A székelyekről sok könyvet írtak már, igaz, azokat általában mi írtuk magunkról, ezért is érdekes, hogyan lát bennünket egy külső szemlélő, egy nyitott elméjű magyarországi értelmiségi, aki sokat járt Erdélyben – vezette fel Sántha Attila Száraz Miklós György Székelyek című könyvének sepsiszentgyörgyi bemutatóját.
A szerző elmondta, objektív és szubjektív okok egyaránt közrejátszottak abban, hogy ismeretterjesztő jellegűnek szánt könyvét megírja: mert például nehéz egy spanyolnak megmagyarázni, ki a székely – amúgy Száraz Miklós György szerint az, akinek anyja, apja székely és Székelyföldön él –, de az is tény, hogy a székelyek élete sosem volt könnyű, száz évvel ezelőttig azért, mert a magyarság peremvidékén éltek, száz év óta meg egy más néptől körülvéve, és úgy vélte, ennyi már önmagában elég kellene legyen ahhoz, hogy valakit érdekeljen a székelység. Erre tevődnek rá a már kisgyerekkorától kezdődött Erdély-járások, így hát könyve hivatásos történészek kutatásaira alapozott szubjektív élményanyag feldolgozása, mondta. Hozzátette, nem lévén történész, nem foglalt állást például a székelység őstörténete kérdésében, de azon igyekezett, összességében valós, létező képet nyújtson olvasóinak a székelyekről, hiszen abban bízott: nemcsak fontos, de szükséges is egy, a székelységet bemutató könyv (hogy ebben mennyire lehetett igaza, azt a kiadó képviselője árulta el: az októberben megjelent Székelyek decemberben a piac egyik legjobban eladott könyve volt).
