységét és függetlenségét. Egy szociáldemokrata európai parlamenti képviselő, Emilian Pavel a liberálisokat ostorozta e szövetség okán, állítván, hogy a kormány is ugyanúgy fejlesztéspárti, mint az említett városok vezetői.
A zsigeri jajongás mellett olcsó politikai csatározássá silányítanák, illetve elhallgatnák tehát a Nyugat Szövetségével kapcsolatos álláspontokat. Nem véletlenül, ugyanis sem a román politikai elit, sem a másod- és harmadvonalbeli tisztségviselők nem tudnak felülemelkedni az egységes és oszthatatlan nemzetállam szemléletén. Nem képesek térségekben gondolkodni, nem fogadják el, hogy maguk a román történelmi régiók is másként viszonyulnak a sorsukat befolyásoló kérdésekhez, mint ahogy azt a mindenkori központból elvárnák. Mert a politikusok döntő többsége folyamatosan Európáról, európai szellemiségről beszél, de úgy, hogy lelkük mélyén azért megőriznék időtlen időkig a pártállami diktatúra nagy megvalósítását: a központosított, kizárólag Bukarestből irányított államot.
Mindeddig ezt a kérdést – a valós önkormányzatiság hiányát, a Bukaresttől való mindenkori függés elviselhetetlenségét – a magyar kártyával sikeresen le lehetett szerelni: ha autonómiáról, székelyföldi regionális törekvésekről hallottak, rögvest szakadási, szecessziós kísérletet kiáltottak. Ezúttal azonban saját nemzettársaik szállnak síkra hasonló célokért – közösségi jogokért, ha úgy tetszik –, ezt pedig nem könnyű leseperni az asztalról. A döbbenet érzékelhető. Most sem túlzottan találékonyak, képtelenek felülemelkedni a megszokott nacionalista diskurzuson. Nyomát sem látni annak, hogy érteni kívánnák a nyugati városszövetség fejlesztési törekvéseit, sem az ide vezető folyamat lényegét.
És végképp nem tudnak mit kezdeni – sem a politikusok, sem a média tekintélyes része – azzal, hogy a totalitárius időkből megörökölt „demokratikus centralizmus” rég kudarcot vallott rendszere immár nem csak a magyarokat bántja. Elhallgatják, szőnyeg alá seprik, noha tudhatnák: ami nem megy, azt kár erőltetni.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
