Tudtad azt, hogy a ragadozók közül a krokodil az az állat, amelynek a legtöbb ember esik áldozatául évente világszerte? Rendkívül veszedelmes ragadozó, amelynek persze nem az emberhús a fő tápláléka, de a gyanútlan turisták nincsenek biztonságban a közelében.

Vajon miért, mikor sírnak a krokodilok, és egyáltalán ez igaz-e? Érdemes lesz utánajárni, mielőtt megsajnáljuk őket!

A nőstény krokodil 16—46 tojást rak le egyszerre, beleássa őket a forró, fekete lávahomokba. Ott őrzi a tojásokat a tizenkét hetes keltetési idő alatt. Magát a keltetést a napsütötte homok természetes melege végzi. Egy-két nappal a krokodilbébik kelése előtt azonban valami különös dolog történik. Az időközben teljesen kifejlődött, bár egészen apró tojáslakók a föld alól olyan halk, vinnyogó hangot hallatnak, ami némileg a csecsemő sírására hasonlít. Ez a különös jelenség esetenként tragikusan végződő tévedésekhez vezetett. E sírásszerű hang hallatán az emberek sokszor hitték azt, hogy elhagyott gyermek fekszik valahol a parton, és a keresésére indultak. Amint a hüllőket megközelítették, az éberen őrködő krokodilmama dühödten rájuk támadt. Ez az alapja annak a mendemondának, hogy a felnőtt krokodil ravasz módon utánozza a csecsemősírást, majd az odasiető embert leteperi és felfalja. Ám valójában nem a mama, hanem a porontyok hallatnak embersírásra emlékeztető hangot.

Vagyis a valóságban a krokodil nem sír, és nem is könnyezik. Igen ám, de akkor vajon mi a célja és értelme ennek a föld alatti kétségbeesett vinnyogásnak? Egyszerűen csak jeladásról van szó. Az apró lények ezzel jelzik a mamájuknak, hogy készek a tojásból kibújni, most már kiáshatja őket. Az alig 15 cm hosszú krokodilporontyok ugyanis nem képesek saját erejükből a felszínre vergődni. Ehhez az anyának kell segítséget nyújtania. Amint pedig a föld alól már nem hallatszik több nyivákoló hangocska, a krokodilanya tudja, hogy az összes fiókáját kiásta. A sírásért sajnálni tehát semmiképpen sem kell őket! Legfeljebb messziről csodálni.