Farcádi Botond
Nem csak fölösleges, de szinte lehetetlen lenne azt firtatni, hogy mely parlamenti párt honatyái miként szavaztak az Adrian Năstase és Miron Mitrea volt szociáldemokrata miniszter elleni bűnvádi eljárás jóváhagyása ügyében. A szavazás eredménye láttán ugyanis egyértelművé vált, az ügy még csak nem is pártpolitikai érdekekről szól, hanem annál jóval többről: a honatya kiváltságáról, sérthetetlenségéről, törvények fölötti státusáról.
Józanul mérlegelve, a szavazás tétje is nevetséges volt: arról kellett dönteniük, hogy indulhat-e eljárás a két politikus ellen, jóváhagyják-e, hogy az ügyészség összeállítsa a vádiratot, és ennek alapján pert indítsanak, majd bírósági döntés szülessen. Azaz ráhagyják-e az igazságszolgáltatásra az ítélethirdetést, vagy pedig — ha már a parlamenti mandátum az ítélkezésre nem jogosít fel — inkább fátylat borítanak az ügyre, és ha el is veszik kollégáiktól annak lehetőségét, hogy ártatlanságukat bizonyítsák, legalább bűnösségükre sem derülhet fény egyhamar. Addig legalábbis, amíg a parlament falai oltalmazzák.
Képviselőink viselkedésére a félelem az egyedüli magyarázat. Féltek attól, hogy ha Năstaséékkal megtörténhet, akkor esetleg majd velük is. Féltek, hogy más piszkos ügyre is fény derülhet. Féltek, hogy precedenst teremtenek azzal, ha engedélyezik a bűnvádi eljárást egy közülük való, kaszton belüli ellen.
De talán a félelemnél is rosszabb a számítás. Ahogyan a titkos szavazás oltalmában mérlegeltek. Ahogyan jó néhányan arra számítottak, hogy szavazatukkal hozzájárulnak az effajta pártok fölötti, bűnös összetartás fennmaradásához.
Csak az a kérdés, gondolkodtak-e azon, hogyan magyarázzák ezt meg választóiknak a néhány hét múlva esedékes voksolás előtt? Már ha lesz, aki egyáltalán meghallgatja a magyarázkodást.
