Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Éjjeli menedékhely

2018. december 22., szombat, Riport

Gondterhelt emberek a központban, batyuikkal járkálnak az utcákon, üldögélnek a parkban. Beszélgetnek vagy csak néznek maguk elé. Fájdalommal, olykor reményvesztetten élnek, nem csupán azért, mert hajléktalanok, hanem azért is, mert némelyiküknek senkije sincs. Nappal melegednek, éjjelente alszanak a számukra fenntartott sepsiszentgyörgyi éjjeli menedékhelyen, a Csíki negyedi hajléktalanszállón. Ez az otthonuk, és az ottani segítők önzetlenül próbálják pótolni azt, amit mások elmulasztottak. Aki teheti az otthontalanok közül, az dolgozni is próbál, így néhányuknak sikerült kiszabadulni az ördögi körből, új életet kezdeni. S bár nehezen élnek, azért mosolyognak is: egy asszony, amikor vacsora közben fényképezik, megjegyzi, fog nélkül nem fotogén, képzeljük csak el, milyen jó fogpasztareklám lehetne; egy másik, fiatalabb lány pedig a fákról mesél, alattuk alszik és sünök ébresztik.

  • A sepsiszentgyörgyi éjjeli menedékhely a Csíki-negyedben. A szerző felvételei
    A sepsiszentgyörgyi éjjeli menedékhely a Csíki-negyedben. A szerző felvételei

Megújult otthon
A Máltai Szeretetszolgálat sepsiszentgyörgyi szervezete öt évvel ezelőtt, 2013 júliusában vette át a megyeszékhely önkormányzatától a Csíki negyedi hajléktalanszálló működtetését, és mára egyértelművé vált, ezzel a radikális váltással sikerült lezárni egy nehéz időszakot.

 

Nappal is melegednek a szálláson

 

Bár a hajléktalangondozást továbbra is a sepsiszentgyörgyi városháza finanszírozza, budapesti mintára (a magyar fővárosban teljes egészében a Máltai Szeretetszolgálat végzi a hajléktalanok ellátását, közel húsz menedékhelyet működtetnek) sikerült meghonosítani egy másabb, szabályozottabb, ám a korábbinál olcsóbb, szakmai alapokra helyezett és emberibb szolgáltatást. Az önkormányzat 2013-ban felújította az intézménynek otthont adó, Sing-Sing néven is ismert épület (egykori diákbentlakás) első és második emeletét, így a háromágyas szobákban egy éjszakára akár hatvanan is meghúzódhatnak, tisztálkodhatnak, s reggelit és ebédet is kapnak.

 

A Gondviselés Segélyszervezet munkatársai vacsorát visznek a hajléktalanoknak

 

Ha további jótevők is segítenek, estére még meleg vacsora is jut a rászorulóknak. Téli időszakban hetente egyszer, szerdánként főtt ételt kapnak, ezért már második éve dolgozik az unitárius egyház Gondviselés Segélyszervezetének háromszéki fiókja, ebben őket számos jótevő támogatja önzetlenül.

 

Segítő csapat

A Máltai Szeretetszolgálatnál tizennyolc éve önkénteskedő Székely Róbert az indulás pillanatától vezetője a hajléktalanszállónak. Otthonos ebben a világban, maguk a sepsiszentgyörgyi hajléktalanok is jól ismerték őt, hiszen fiatal csapatával korábban számtalanszor vitt nekik meleg teát és falnivalót. A födél nélküliek eleinte fenntartással fogadták a segítő civil szervezet által bevezetett, az önkormányzat által is szorgalmazott új rendszert, de idővel belátták, az mégis jobb, mint a korábbi „szabadságként” emlegetett szabadosság, a farkastörvények uralta rendszertelenség. S mivel az érintettek közül sokan nehezen fogadják el a „hajléktalan” kifejezést, mert szégyenérzettel viszonyulnak állapotukhoz, a szállást éjjeli menedékhelynek keresztelték el.

 

Székely Róbert a hajéktalanszálló vezetője

 

Az is bebizonyosodott időközben, hogy ott biztonságban érezheti magát mindenki, nők és férfiak egyaránt, koruktól, egészségi állapotuktól függetlenül, nem úgy, mint korábban. Az elmúlt öt évben mintegy száznyolcvanan tértek be a menedékhelyre, ott szakemberek foglalkoznak velük, egy teljes máltai csapat gondoskodik róluk, amit csak tudnak, megtesznek értük. Mindenkin próbálnak segíteni, megismerik őket, figyelnek arra, ki mivel tudna foglalkozni, mi a mestersége. És aki képes volt változtatni a sorsán, megtette. Székely Róbert igen büszke arra, hogy öt év alatt harmincketten „kijutottak”, azaz dolgoznak, bérlakásban laknak, fizetik költségeiket. Az idei évvel különösen elégedett, hiszen hatan léphettek ki a Sing-Sing falai közül.

 

Szerda este az otthonban

 

Ha valaki úgy dönt, hogy tovább akar lépni, akkor megfogják a kezét és segítenek rajta, „ezek vagyunk mi”, magyarázza a szociális intézmény vezetője. Azzal biztat mindenkit, lépjen egyet, és támogatói további kettőt lépnek vele. Aki élt ezzel a lehetőséggel, kikerült a rendszerből, dolgozni kezdett, egyesek még családjaikkal is kibékültek. És ez a segítők számára a legnagyobb elégtétel.

 

Közösségben élnek

Legtöbben ötvenketten szálltak meg egy éjszakára, és most, 2018 végén mintegy 28–35 otthontalan húzza meg magát a hajlékban. Jóval több a férfi, mint a nő, utóbbiak ebben az időszakban négyen vannak, hatnál többen soha nem voltak.

 

Vacsora utáni szieszta

 

Programjaik, önkénteseik és szakembereik révén a Máltai Szeretetszolgálat többféle tevékenységet szervez számukra. Orvosi ellátást, szociális és lelki segítségnyújtást biztosítanak nekik, támogatják őket abban is, hogy rendezzék hivatalos irataikat. Évente kétszer kirándulást is szerveznek, kimennek a zöldbe, táboraik­ban még főzhet is, aki akar. Hetente filmklubot tartanak, sokat keresték, milyen filmet kedvelnek, s rájöttek, leginkább a televíziós sorozatokat szeretik. Csütörtökönként A szökés című folytatásos filmet vetítik, de ünnepekkor vallásos témájú filmeket is néznek. Közösségi termükben társasjátékot játszanak, kártyáznak és römiznek, s mivel egy pályázat révén sikerült számítógépeket vásárolniuk, akit tudnak, megtanítanak annak használatára, akár egy rövid önéletrajz megírására is, hiszen ez hasznos lehet annak, aki dolgozni próbál.

 

Az éjjeli menedékhely bejárata

 

„Nagyon menő” lett köreikben is a Facebook, a közösségi oldal révén néhányan megtalálták külföldön élő családtagjaikat, beszélgetnek is velük, ám azt rendszerint elhallgatják, hogy az utcára kerültek. Szégyellik is, meséli Székely Róbert, bántja is őket, s nem akarják, hogy távolban élő családtagjuk aggódjon miattuk, esetleg otthagyja munkahelyét, otthonát azért, hogy ide visszatérjen s próbáljon segíteni.

 

Bajtársak jóban-rosszban

Az otthon lakói közül tavaly karácsony óta heten hunytak el. A szállóban egy idős férfi végelgyengülésben halt meg, mások kint voltak, amikor megtörtént a baj. Egy ötfős csapat két tagját veszítette el késő ősszel, a tél elején. Ők rendszeresen és sokat ittak, esetenként akár kékszeszt is. Egyikük megfagyott, a másik kórházba került a hideg miatt, kicsit felerősítették, ám amikor újra az üveg után nyúlt, rossz egészségi állapota miatt ez végzetesnek bizonyult. Az­óta háromtagú a csoport, s akik maradtak, már nem isznak, mert megijedtek, hogy hasonló sorsra juthatnak.

 

Székely Róbert az egykori  szociális lakásokat befogadó emeleten

 

Bár a szállón olykor civakodnak, vitáznak egymással – napközben felhalmozódik bennük a feszültség, ezt esténként próbálják levezetni –, társaik temetésére mindig elmennek, s ha szükséges, akár kölcsön is kérnek egy kis pénzt, hogy cimborájuk sírjára egy szál virágot vihessenek, meséli Székely Róbert. Számára egyébként az a legrosszabb, amikor azzal szembesül, hogy nem tud segíteni, nem tud kiutat mutatni, s nem mondhatja azt egy idős hajléktalannak, hogy megoldjuk, mert nincs megoldás. A mostani lakók többsége sem tud kikerülni a menedékhelyről, s ezt be is látták, hiszen idősebbek, betegesek is, állandó segítségre szorulnak, ezért a mostaniak közül már csak kevesen próbálkozhatnak azzal, hogy „megtérjenek”, vagyis saját lábukra álljanak.

 

A menedékhely egyik ablaka - kint és bent

 

Szenteste a gyermekekkel

A szenteste az éjjeli menedékhelyen is különleges, hosszasan készülnek is rá. A sepsiszentgyörgyi Máltai Szeretetszolgálat nyolc gyermekcsoportjának tagjai időben elkészítik az ünnepi díszeket, s szinte versengenek egymással, hogy részt vehessenek a karácsonyfa öltöztetésén.

 

Amikor meleg ételt kapnak az otthontalanok

 

December folyamán „jótett-vetélkedőkön” vesznek részt, amelynek eredményeként szenteste mindenik csoportból ketten mehetnek az éjjeli menedékhelyre, így tizenhat segítőkész fiatal szépíti a fenyőfát, őket hat óra után a hajlékba hazatérők is segítik. Jön az angyal is, az otthontalanok 25-én reggel örülhetnek ajándékaiknak, édesség és gyümölcs mellett hasznos ruhadarabokkal lepik meg őket, kesztyűt, sálat, sapkát kapnak az adományozók jóvoltából. Karácsony első napján az ünnepi szentmise után az intézmény munkatársai együtt ebédelnek velük, ezt a hajléktalanok nagy eseményként élik meg, amikor ez első alkalommal megtörtént, megköszönték, hogy a szeretetszolgálat tagjai egy asztalhoz ültek velük, s azóta hagyományossá vált a közös étkezés. Ebéd után az önkéntesek folytatják a segítségnyújtást: meleg ételt visznek annak a néhány otthontalannak, akik elkerülik a Csíki negyedi hajléktalanszállót.

 

Kalács mindenkinek bőséggel jut

 

És bár a törvény betűje szerint ezt csak a megyeszékhelyiek vehetik igénybe, télen senkit sem hagynak az utcán, ha valaki lekési a buszt, s nem tud otthonába utazni, ha kéri, szállást biztosítanak neki, majd a következő napon segítik, hogy hazajusson saját településére.

 

Megváltásban bízva

A sepsiszentgyörgyi Váncsa Roland nem csupán meleg ételt, apró ajándékot, odafigyelést re­mél Jézus születésének napjától, hanem főként abban bízik, hogy ő maga is új életet kezdhet.

 

Váncsa Roland

 

Negyvenéves, s mert rengeteget ivott, a Sing-Singbe került. Ez az otthona, immár három éve. Halkan, visszafogottan beszél sor­sáról: testvére, szülei még élnek, élet­társa is volt, de megérti őket is, hogy nem tudták elfogadni olyannak, amilyen volt. Ám amikor látta, hogy sorstársai közül néhányan örökre eltávoztak, megfogadta, többé nem nyúl a pohár után, mert nem akarja követni őket. „A sok ital annyira pontra tett, hogy szinte alul ke­rültem, de most nem kell és kész, azt mondtam, itt vége.” Cimborái még csábítják ugyan, hívják egy-egy sörre, de ő ellenáll, nem akarja folytatni, elhatározásában „csökönyös, mint egy öszvér”. Amit tett, megbánta, de úgy érzi, már késő. Ám állítja: „pontra teszi” magát, mert élni akar, hiszen túl korai lenne, hogy negyvenesztendősen eltemessék. Saját magában és a Jóistenben bízik, fel szeretne épülni, hogy munkát keressen s dolgozhasson. Tévé-rádió szerelő az alapszakmája, de elvégzett egy féléves „gyorstalpaló” asztalostanfolyamot, legtöbbet ebben a mesterségben dolgozott. Most már csak magának és a világnak kell megmutatnia, hogy képes talpra állni.

 

Akik segítenek a hajléktalanokon

 

Az éjjeli menedékhelyi karácsonyokról meséli, jó, hogy szeretet van, meleg és egyetértés, de bizony hiányzik a család. Ha levelet írhatna az angyalnak, s óhaja teljesülhetne, ő bizony egészséget és családot kérne, amelynek immár maga is része lehetne. Családot, „egyben, velem”.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 595
szavazógép
2018-12-22: Riport - Nagy B. Sándor:

Merjünk bízni a jövőben (Adventi beszélgetés Csaba testvérrel)

Böjte Csaba ferences szerzetest nem kell bemutatni olvasóinknak, aligha él olyan ember a Kárpát-medencében, aki ne hallott volna róla és az általa vezetett Dévai Szent Ferenc Alapítvány gyermekmentő tevékenységéről. Nemes hivatásáról lapunknak is nyilatkozott már, ezúttal azonban nem a munkájáról kérdeztük, hanem azokról az általános gondokról, nehézségekről, amelyekkel valamennyien szembesülünk életünk során.
2018-12-22: Nemzet-nemzetiség - :

Gyalu, a közvetítő (Gelu Păteanu – 1925–1995)

Interjú- és dokumentumsorozatunkban mindenképp helye van Gelu Păteanunak (1925–1995), aki a létező szocializmus, a fénykorszak legsötétebb éveiben is kiállt az erdélyi magyarok, a székelyek mellett, olyannyira, hogy majd’ másfél évtizeden át Énlakán és Etéden élt, dolgozott, egészen 1990 tavaszáig, amikor – ugyancsak a magyarokért való kiállása miatt – kénytelen volt távozni az országból. Élete utolsó éveit Magyarországon, történetesen Budapesten töltötte, ahol továbbra is műfordítóként, a magyar–román kérdés szakértőjeként, illetve oktatóként működött az Eötvös Loránd Tudományegyetemen és a Miskolci Egyetemen.