– Új autóval, új géposztályban és új reményekkel vágtatok neki a 2018-as szezonnak. Összességében milyenre sikeredett az elmúlt esztendő?
– Az autócserét még 2017-ben megejtettük, és annak az idénynek az utolsó raliját már a Ford Fiesta RS2-vel zártuk. Jól sikerült az a verseny, és optimistán vágtunk neki a 2018-as idénynek. A brassói ralin azzal a céllal álltunk rajthoz, hogy az év végére meg szeretnénk nyerni a 7-es géposztályt, míg a kétkerekesek között dobogón akartunk végezni. Menet közben volt egy újratervezés, hiszen a European Rally Trophy (ERT) Balkán-bajnokságának (Bb) két romániai futamán jól teljesítettünk, így ez a sorozat is fontos lett számunkra. A szomszédos Brassó megyei ralin jól kezdtünk, ám a viadal hosszú gyorsaságiján defektet kaptunk, így sok időt veszítettünk. Ez a szakasz 30 km hosszú volt, 10 km-t sérült kerékkel tettünk meg. Végül is nem lett rossz az eredményünk, hiszen a 7-es géposztályt – még ha hajszálra is – de megnyertük, a kétkerekesek között viszont nyolcadikok voltunk. Kolozsváron az utolsó nap az autó egyszerűen megállt, s bár nem volt nagy a gond, nem tudtuk megjavítani a Ford hibás fojtószelepét. Végül feladtuk a versenyt. Aradon indult az ERT Balkán-bajnoksága, s bár akkor még nem volt különösebb célunk ebben a sorozatban, de ha már adódott a lehetőség, akkor ki akartuk használni. A versenyen különösebb gondunk nem volt, minden jól alakult, miután megint nyertünk a 7-es géposztályban és harmadikok lettünk a kétkerekesek között, s nem utolsósorban győztünk a Balkán-bajnokságon is. A bákói rali első napja tökéletesre sikeredett, a másodikon viszont bajba kerültünk, hiszen az első gyorson fék nélkül maradtunk. Szerencsére, miután a szervizes fiúk orvosolták a problémánkat, már nem volt gondunk, és újra sikerült nyerni a Bb-ben, valamint a 7-es géposztályban, s másodikok lettünk a kétkerekes kategóriában. A Hargita Gyöngye Rali jelenti számunkra a hazai versenyt, s ezt tudtuk is kamatoztatni: újra diadalmaskodtunk géposztályunkban és harmadikok voltunk a kétkerekeseknél. A szomszédos megyei viadal után kevés idő maradt a pihenésre, hiszen kellett induljuk Bulgáriába, ahol a Silven-ralin, azaz a Bb következő futamán vettünk részt. Sajnos, kolozsvári navigátorom nem tudott ott lenni velem a bolgár viadalon, így egykori másodpilótám, Andreoiu Marcus kísért el. Annak ellenére, hogy ismeretlen terepen autóztunk, jó hétvégét hagytunk magunk mögött: harmadikok lettünk, és bebiztosítottuk magunknak a Bb összetettbeli első helyét. Fárasztó volt, de az eredmény és a rengeteg élmény, tapasztalat kárpótolt mindenért. Következett a jászvásári futam, ahol tévedtem, és lecsúsztunk az útról, majd egy másik autó hátulról belénk rohant. Nagyon összetört a Ford hátsó fele, de sérült autóval folytattuk a ralit. Nehéz volt így vezetni, a 7-es géposztályban ötödikek, míg a kétkerekesek között tizenhetedikek lettünk. A szebeni szezonzáróra az autót újjáépítették, de spórolósan mentünk, hiszen készültünk az ERT portugáliai döntőjére. A gumiválasztás okozott egy kis fejtörést, de még így is sikerült győzni a kategóriánkban, és mindössze 3 másodperccel maradtunk le a kétkerekesek dobogójáról. Ez utóbbi azt jelentette, hogy egy ponttal maradtunk le a bajnoki bronzéremről, viszont a 7-es géposztályban elsők lettünk. Elégedettek voltunk az eredménnyel, de nem lazsálhattunk sokat, hiszen egy hónap állt a rendelkezésünkre, hogy felkészüljünk az ERT portugál fináléjára. Hosszú kiszállás várt ránk, s most visszagondolva el kell mondanom, hogy autóversenyzői karrierem egyik legszebb élménye volt a Rallye Casinos do Algarve-n való indulásunk. Szenvedtünk az autóval, mivel a Ford radiátora kilyukadt, és azt csak egy szériaváltozattal tudtuk kicserélni. Emiatt folyamatosan felforrt a víz, s mivel nem akartuk megsütni a motort, olykor lassabban kellett „száguldanunk”. Amikor működött az autó, jól mentünk, és élveztük a versenyt. A slusszpoén még csak ezután jött: az utolsó nap egy kanyarba túl nagy tempóval hajtottunk be, és kicsúsztunk. Egy fa fogott meg, és a Ford hátsó fele újra összetört. Mivel az autó technikai szempontból jól működött, így célba értünk, és a portugál döntő ERT3/RC4-es kategóriáját a második helyen fejeztük be. Elégedettek voltunk a külföldi szereplésünkkel, ahogy a hazai porondon elért eredményünkkel is, és azt kell mondjam, hogy végül túlteljesítettük magunkat.
– Saját magad teljesítményével elégedett vagy?
– Sajnos, volt hibám, amit nem foghatok másra, hiszen én hoztam össze azokat… Jászvásárban gyerekes tévedésem volt, nem koncentráltam eleget, és úgy érzem, fejben nem voltam ott a versenyen. Amatőr hibát vétettem, ezen a szinten nem tévedhetsz ekkorát! Tanultam belőle, s arra az elhatározásra jutottam, hogy egy-egy versenyt fejben jobban össze kell raknom. Minden ralin száz százalékot vagy még talán többet is kell nyújtani, ha nem, inkább maradjon otthon az ember. Portugáliában is volt egy balesetünk, még mindig nem tudom, hogy az én hibám miatt történt-e vagy sem, de végül a navigátorommal úgy határoztunk, hogy az versenybaleset volt. Ha bajnoki címet akarsz nyerni, akkor nem szabad spórolni. Vagy megveszel mindent, ami kell egy versenyhez, vagy – újra ki kell mondanom – maradj otthon. A Szebeni Ralin próbáltunk takarékoskodni, és egy dobogós helyezésünk úszott el miatta.
– A külföldi megmérettetés jót tett számotokra? Érdemes volt belevágni?
– Határozottan, jót tett nekünk, hiszen kimozdultunk a komfortzónánkból. Bulgáriában és Portugáliában sem ismertük a pályát, az ellenfeleket, viszont miután beültünk az autóba, az első gyorsasági szakaszok után már otthonosabban éreztük magunkat. Mind a bolgár, mind a portugál versenyre vissza­várnak idén, előbbin valószínűleg indulni is fogunk, utóbbin viszont nem, mert túl sok pénzbe került elküldeni az autót.
– Az eddigiekhez képest egy erősebb autóval versenyeztél a 2018-as idényben, ez milyen élmény volt számotokra?
– A Suzuki Swift után hatalmas előrelépést jelentett számunkra a Ford Fiesta R2-re való váltás. Ez egy igazi versenyautó, ami erre volt kitalálva, megépítve. Nem egy utcai autó átalakított változata, hiszen a Suzuki esetében erről volt szó. A két autót nem lehet összehasonlítani. A Forddal sokkal nagyobb tempót tudtunk menni, nagyobb volt a kanyarsebességünk, az autó sokkal rövidebb távon állt meg, s teljesen más élmény egy ilyen versenygépet vezetni. Viszont a költségek is mások, azaz nagyobbak!
– Mi a tavalyi bajnoki év tanulsága?
– Azt hiszen, hogy minden versenyen nyugodtabbnak, koncentráltabbnak kellett volna lennem, nem szabad szórakozottnak lenni, hiszen akkor már jönnek a hibák. Erre volt is példa tavaly, ezen a szinten, ezzel az autóval nem szabad spórolni és mindent bele kell adni, ami szükséges.
– Mit lehet tudni az 2019-es bajnokságról?
– Még túl sok a kérdőjel, de a ralis berkekben arról beszélnek, hogy az idény nyolc versenyből állhat majd. A pletykák szerint nem Brassóban lesz az idénynyitó, s a szomszédos megyebeli versenyt valamikor október végén rendeznék meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még mi sem tudjuk, mit akarunk véghezvinni az idén. A tavalyi szereplésünk után a European Rally Trophy nagyobb kihívást jelentene számunkra, mint az országos bajnokság. Ha meglesz a pénz rá, akkor az ERT-ben szeretnénk teljes szezont futni, s itthon csak egy-két ralin állnánk rajthoz. Autót is akarunk váltani, de minden az anyagiaktól függ! Az ERT Balkán-bajnokságának török futamán kívül minden más ralin indulnánk, hiszen Bulgáriában versenyezni nem kerül többe, mint itthon. A szóbeszéd szerint az országos bajnokság 7-es géposztálya idén keményebb lesz, így kár lenne azt kihagyni, de a portugáliai kiszállás – pozitív értelemben – mély nyomot hagyott bennünk. Minden a pénz körül forog, így amíg nincs meg a 2019-es költségvetésünk, nem tudok erről egyelőre többet mondani…