Farcádi Botond
Most, hogy az egészségbiztosítási és a társadalombiztosítási járulék teljes egészében a munkavállalót terheli, még szembetűnőbb, mennyi pénzt vesz el az állam az alkalmazottól, illetve a vállalkozástól. Döbbenetes például, hogy a minimálbér januártól esedékes emelése mögött milyen számok és számítások húzódnak.
Mert miközben a kormány azt harsogja, hogy 1900 lejről 2080 lejre nő a legkisebb fizetés, mindez valójában alig százlejes emelést jelent az alkalmazott számára, aki így is megalázóan kevés pénzt, 1268 lejt vihet majd haza jövőtől. Ráadásul a munkáltatónak még be kell fizetnie az államkasszába egy 2,25 százalékos biztonsági hozzájárulást, ami azt jelenti, hogy egy minimálbérrel alkalmazott után a bérköltség 2127 lej. Magyarán: a cég 2127 lejt ad ki, hogy az alkalmazott 1268 lejt kapjon kézbe – a különbözet, 859 lej az államkasszába vándorol. A munka után járó fizetség 40 százalékát, azaz keresetünk majdnem felét járulékok és adó formájában elveszi az állam!
Persze, mindenütt e világon kell adót és járulékot fizetni, ezek mértéke azonban különböző, az adott ország gazdaság- és társadalompolitikája függvényében. A romániai adatokban nemcsak az a riasztó, hogy fizetésünk jelentős hányadát fölözi le az állam, hanem az is, amit ezzel üzen az ország vezetése. Az európai viszonylatban is magasnak számító 40 százalék ugyanis a munkást terheli: az fizet be ilyen sokat az államkasszába, aki dolgozik. Ugyanakkor a legtöbb termék esetében 19 százalékos általános forgalmi adó az egyik legalacsonyabb itt: a fogyasztást tehát sokkal kevésbé „bünteti” az állam, mint a munkát. Érthető, hiszen az elmúlt években produkált, európai viszonylatban is magasnak számító gazdasági növekedés igen jelentős mértékben fogyasztáson alapszik. S hogyan lehet fenntartani ezt a gazdasági növekedést? Újabb béremelésekkel, amint a kormány is teszi. Csakhogy ez általában inflációt gerjeszt, végső soron pedig sem az alkalmazott nem jár jól, mert kevéske pluszjövedelmét felemészti a pénzhígulás, sem a vállalkozások, melyek közül sokan elbocsátásokra kényszerülnek. Kizárólag az állam nyer, hiszen a megemelt bérek után még több pénz folyik be adók és járulékok formájában. Nem kell azonban közgazdaságtani szakértőnek lenni, hogy belássuk, hová vezet az a gazdaságpolitika, amely inkább a fogyasztásra, semmint a munkára ösztönöz.
És akkor a munkát sújtó rendkívül magas terhek kapcsán még nem is szóltunk arról, hogy mindezért mit nyújt cserébe az állam? Lényeges ez is, mert közismert, hogy például a skandináv jóléti szociáldemokráciákban is rendkívül magasak az adók. Csakhogy nem mindegy, befizetett pénzünkkel az állam miként gazdálkodik. Mert mi nem nagyon látunk minőségi állami szolgáltatásokat, a gyermeket középpontba állító, versenyképes oktatást, megfelelő egészségügyi ellátást, használható infrastruktúrát. Mi egy korrupt, pazarló, fojtogató államot látunk, mely a becsületes munka után befizetett adólejeinket feléli, elherdálja, ellopja.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
