Mint kit a Halál becsapott,
kaján s vad ős-szomj költöget,
a Sion-hegy alján felröhög,
hogy milyen nagyon szórjuk itt
disznók elé a gyöngyöket.
Másfajta raj lennénk pedig,
másképpen csörömpöl a szó,
másfajta álmokkal süllyed
velünk az Utolsó Hajó.
S a század zúzott térein,
hol fölmered és megragyog,
korbácsok zúgják titkait,
búsan bíborló vad dalok.
Lerágva csontig álmai,
hajában szitok s pör sziszeg,
midőn messiás-sírokon
nyekergetik víg lantjaik
a fénylő képű igricek.
Nem kell már lant, se cimbalom,
tornázó vágyaknak tora,
csak Ady Endre ostora,
csak Ady Endre ostora!