Liviu Pop képtelen volt kezelni a tankönyvhiányt, és magán kívül mindenki mást felelőssé tett a sorozatos bakikért. Utóda, a nyelvi botlásaiért már beiktatásakor gúnytárggyá vált Valentin Popa idén tanévkezdés előtt bedobta a magyar tanítókat sújtó bombát, miszerint ők nem alkalmasak a román nyelv tanítására, helyettük szakképzett romántanároknak kell tanítaniuk az állam nyelvét a kisebbségi gyermekeknek. A szakma és a kisebbségi szervezetek segítségével belebukott agyament fondorlatába, és ideiglenesen Rovana Plumb európai alapokért felelős minisztert helyezték a szociáldemokraták a Dăncilă-kabinet oktatási miniszteri székébe. Két év alatt három kormány, négy oktatási miniszter, aztán jött az ötödik.

Visszatért az egyet előre, kettőt hátra típusú akcióiról ismert Ecaterina Andronescu, aki újból feltalálta a spanyolviaszt, és azt nyilatkozta, az iskolának kötelessége felkészült fiatalokat kibocsátani a társadalom számára. Nahát, igazán leleményes ez az asszonyság, csupán azt nem árulta el, ha huszonnyolc esztendő alatt huszonhat oktatási miniszternek ez nem sikerült, mit tesz ő annak érdekében, hogy ez a csoda megvalósuljon.

Kiderült, az újabb oktatási törvénytervezet boszorkánykonyháján azt forralják, át kell vizsgálni a tanterveket és a tankönyveket, meg kell reformálni a záróvizsgákat, de legfőképpen el kell érni, hogy minden pedagógus hivatásának érezze a tanítást. A tanterveket és tankönyveket már milliószor átnézték, de még mindig nem jöttek rá, hogy azok nem az életre készítenek fel, nincs bennük kreativitás, és az elsajátítandó anyagmennyiség ahelyett, hogy felszabadítaná a tudás iránti vágyat, megnyomorítja a gyermekeket, ami pedig a pedagógusok elhivatottságát illeti, azt hatalmi pálcával nem lehet elővarázsolni.

Ecaterina Andronescu már jelen tanév második felétől, azaz februártól bevezetné a harmadik osztályos diákok kisegítő programját azok számára, akik kilenc-tíz évesen még képtelenek bemagolni a koruknak nem megfelelő, többségében elméleti ismereteket, jövőtől a jelenleginél több helyet biztosítanak a szakoktatásban, és kétféle érettségire lesz lehetőség: egy a szaklíceumok és egy az elméleti középiskolák végzősei számára.

A tárcavezető önelégülten rukkolt elő azzal is, hogy tervezik a  pedagógusok digitális ismereteinek bővítését, a digitális eszközök biztosítását az iskolák számára és úgy általában az oktatás minőségének javítását. Bár említett területeken évtizedes lemaradásban vagyunk, ha ígéretek helyett végre észszerű cselekvések és legalább a törvény által előírt finanszírozás jellemezné a hazai tanügyet, akár el is hihetnénk, hogy az iskolapadból a jövő felé vezet fiataljaink útja.