Most az amnesztiatörvényt kerülgetik, mint macska a forró kását, pedig az már nagyon sürgős lenne, hogy megszabaduljon a rácsoktól a sok korrupció miatt ártatlanul elítélt áldozati bárány, és főleg az ítéletre váró vezérkos, Dragnea úr is. Nem vádolhatja senki a kormánypárti vezéreket, hogy nem szeretnék javítani munkájuk és kormányuk hatékonyságát, hisz röpke két év alatt már három miniszterelnököt emeltek a kormány élére, és 70 jobbnál jobb minisztert ültettek bársonyszékekbe. Iohannis is – saját mélyenszántó gondolatait gyakran emlegetve – ott tett keresztbe – persze az ország (de főleg saját) érdekében – a bűnöző Dragnea által vezetett kormányoknak, ahol csak tudott.

A gyöngécske ellenzék is szorgalmasan eljátssza, hogy töri össze a hámfát szintén az ország érdekében, és szegény ember vízzel főz mintára lobogtatja bizalmatlansági indítványait. A Băsescu-féle Népi Mozgalom Párt is mímeli a munkát. Legutóbb közvélemény-kutatást rendelt, amelyből csodák csodájára kiderült, hogy az ellenzéki szavazók szerint pontosan Traian Băsescut tartanák a legjobb miniszterelnök-jelöltnek. A kocsmában is úgy van, annak húzzák el a nótáját, aki fizet. Már két mandátumon át boldogított mint elnök, fellendítette a Székelyföld turizmusát, mivel szeretett ide járni, hálája jeléül vigyorogva, mert a székelyeknek is köszönhette, hogy nem buktatták meg. Most az RMDSZ az ellenzék szirénhangjait hallgathatja, úgy tesz, mintha a magyarokon múlna, hogy a kormány áll vagy bukik.

Nem tudni, milyen kormányt hoznának össze a bősz bizalmatlanságiak kormánybuktatási vágyálmuk megvalósulása után, de pénzügyminisztert, azt biztosan nem tudnának állítani, mert matematikai analfabéták. Nem képesek összeszámolni, hogy hányan lennének a kormánybuktatók, mert erősen izegnek-mozognak, vagy összeadni sem tudnak. Most összeadnák magukat az RMDSZ-szel is, pedig világos számukra, hogy amiképpen sok minden egyébért, a magyarok hibásak azért is, hogy ilyen kormányunk van, közben pedig azt hangoztatják, hogy az RMDSZ azt teszi, amit Orbán Viktor mond. Csak azt nem értem, hogy a nevéről az ékezetet elhullajtó Orban Ludovic miért nem tárgyal ez ügyben a másik Orbánnal, magyarországi névrokonával. (Még az is lehet, hogy távoli rokonok, amit megemlíthetne neki.) Amikor Avram Iancu-emléknap volt Cebén, még azt mondta az ottani románoknak: meglehet, harcba lesznek híva. Mármint a magyar jogkövetelések ellen. Belőle is kitűnő miniszterelnök lenne.

De úgy néz ki, mint már említettem előbb is néhányszor, hogy az ellenzék csak azért imitálja e bősz harciasságot, hogy úgy tűnjék, mintha tennének is valamit. Most legújabban azt lebegtetik, hogy kormánybukta esetén előrehozott választásokat szeretnének, mert a kormánypártok népszerűsége úgy zuhan, mint egy üzemanyag nélkül maradt repülőgép. A haza érdekében álljon melléjük az RMDSZ, de ők ezért még ígérni sem ígérnek semmit, nehogy hazaárulóknak tűnjenek. Mint már számtalanszor hangoztatta az összes ellenzéki román párt vezére, tudják, hogy a romániai magyarok nem azt akarják, amit érdekvédelmi képviseletük, így remélhetik, hogy egy következő választáson már nem is az RMDSZ-re fognak szavazni, hanem valamelyik, most még a magyarokat hazaárulózó román pártra.

Aztán, ha valami csoda folytán ismét megválasztjuk Iohannist elnökünkké, akkor ő újólag megvalósítja a jól végzett munka művelt Romániáját, amit már az előző választásokkor is megígért nekünk. Szóval, ha most még nem is rögtön, de a későbbi választások után is ugyanígy fog menni minden tovább, ahogy eddig a kitaposott úton, mert jobb kilátásaink (és aszfaltozott útjainak) nemigen vannak.