A romániai magyar műkedvelő színjátszást a határokon túli magyar amatőr színjátszók XVII. találkozóján Zsámbékon a bukaresti Petőfi Színkör és a kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók képviselték.
A kovásznai Kőrösi Csoma Sándor Diákszínjátszók Molnár János vezetésével Lázár Ervin egy kevésbé ismert elbeszélését dolgozták fel, ezt láthatta a Kárpát-medencéből verbuválódott közönség a több évtizedes múltra visszatekintő zsámbéki fesztiválon.
Előadásuk példaértékűen haladja meg, lépi túl a hagyományos deákos nyelvezetet. Több meglepetés is éri a nézőtéren ülőket. Az erőteljes, mai zenére komplex mozgássort, színes, többrétegű élőképeket komponált a rendező, s külön erény, hogy szinte az egész történetmesélést rá merte bízni a diákok improvizációi nyomán született mimetikus narrációra.
Az elbeszélés középpontjában álló főhős megszállottan bámulja a kirakatba állított próbababát, öltsön az bármilyen mezt az évszakok változása szerint, legyen bár tavasz, nyár, ősz avagy tél. (A két tér, az utca és a bolti kirakat elválasztása egyszerű szcenikai megoldással, jól beállított lámpával vágja ketté a színpadot, elöl az utca népe, míg hátul a kirakatbeliek mozdulatlan világa.)
A főszereplő monomániája által egészen odáig jut, hogy egy alteregó révén maga is azonosulni kezd a próbababa világával, és — bármilyen irreális fordulat — bebizonyosodik, hogy ez a valódi világ. A produkció legfőbb értéke a diákok hihetetlenül pontos és aprólékos megjelenítése. Az utcán pergő események, az időről időre visszatérő figurák (pl. az utcalány, a zsebes) külön kis egyperces novellákat bonyolítanak előttünk. A mozgáskompozíció hol lassított, hol gyorsított stilizációjával rafináltan, már előre jelzi számunkra a végkifejletet: egy külső nézőpontból szemlélve a földi élet semmivel sem tűnik értelmesebbnek, mint a babáké. Ezt a gondolatot erősíti fel a játék záró aktusa, melyben a járókelők világa rongybabaként zuhan össze előttünk a színpad előterében. Molnár János a rá jellemző rutinnal, rendezői és drámatanári magabiztossággal vezeti tanítványait. (Nemcsak az előadáson, hanem a zsámbéki három nap folyamán is öröm volt látni, hogy a kovásznai csoport és vezetője nemcsak villantani, hanem tanulni is jött: a fesztivál valamennyi előadását végignézték, és értékes gondolatokkal járultak hozzá a bemutatókat követő szakmai beszélgetésekhez.) A játszók hiteles formálásában a román színházra jellemző, szándékosan eltúlzott teatralitás hatásosan működik, ami azért nagy elismerés, mert a gimnazista korosztály általában nem rendelkezik még azzal a színpadi önismerettel, mely a karakterizálás ilyen felnagyítottságát megengedhetővé tenné. Nagy jövőt jósolok a még gimnázium elején járó csoportnak, ha ilyen odaadással tartanak ki nagy tapasztalatú, kreatív rendezőjük mellett.
Pap Gábor, rendező
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
