Ünnepükön még az a csekély szépséghiba sem ronthatott különösebben, hogy nem a hőn óhajtott általános közkegyelemmel sikerült kijutniuk. Eljárási csűrcsavar kellett a mutatványhoz – a legfelsőbb ítélőszék bírói tanácsainak szabálytalan felállítása –, és egyelőre csak időszakosan élvezhetik a szabadságot (büntetésük végrehajtását csak felfüggesztették). A feltételes eltörléshez szükséges semmiségi folyamodványokról ugyanis még döntenie kell a legfelsőbb bíróságnak, ez szűk egy hónap múlva esedékes, de figyelembe véve az igazságszolgáltatás megszervezéséről szóló törvény kalandosan, de hatályba lépett módosításait, nagy eséllyel perújrafelvételek sorát láthatjuk január 21-e után. Ettől a ponttól pedig nyitottá válik minden kérdés, hiszen a pereket húzni-nyúzni eddig is egyfajta nemzeti sport volt, arról nem is beszélve, hogy közben érkeznek a büntető törvénykönyvek módosításai. Az pedig már csak ráadás, hogy ha minden jól alakul, Iustitia megingathatatlan minisztere, Tudorel Toader a sikerekben gazdag új évet megalapozandó, az általános közkegyelemről szóló, állítólag már készülőben lévő rendeletet is előkapja a puttonyból. Elvégre mindenki nem oly szerencsés a fehérgallérosok közül, hogy „csak” a bírói testületek visszaélései miatt legyen kénytelen (vagy esélyes) az állam szeretetét élvezni. Megfeledkezni róluk pedig végtelen igazságtalanság lenne.

Az angyali arccal és viszonylag gyűrötten a fegyházból kiröppenő jómadarak látványa, vagy a krokodilkönnyeket előcsalogatni szánt, a borzasztó börtönkörülményeket ecsetelő pátoszos mondatok  okozta érzelmi támadássorozat ellen egyértelműen csak egy fegyver létezhet: a hideg racionalizmus. Birtokában pedig újabb fekete pontokat osztogathatunk az igazságszolgáltatásnak, és ezen belül a legfelsőbb bíróságnak, mely rossz nyelvek szerint éveken keresztül „hanyagolta” a fentebb említett jogi kiskapu megnyugtató lezárását, alkalmat adva a politikumnak, hogy előbb-utóbb sarokba szorítsa őket. Az éppen regnáló hatalmat sincs okunk kímélni, hiszen végtelen és eszközökben nem igazán válogató igazságkeresésükben lassan valóban lenullázzák a korrupcióellenes harcot. Hiszen ha el is fogadjuk, hogy a bírák és ügyészek háza tájára is ugyancsak ráfért a takarítás, rendcsinálás, ennek talán nem az lenne az ára, hogy a bizonyítottan millió eurónyi közpénz elsüllyesztésében vétkes urak és hölgyek hamarosan mint ma született báránykák sétálhatnak köztünk, zavartalanul élvezve „verejtékes munkájuk gyümölcsét”.