Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Székely a csúcson

2018. december 29., szombat, Riport

A hölgyek többnyire, ha szabad idejük kerül, fodrászhoz mennek, shoppingolnak, általában „nőies” dolgokkal foglalkoznak. Gajdó Éva, a Puskás Tivadar Szakközépiskola informatika végzettségű, CNC (számítógép-vezérlésű) gépek programozását oktató tanára nem ilyesmikben leli örömét. Ő hegyet mászik. És ott, fenn a csúcson, rádiójeleket ad le. Furcsa társítás ez, legalábbis első hallásra, holott ez egy sportág. Kevésbé ismert, hiszen alig másfél évtizede alakult, de máris nagy népszerűségnek örvend. És Gajdó Éva ebben a sportágban rövid idő alatt valami nagyon nagyot teljesített. Olyan nagyot, hogy kivívta férfitársai irigységét. Ráadásul – hiszen konok székely – nem éri be ennyivel.

Egy álom valóra válik

Gajdó Éva – ahogy mondja – gyerekkora óta kószálja a hegyeket. Igazi szerelmese akkor lett a hegymászásnak, amikor egyik tanára elvitte egy expedícióra. Aztán az élet belesodorta a szokásos mederbe: férjhez ment, jöttek a gyerekek, nemigen adódott mód a csúcsokat meghódítani. Valamikor, több évvel ezelőtt, egy baráti társaságban gyerekkori álmaikról beszélgettek. Éva is elmondta a magáét: hogy tizenhat éves korában eltökélte, megmássza a Mont Blancot. De ez mindörökre álom marad, nyugtázta a társaságnak. Aztán pár napra rá egyik barátja telefonon hívta: itt az alkalom, írja a Háromszékben, hogy a Székelyek a magasban amatőr hegymászókat toboroz, és épp a Mont Blancra mennek.

– Nem is gondolkoztam, felhívtam Tulit Zsombort, jelentkeztem – meséli Éva. – Nagyon kemény két hónapos edzés következett, persze, nem válogattak be a csapatba, így utólag nevetségesnek is tartanám, ha elvittek volna magukkal. Felszerelésben is nagyon el voltam maradva, egy bársonynadrágban mentem túrázni, az ezeréves Insulated bakancs felsértette a lábamat, gyötrelmes volt az a két hónap. De Zsombor azzal biztatott, hogy megvan minden képességem, még egy kis edzés, és simán megmászhatom a Mont Blancot. És akkor azt mondtam, hogy na lássuk. És bejött. Olyannyira, hogy olyan öt éve egyetlen hétvégét se hagytam ki, még a szilvesztert is valamelyik hegy tetején szoktuk ünnepelni.

 

 

– A Mont Blanc „összejött” végül?

– A következő Székelyek a magasban expedícióra is jelentkeztem, akkor elvittek volna, de indulás előtt kificamítottam a bokámat. Végül idén tudtam megmászni, de nem rádiózhattam, pedig az a tervem, hogy az európai országok mindenikének legmagasabb csúcsáról aktiváljak.

 

Új sportág

Hogy megérthessük, miért kellett volna Évának az Alpok legmagasabb csúcsáról rádiójeleket leadnia, illetve hogy mit jelent az aktiválás szó esetünkben, az általa űzött SOTA nevű sportágat kell bemutatnunk.

A betűszó a Summits on the Air program rövidítéséből származik, magát a versenyt 2002-ben indították el olyan rádióamatőrök, akik ezzel a szenvedéllyel párhuzamosan a hegymászásnak is hódoltak. Jelenleg világszerte mintegy hatezer aktivátor, tehát túrázó rádiós tevékenykedik, a Romániában élő közel kétezer rádióamatőrből százan űzik ezt a sportot.

A verseny abból áll, hogy a kijelölt csúcsokat – a környezetéből legalább 150 méterrel kiemelkedő hegytetőket – gyalogszerrel kell megmászni, onnan a túrázónak az általa felhurcolt felszereléssel legalább négy rádiókapcsolatot kell létesítenie a világ bármely pontján tartózkodó másik rádióamatőrrel (ezt jelenti az aktiválás).

A csúcsok magasságuk szerint kapnak 1–10 közötti pontszámot, egy csúcsról egy évben egyetlen alkalommal szabad aktiválni. A NASA által a rádiósok rendelkezésére bocsátott térképen Románia területén olyan ezerkétszáz SOTA-csúcs szerepel, ebből 250–300 mászható meg normális körülmények között, azaz többé-kevésbé jól kijelölt ösvényen. A gyalográdiózó akkor kaphatja meg a csúcs pontszámát, ha sikeresen aktivált, azaz nemcsak felmászott, hanem a minimálisan kötelező négy kapcsolatfelvételt is teljesíteni tudta. Ezer pont összegyűjtése után a Mountain Goat, vagyis havasi kecske címet és az azzal járó trófeát kapja meg a versenyző, az ezer pont elérése nincs időszakhoz kötve, általában több évbe telik összegyűjteni. Éva ebben is különöset teljesített.

 

 

YO6EVA

Éva véletlenül, egyik túrázása alkalmával a Jézerben találkozott egy férfival, aki rádiókapcsolatot próbált létesíteni a csúcson. Felkeltette az érdeklődését a dolog, annál is inkább, mert a Puskás Tivadar Szakközépiskolában működik egy rádiós klub, és máris azon gondolkodott, hogyan lehetne valami újat, érdekeset adni a diákoknak. Ekkor még dehogyis tervezte, hogy maga is belevág a rádiózásba, és pláne nem azt, hogy a kedvtelésből űzött túrázás versenyszerű hegymászássá válik. Rákérdezett hát a férfira – aki amúgy kézdivásárhelyi születésű, a brassói Transilvania Egyetemen tanít és Kertész Csaba Zoltánnak hívják –, nem jönne-e el az iskolába bemutatni a gyerekeknek a SOTA-t. És Csaba eljött. Sőt, tavaly január óta minden kedden kijár Szentgyörgyre, foglalkozik a diákokkal, próbálja megfertőzni őket a rádiózás vírusával. Mert a rádióamatőrökre nagyon ráférne az utánpótlás, a SOTA is egyre népszerűbbé válik, no meg a rókavadászathoz is – erről a későbbiekben lesz még szó – elengedhetetlen a rádiózás alapjainak ismerete.

Évának nem tartozott gyerekkori álmai közé, hogy rádióamatőr legyen – hogy mégis azzá vált, az pedagógusi elkötelezettségének tudható be. Kertész Csaba ugyanis lelkesen tartotta a kedd délutáni felkészítőket a szép számmal jelentkezett diákoknak, akiket többször kirándulni is elvittek, hadd lássák „élesben”, hogyan zajlik a gyalográdiózás. És Éva arra gondolt, hogy ha valamiért Csaba nem tudna jönni, jó volna, ha a gyerekekkel valaki tudna foglalkozni. A rádiózáshoz pedig engedélyt kell szerezni.

 

 

– Le kell tenni egy nagyon kemény vizsgát: van ebben elektronika, a frekvenciák ismerete, elsősegélynyújtás. Meg kell tanulni a fonetikus ábécét, amit a rádiózásban használnak, kell tudni, mik azok a mondatok, amik elhangozhatnak és mik azok, amik nem, tehát vannak etikai szabályok is. Levizsgáztam, megkaptam a kódnevemet: YO6EVA. Ebből az YO Románia azonosítója, a 6 a körzetet jelenti, az EVA meg azért lehetett, mert most már szabadon választható a név, régebben még nem így volt.

 

Egy év alatt megcsinálom

– Ahogy megvolt a vizsgám tavaly májusban, elmentünk Csabával egy SOTA-maratonra. A Bihari hegyekben rendezték, és pont az ezer pontját ünnepelték valakinek, aki már vagy hat-hét éve csinálta ezt. Mondtam Csabának, amennyit én járok a hegyekbe, én egy év alatt összegyűjthetném az ezer pontot. Az elején nagyon nehéz volt, mert semmit nem tudtam a rádiózásról, nem volt felszerelésem sem, kaptam kölcsönbe egy walkie-talkie-t, aminek 300 méterre sincs terjedése, mentem fel a hegyre, nem sikerült aktiválnom. Aztán vásároltam egy kisebb adót, amivel megint nem tudtam érvényesülni, az esetleg Romániát fedné le, de még azt se, ha beleütközik egy magasabb hegycsúcsba. Közben ráncigáltam Csabát, jöjjön velem, hogy gyűjthessem a pontokat, ő jött is, mikor ráért, de nagyon lassan gyűltek a pontok. Végül megvásároltam egy komoly rádiót, akkortól aztán beindult a „buli”.

– Meglett az egy év alatt az ezer pont?

– Nem könnyen, de meglett. Volt olyan, hogy egyedül elmentem a Nagykőre, akkor voltam először egyedül, beleszóltak a rádióba, és annyira megijedtem, hogy lecsuktam. Voltak mélypontok, rossz idő volt a Nagyhagymáson, négyszer mentem fel, egyszer sem sikerült aktiválnom, és mínusz tíz fokban rádiózgatni, hát, nem jó szórakozás. Jöttem szomorúan, mondtam Csabának, nekem ez nem fog menni, de aztán, nem tudom már, hol volt az, amikor tényleg úgy éreztem, hogy most már meg tudnám csinálni. Vannak barátaim, amolyan szurkolótáborom, néha elkísértek, adott ponton már szinte követelőztek, hogy hány pontnál tartasz, meglesz-e. Legnagyobb kihívás az volt, hogy olyan csúcsokra jussak fel, amelyekre különben nem mentem volna, se jelzés, se ösvény, mint a dzsungelben, úgy kellett átvágnom magamat. Végül meglett az ezer pont, 131 különböző csúcs egy év alatt.

– 131 csúcs egy év alatt, az átlagban háromnaponta egy csúcsot jelent.

– A legtöbb az négy nyolcpontos csúcs volt egy nap alatt, 40 kilométer gyaloglás 3500 méter szintkülönbséggel.

 

Hogyan tovább?

Éva egyedi teljesítményével kivívta a gyalográdiósok férfitagjainak ha nem is éppen haragját, de irigységét mindenképp. Idén májusban érte el az ezer pontot – azóta Romániában az aktiválások száma ugrásszerűen megnőtt, december 1-jére újabb SOTA-maratont is szerveztek, szóval megpezsdült az élet ebben a sportágban. Amelyben, érdekes módon, az idén elért pontszámok rangsorát három magyar vezeti: első helyen Gajdó Éva áll, másodikon Kertész Csaba, harmadikon egy temesvári rádióamatőr.

 

 

Éva, bár elérte, amit célul tűzött ki magának, nem szándékszik abbahagyni a gyalográdiózást. Ugyan már nem annyira intenzíven, mint tavaly májustól idén májusig – már csak azért sem, mert a közelebbi csúcsokat mind végigjárta, újabbak aktiválása pedig már többnyire kétnapos túrát jelent –, de hosszú távú tervei is vannak: jövőben a romániai tízpontos csúcsokat szeretné mind megmászni, ezzel megvédené idén elért első helyezését. Aztán Európa országainak legmagasabb csúcsait is szeretné sorra venni, erre tíz évet szánna rá – de előbb újabb vizsgát kell letennie, ahhoz ugyanis, hogy külföldön rádiózhasson, még egy engedélyre szüksége van. Amit most októberben megszerezhetett volna, ám ezúttal egy másik sportág – de inkább diákjai – kedvéért későbbre halasztott. Pedig azután járta meg a Mont Blancot, gyerekkori álma helyszínét...

 

Cél a világbajnokság

A Kertész Csabával közösen tartott felkészítőiknek ugyanis látszanak már eredményei: egy diákuk megszerezte a rádióamatőr engedélyt, öten rendszeresen járnak a kedd délutánonkénti foglalkozásokra, „majd kiderül, hogy rádióamatőrök lesznek, vagy rókavadászok” – mondja Éva. A Puskás Tivadar Szakközépiskolában ugyanis az idei tanév kezdetén rókavadász – vagy ahogy manapság hívják a sportot: rádiós tájékozódási futás – csapatot alakítottak, amellyel részt vettek októberben az országos bajnokságon – és annak ellenére, hogy csak azért mentek el Dévára, hogy szétnézzenek, hiszen tapasztalata senkinek nem volt ebben a rádiózást a tájfutással és a tájékozódással ötvöző sportban, a harmadik helyen végeztek csapatversenyben. Pedig a versenyen részt vett az a romániai lány is, aki idén Kínából hozta el a világbajnoki kupát!

– Ha jön a tavasz, kicsit felpezsdítjük ezt a sportot is. Egyelőre felszerelésünk sincs, most házilag készítünk adóvevőket, amelyek nem elég profik a versenyzéshez, de kezdetnek megteszik, és a dévaiak megígérték, hoznak felszerelést, csak csináljuk. A gyerekek lelkesek, kijárunk a Bíróné pusztájára szaladni, elrejtjük az adóvevőket, megkeressük, most térképet szerkesztünk, le kell járni a terepet GPS-szel, minden bokrot, minden terepakadályt be kell rajzolni.

– Medvék nem zavarják a rókavadászatot?

– Dehogynem, elvesztettünk két diákot is miattuk, a gyerekek szembefutottak a medvével, otthon eldicsekedték, az anyukák megijedtek, többet nem engedték őket. De a többiek nagyon lelkesek, a dévai verseny jó löketet adott.

Megfigyeltem, Éva mindenről lelkesen beszél, de mikor a hegyekről kerül szó, akkor ragyognak leginkább szemei. Rá kellett kérdeznem: mit jelent számára a hegy, a mászás?

 

 

– Ez már egy kicsit megszállottság nálam, függőség. Nekem a hegy nagyon sokat adott, próbálom a diákjaimat is vinni, én ebben teljesedtem ki, ettől lettem egész ember. Minden a hegy körül forog, nem járok kozmetikushoz, üzletekbe bolyongani, a lányom mondja is: hét túranadrágod van, de mindjárt nincs, amit felvegyél az iskolába. A SOTA egy teljesen új oldalát világította meg a hegymászásnak, és így van a rókavadászattal is, én simán el tudom képzelni, hogy egy gyereket kiküldünk a világbajnokságra.

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 595
szavazógép
2018-12-29: Vélemény - :

Traian Ungureanu: Adjatok nekik biokalácsot!

A demokráciának vége: az európai és globális elitek végzik ki éppen. Amikor azt mondta, hogy a történelem bohózatként szokott megismétlődni, Karl Marxnak alapos oka volt elhallgatni a komédiát fenntartó kenőanyagot: ez a haladás illúziója.
2018-12-29: Irodalom - :

Erdélyi József, az elátkozott költő (Morfondír)

1896. december 30-án született Újbátorpusztán. Meghalt 1978. október 4-én Budapesten, épp negyven éve.