Mit üzen Peking látványos olimpiai építészete?

2008. augusztus 14., csütörtök, Sport

Ahhoz, hogy felmérhessük, mekkora a jelentősége a pekingi olimpiának Kína számára, elég megnézni, hova épült az olimpiai park. A Pekinget átszabó első, 600 évvel ezelőtti építési hullám folyamán a várost egy észak-déli tengely mentén szimmetrikusan építették fel. Akárcsak Párizsban, ahol a Louvre, a Tuileriák, a nagy diadalív és a Champs Élysées is egyetlen vonalon helyezkedik el, Peking szimbolikus értelemben is legfontosabb épületei a város észak-déli főtengelye mentén épültek fel.

A középpontban az egykori császári rezidencia áll, a Tiltott Város. Attól északra fekszik a Jingshan park a mesterséges dombbal. A dombon túl áll a Dobtorony és a Harangtorony, amely karóra hiányában évszázadokon át az idő múlására emlékeztette a pekingieket. 1958-ban a kommunisták kibővítették a Tiltott Város déli kapujánál fekvő Tiananmen teret, és a régi tengely mentén, a tér közepén felállították a Nép Hőseinek emlékművét. Ugyanitt, szintén e tengelyen áll Mao Ce-tung mauzóleuma. A tengely ellenkező végénél, több mint tizenegyezer négyzetkilométeren terül el a pekingi olimpiai park. Míg a Tiananmen tér az önfenntartás maoista elvének emlékműve, az attól tíz mérföldre — és 50 évre — eső olimpiai park ugyanennyire világos és megfogható cél építészeti megfogalmazását képviseli: a világ leggyorsabban növekvő gazdaságának globális ambícióit.

Az olimpiai park épületei közül legalább kettő versenybe szállhat a világ bármely pontján megépült hipermodern szerkezettel: a Nemzeti Stadion és a Nemzeti Vízi Sport Központ. Olyan mérnöki és szellemi csodák ezek, amelyek megvalósítására kevés ország vállalkozna, már csak a hatalmas költség miatt is.

A kínaiak sem vállalkozókedvnek, sem pedig pénznek nincsenek híján. Ezek az épületek, amelyek egyébként a világ legmodernebbjei közé számítanak, soha nem épülhettek volna fel a nagyszámú alacsony bérű bevándorló építőmunkás nélkül. Az épületen egy időben kilencezer ember dolgozott.

Madárfészek-stadion

A Nemzeti Stadiont ma már mindenki a becenevén, Madárfészekként ismeri. Az aréna betonfalát kívülről a hálószerűen kialakított, egymást keresztező pillérek és gerendák acélgallyakként veszik körül. A kristályszerkezet a stadion felett a 91 000 ülőhelyes lelátókra hajlik, és megtartja azt az átlátszó lefedést, melynek közepe íves alakban nyitott maradt. A mérnöki találmány, melynek segítségével a rengeteg acél megáll a levegőben, rendkívül kifinomult. Az acélkristály leginkább egy gigantikus szoborra emlékeztet, de a gerendák nagy része teherhordó, nem csupán dekoráció. A legizgalmasabb elem talán az acélrács és a mögötte levő betonhéj összjátéka. A betonszerkezet külső felületét — az épületben szinte az egyetlen nyíltan nacionalista gesztusként — élénkpirosra festették. Ha sötétben megvilágítják, fészekben fekvő hatalmas vörös tojásként fénylik az acélkristály ágas-bogas szerkezetében. A hálószerűen összefűzött acélszerkezeteket e stadion után világszerte végérvényesen másképp fogjuk látni.

Vízkocka

A Madárfészek szomszédságában áll a Vízi Sport Központ, azaz a Vízkocka. A négyszögletű épület rendszertelen mintázatú, kékesszürke műanyag párnaborítása buborékokra emlékeztet. Tervezője, John Pauline elmagyarázta, hogy a víz érzetét szerették volna kelteni az épületben. ,,Először hullámokkal, fodrokkal és gőzzel foglalkoztunk; a víz minden állapotát megvizsgáltuk. Aztán jött a hab ötlete", végül a változó méretű, a teflonhoz némileg hasonló, átlátszó ETFE-cellákból készítették el a burkolatot. Az ETFE-nek nagy a divatja manapság az építészek körében, súlya csupán egy százaléka az üvegének, fényáteresztő és hőszigetelő képessége jobb, így harminc százalékkal kevesebbet kell költeni energiára. A párnák nem pusztán emlékeztetnek a buborékokra, hanem azok is: dupla rétegű, kéttized milliméternyi ETFE-hártyákból álló sejtek, amelyeket levegővel felfújnak.

A Vízkocka igazi teljesítménye a technikai zsenialitás mellett azonban az, hogy egy kissé triviális ötletet (,,buborékház") titokzatos, elegáns épületté képes formálni. Az építészek döntése, hogy az ovális Madárfészek mellé egy négyszögletű épületet tervezzenek. Az egyenes vonalak kötöttsége miatt a buborék-metafora nem vált banálissá. A Vízkocka falai a zuhanyzófülke falán megmaradó szappanbuborékokat juttatja eszünkbe — vagy inkább azok mikroszkóp alatti látványát, hisz némelyik buborék több mint hét méter átmérőjű. Kívülről nézve a sejtek szinte véletlenszerű elrendezése párbeszédbe elegyedik a Madárfészek rendszertelen acélágaival. A belső térben, a központi csarnokban a felettünk levő sejtmintázat és a medence zöldeskék vize azt a hatást kelti, mintha a víz mélyéről néznénk a felszín felé.

Digitális Peking

Kína egyre növekvő gazdagsága jórészt exportra termelő iparágainak köszönhető, az ország az olimpia esetében azonban az ellenkező oldal szerepét választotta, és hazai építészek helyett megvásárolta világszerte a legfuturisztikusabb épületek nemzetközileg elismert tervezőit. A kínai építészekre nagyrészt a funkcionális és érdektelen épületek megtervezése maradt. Talán az egyetlen kivétel a kínai Studio Pei Zhu építésziroda által tervezett Digitális Peking nevű irányítóközpont az olimpiai parkban. A Vízkockához hasonlóan ez az épület is veszélyesen közel merészkedik a giccses önteltséghez. Négy párhuzamosan elhelyezett keskeny lemezből áll, amelyek mikrocsipek, vagy winchesterek sorára emlékeztetnek. A falakon lineáris rendben üvegből készült kivágások, melyek éjszaka zölden világítanak — nyilvánvaló az áramkörökhöz való hasonlóság. Az épület mindezek ellenére meglepően méltóságteljes. Ez részben a Pei Zhu által használt anyagoknak köszönhető: a falakat józan, szürkés kőburkolat fedi. A négy elem arányai is hozzájárulnak az épület minőségéhez: keskeny és dísztelen, szigorú voltuk éppen a giccsesség ellentéte.

Pei Zhu kínai épülete ízig-vérig nemzetközi. Talán a Madárfészek vörösének kivételével alig van hagyományos kínai utalás az olimpiai fejlesztésekben. A terv nagyságrendje és ambíciói mindenképpen a nemzeti büszkeségről árulkodnak, Kína mégis a Dubaiban, Stuttgartban, vagy épp a Sohóban megszokott nemzetközi luxus és modernizmus eszközeit vetette be ennek szemléltetésére. Szédítően komplex számítógépes grafika ez, a legdivatosabb anyagokból gyönyörűen kivitelezve. Az üzenet egyértelmű: bármit is tesztek, mi még annál is jobbat tudunk.

Az elegáns, modern pekingi építkezések mögött nyilvánvaló a régimódi monumentalista megközelítés. A pekingi olimpiát a látvány, nem pedig az érzékeny várostervezés mozgatja. Tény, hogy Pekingnek nagy szüksége volt a metró gondosan megtervezett bővítésére, de az olimpia hatása legnagyobb részt a kozmetikázásban, a külsőségekben nyilvánul meg: a reptérről bevezető sztráda mentén ültetett fasorban, vagy az olimpiai parkba vezető utak rendbetételében. A forgalmas körgyűrű által keretezett olimpiai park köré a régi pekingi sikátoros városrészeket, a hutongokat körülvevő falakhoz hasonló kőfalat emeltek. Mivel mögöttük alig van valami, leginkább díszletre emlékeztetnek — Potyemkin-hutongokra, amelyek elterelik a látogatók figyelmét arról, hogy manapság hány valódi hutongot rombolnak le a magas házak kedvéért. A mai Pekingben általános az erőszakos kilakoltatás, és eddig már több százezer embert költöztettek el az olimpia kedvéért. Az olimpiai dicsfény a pekingi fejlesztéseknek csupán felszíni ragyogást ad, és csak eltereli a figyelmet az olyan, mélyebben fekvő problémákról, mint a levegő- és vízszennyezés vagy a túlnépesedés.

A kínai hatóságokat nem ezeknek a problémáknak a megoldása érdekli, hanem az építési láz magas hőfokon tartása. Az olimpiai parkot azonban mégis csak meg kellett tervezni, ezért 2002-ben tervpályázatot hirdettek a rendezési tervre. A pályázatot, amelyen 96 építész vett részt a föld minden tájáról, a bostoni Sasaki Associates nyerte meg. Bár az olimpiai park egyenes összeköttetésben áll a Tiltott Várossal, olyan kerületben fekszik, amely az utóbbi években középszerű lakótornyokkal és kereskedelmi magasházakkal épült tele. (Ugyanitt terül el az 1985-ös ázsiai játékokra létrehozott érdektelen atlétikai telep, amelyet az olimpiára felújítottak.) A Sasaki elnöke, a rendezési tervet jegyző Dennis Pieprz elmagyarázta, hogy cége sokat küzdött azzal, mit is kezdjenek Peking régi tengelyével. A kínai hagyomány, mely szerint a fontos középületek e tengely mentén épülnek fel, nagy kísértés volt: a stadiont így is elhelyezhették volna. ,,Végül úgy döntöttünk, hogy a 21. századdal ezen már túlléptünk. Ehelyett a végtelenséget, valamint az embereket kell a középpontba állítanunk, nem pedig az épületeket" — mondta. Így a stadion a tengelytől keletre, a Vízkocka attól nyugatra épült fel, a közvetlenül a tengelyre eső terület pedig beépítetlen maradt.

Bárhogy is gondolják az építészek, nem lehet tudni, hogy a kínaiak egyetértenek-e a létesítmények hosszú távú használatával. Most arra összpontosítanak, hogy megmutassák a világnak: Peking modern, nemzetközi nagyváros. Az olimpiára megépített létesítmények sikere nem az épületek külcsínén mérhető le, hanem a változásokon, amiket a városban elindítanak. Az olimpiai helyszínekre elköltött 43 milliárd dollár csupán töredéke annak, amennyit Peking az olimpia megrendezési jogának 2001-es elnyerése óta építkezésre költött.

A város ennek ellenére még most is adós olyan közterek építésével, amelyeket például az olimpia utáni Barcelona kapott. Sőt, az olyan távlati gondolkodásmódnak is híján van, amely az olimpia előtt álló Londont már most mozgatja. Peking olimpiai építészetének legjobbjai mind koncepciójukban, mind kivitelezésükben kétségtelenül kivételesek. De a város fejlesztése a jellegzetes tévutakat is szemlélteti: a divatos és a nemzetközi felelőtlen megragadását; a meggondolatlan, az emberi tényezőt figyelmen kívül hagyó tekintélyelvű tervezést. Ezek természetétől fosztják meg, sőt, elpusztítják a város szövetét.

A The New Yorker nyomán összeállította: Simó Erzsébet

Hozzászólások
Szavazás
Ön készül nyaralni idén?








eredmények
szavazatok száma 1494
szavazógép
2008-08-14: Család - x:

Milyen legyen a férficipő sarka?

Az 1970-es években volt nagy divatja, aztán letűnt, most újra hódít a rejtetten vagy nyíltan magasított sarkú férficipő. Viselik olyan ismert politikusok, mint Silvio Berlusconi vagy Nicolas Sarkozy és a hozzájuk hasonlóan nem túl nagyra nőtt művészek, mint Elton John, aki több mint három évtizede is élen járt magasított cipőivel, valamint Mick Jagger vagy Tom Cruise.
2008-08-14: Sport - Áros Károly:

Az ötödik versenynap (Peking, 2008)

Alig telt el néhány nap, máris repedések mutatkoznak a ,,Kína mint a tökéletes rendező ország" imázson: egyre több üres széket látni a lelátókon, csalódott tömeg lézeng a játékok helyszínein, a jegyek ára is alászállóban, aztán a város mintha kihalt volna... s hogy teljes legyen a kép, a kínaiak beismerik, a nyitóünnepség dalát szalagról énekelte a bájos Lin Miao-ki, mert az igazi hang tulajdonosa nem volt elég mutatós ahhoz, hogy Kínát méltóképpen képviselje.