Eugen Teodorovici pénzügyminiszter minden előzetes felmérés nélkül olyan, a következő év elejétől bevezetendő gazdasági intézkedésekről beszélt, amelyek a biztosítási, az energetikai és a bankpiacot egyaránt érintenék, a „kapzsisági illetéket” pedig a bankokra rónák ki. Ez az intézkedés a tárcavezető szerint nyilvánvalóan a lakosság érdekeit szolgálná, mert a multinacionális pénzintézetek nálunk drágábban adják hiteleiket, mint Európa más országaiban.

Az eladósodott lakosság köreiben e szociáldemokrata szemlélet akár tetszést is arathat, csakhogy a piac nem díjazza az olcsó populizmust. Mert míg a hitelezés költségeiről, illetve a lakosság megtakarításai után fizetett banki kamatok mértékéről valóban lehetne érdemi vitát folytatni, teljesen váratlanul ilyen horderejű intézkedéssel előállni súlyos tévedés és felelőtlenség. Nem azért, mert a szintén populista ellenzék és államelnök harsányan kiabál, hanem azért, mert a hírekre igen érzékeny gazdasági szférában órák leforgása alatt lavinaszerű a „kapzsisági illeték” hatása: a bukaresti tőzsdén tegnap meredeken zuhant a részvények árfolyama, az euró elindult felfelé, s mindez kihat gazdaságra, pénztárcára egyaránt. Ám a pénzügyi vonatkozás, a befektetőket sújtó veszteség mellett leginkább eme olcsó politikai játszma üzenete aggasztó: ismételten bebizonyosodott, fényévekre állunk a tervezhető, kiszámítható gazdasági és politikai környezettől, amely nélkül nincs civilizált, biztonságosnak tekinthető ország. Ma a bankokat adózzák meg kiemelkedőnek tartott nyereségük miatt, holnap a minimálbérnél magasabb fizetéssel rendelkezőket sújtják újabb illetékkel – természetesen a képviselők, szenátorok és az elnök jövedelme kivételt képez majd –, mert néhány szociáldemokrata politikus úgy vélekedhet, a dolgozók kapzsisága az egeket súrolja.

Ellentétben a veszteségeiket tegnap számolgató pénzintézetek, nagyvállalatok vezetőivel, jó híreknek örvendezhettek a közönséges adócsalók. A képviselőház ugyanis egy olyan törvénymódosítást fogadott el, amely szerint elkerülhetik a börtönt azok az első vétségnél tartó adócsalók, akik – 20 százalékos „büntetőkamattal” megtoldva – visszafizetik az államkincstárnak okozott kárt. Mi több, ha az adócsalást egy erre szakosodott bűnbanda követi el, az is elegendő, ha egyikük visszafizeti a kárt a büntetőper első tárgyalásáig, a bíróság valamennyi vádlottal szemben megszünteti a büntetőeljárást. Ennek az intézkedésnek is egyértelmű az üzenete: tessék csak bátran lopni, csalni.

Mi jöhet még? Következő lépésben meghirdetik az oly sokat emlegetett általános közkegyelmet, s ezzel teljes lesz az év végi kép: bűnözők, elítéltek és adócsalók foghatják egymás kezét, és körtáncolhatnak a decemberi fényorgiában, alantas eszközökkel kivívott szabadságukat ünnepelve. Hát nem szép ország a miénk, miként a szekus diktatúra dalocskája is hirdette? Gyönyörű szép ország!...