Az új év közeledtével Bálint Benczédi Ferenc, a Magyar Unitárius Egyház püspökének üzenetét tolmácsoljuk olvasóinknak. Történelmi egyházaink vezetői húsvétkor és karácsonykor hagyományosan pásztorlevelet küldenek, újévre csupán az unitárius főpásztor tesz közzé üzenetet.
A tordai országgyűlés vallásszabadságot kimondó határozatának, egyben az unitárius egyház megalakulásának 450. évfordulója kapcsán, az elmúlt jubileumi esztendő eseményeinek hatása alatt bizalommal fogalmazta meg jókívánságait Bálint Benczédi Ferenc:
„Kincsünk a jézusi evangéliumban gyökerező összetartozás és testvériség. Csak úgy tudunk hitelesen élni, dolgozni és gyarapodni, ha egymás mellett megmaradunk, és a szó igaz értelmében egymás terhét felelősségteljesen hordozzuk. Kívánom, hogy Isten gondviselő szeretete adjon bölcsességet az egyetértés és a közös út megtalálására, amelyen együtt tovább tudunk haladni. Ehhez semmi más nem kell, csak az Isten és ember szolgálata iránti alázat. Jézus tanításának kell megerősödnie lelkünkben. Újév reggelén is ezért imádkozunk. Az örökkévaló, egy, igaz Istenünk segítsen megtalálni e közös utat, és adjon erőt, hogy az evangélium szellemében maradjunk munkásai a szolgáló szeretetnek.
Mennyi gond és bizonytalanság között vergődünk egyénileg és közösségileg! A gazdasági, pénzügyi gondok mellett súlyosabbak a szellemi és lelki válság naponta tapasztalható jelei. A rossz értelemben vett versengés és irigység behálózta sokunk szívét. Meglazultak a családi, rokoni, nemzeti együvé tartozás kötelékei. Sokan tesszük fel magunknak vagy a mellettünk élőnek a zsoltáros kérdést: ilyen körülmények között mit remélhet az ember?
A megtisztuláshoz és a tisztánlátáshoz szükségünk van arra, hogy az önvizsgálat megtörténjen. Isten jelenvalóságát érezve bátran szembe kell néznünk magunkkal és a múlt viselt dolgaival. Csak így várhatjuk, hogy embertársainkkal való kapcsolataink rendeződjenek. Meg kell vallanunk, hogy nem mindig jézusi gondolatok vezérelnek. Őszintén el kell mondanunk, hogy gyarló vágyak uralják szívünket, és cselekedeteinket is ezek irányítják. Önös érdekek, konok makacsságok, hatalmi vágy és önzés gördít akadályt nap mint nap elénk; a reményt vesztett emberek, a szótlan közömbösségbe zárt életek még szomorúbbá teszik napjainkat. Azt tapasztaljuk, hogy az életharc, a fennmaradás és megmaradás küzdelmében sokszor egyedül marad az Istenben bízó ember. Az eredménytelenséget, az egy helyben való topogást látva fakad fel bennünk is a kérdés: mit reméljek, mit reméljünk, oh, Isten!?
Az élő hittel megáldott Isten gyermeke, az ember nem adja fel a harcot. A hívő ember szívében a remény nem hal meg. Nem keríthet hatalmába a beletörődés, nem béníthat meg a tehetetlenség.
Meg kell találnunk a megoldást! Ez pedig csak együtt sikerülhet, ha mi mind, együtt feltétlen hittel és szolgáló szeretettel Jézus-tanítványoknak valljuk magunkat, és ha szívünk szeretetét, értelmünk világosságát, valamint a bennünk lakó jóságot összetesszük, egymás mellé illesztjük azt, ami mindenki számára jó, szép és igaz.
Erőt kell vennünk magunkon. Nagyobb buzgósággal munkálkodjunk feladataink teljesítésében, szívmelegséggel és bizakodva forduljunk egymás felé. Mindennapi jócselekedeteink igazolják az evangélium kisugárzó erejét világunkban, mert a reménykedő ember Isten jelenlétét bizonyítja a világban. (…) Az élő Isten szeretetével akarunk tovább dolgozni. Ő nemcsak megteremtett, hanem képesnek is tartott, hogy a szeretet munkásai lehessünk. Nekünk az a feladatunk, hogy erről az élő Istenről valljunk hittel és cselekedettel, aki minden benne bízni tudó embernek gondviselő Atyja. Életünk igazolja, hogy nem az önzés, nemcsak a magunkkal való törődés irányít, hanem a szolgáló szeretet. Így leszünk fontosak és értékesek egymásnak.
A szeretetnek és áldásnak Istene vezessen bennünket az új évben! Segítsen meghozni a szükséges áldozatot nemzeti közösségünkért és egyházunkért. Adjon népünknek, egyházunk minden tagjának és minden békeszerető embernek áldott új évet” – kívánja az unitárius egyházfő. (szekeres)
