A gyermekkori alvászavar igen gyakori; a gyermekek mintegy 30 százalékát érinti. Ennek nemcsak az agy optimális fejlődése szempontjából van rendkívüli jelentősége, hanem azért is, mert az alvászavar jelentősen befolyásolja a gyermek és családja életminőségét, és későbbi megbetegedéseket is előidézhet.
Vizsgálatok bizonyították, hogy a korai alvászavarok hatással vannak a későbbi viselkedészavarok kialakulására, ezért figyelmet igényelnek már az első életévben. A szülők által jelzett korai alvászavarok gyakran összefüggenek a 4–7 éves korban jelentkező viselkedési és tanulási problémákkal.
A poliszomnográfia alkalmazása szakmailag indokolt az újszülöttkori, csecsemőkori és gyermekkori apnoék (légzéskimaradás), a periodikus légzés, a felületes légzés, valamint az obstruktív alvászavar esetén. A koraszülöttség, izomszövet-sorvadás, kifejezett izomtónus-csökkenés, a koponya és arc alaki rendellenességei, az újszülöttkori tüdőbetegség, a szorongásos álmok, a restless leg (nyugtalan láb) szindróma, a GOR (reflux), az epilepszia szintén hajlamosít alvászavarok előfordulására. Egyes vizsgálatok alapján az újszülöttkorban előforduló obstruktív apnoe nagyban hajlamosít a csecsemőkori hirtelen halál kialakulására – közölte a budapesti Szent János Kórház illetékese az MTI-vel annak kapcsán, hogy alváslabor nyílt az intézmény csecsemő- és gyermekosztályán. A kórokokra visszavezethető alvásbetegségek diagnosztizálására a társszakmák bevonásával nyílik lehetőség. Így neonatológus mellett gyermekek ellátására szakosodott neurológus, fül-orr-gégész, endokrinológus, pszichológus dolgozik együtt, ezért valamennyi alvásbetegség diagnózisa és szükséges kezelése megoldható.
