A kínai programnak így magyar vonatkozása is van: a Von Kármán-kráter Kármán Tódor magyar származású világhírű gépészmérnök, fizikus, alkalmazott matematikus, a rakétatechnika, a hiperszonikus repülés és az űrhajózás egyik úttörőjének emlékét őrzi. A Csang’o–4 szinte teljesen függőlegesen ereszkedett le. A landolás teljesen automatikusan zajlott, minden földi irányítás nélkül, és az űrszondával kapcsolatban álló műhold képeket küldött a holdra szállás folyamatáról.

A szonda már két kilométerre a Hold felszínétől is képeket készített, hogy az alatta lévő nagyobb akadályokat, sziklákat, krátereket azonosítsa, száz méterre a felszíntől lebegve pedig a kisebb felszíni formákat és a felszín lejtését mérte fel. A számítások elvégzésével megtalálta a legbiztonságosabb helyet a landolásra, és folytatta az ereszkedést. Két méterre a felszíntől a motorja leállt, és innen már csak az űrszonda négy lába csillapította a landolás okozta ütődést.

A Hold túlsó oldalán lévő űreszközökkel csak úgy lehet folyamatos rádiókapcsolatot tartani, ha egy átjátszó mesterséges holdat telepítenek Hold körüli pályára. A kapcsolattartást a júniusban pályára állított Csüecsiao (Szarka-híd) műhold biztosítja.

A Csang’o–4 egy leszálló egységből és egy holdjáróból áll. A szondának több tudományos feladata lesz: segítségével alacsony frekvenciájú rádiócsillagászati megfigyeléseket végeznek majd, vizsgálni fogják a Hold felszínét és felszíni formáit, ásványi összetételét, a neutronsugárzás mértékét és más környezeti viszonyokat.
A kínai holdkutatási program nemzetközi együttműködésben valósul meg. A misszió négy tudományos programjának műszereit holland, német, svéd és szaúd-arábiai kutatók fejlesztették. A kínai Hold-program névadója Csang’o kínai istennő, aki az ősi legenda szerint évezredekig élt a Holdon.

A tervek szerint Kína jövőre indítja útnak a Holdra a Csang’o–5 űrszondát, amely a Holdról vett mintákkal tér haza küldetéséből. (Index)