Benedek Elek-szobor Barótra

A művész a hetvenes években készített alkotásán az utolsó simításokat sosem végezte el, mégis teljesnek, befejezettnek tekinthető – meggyőződhetünk erről a Bod Péter Megyei Könyvtár emeleti előterében, ahol régóta „fogadja” az odalátogatókat.

Demeter László, a Pro Bonum Publicum Egyesület vezetője úgy nyilatkozott, a Balassi Intézet kirendeltségének vezetőjével, Szebeni Zsuzsával való együttműködés során vetődött fel, hogy valamiképp hozzájárulnak az emlékév háromszéki sikeréhez. Kézenfekvőnek tűnt, hogy Gergely István a Székely Nemzeti Múzeum tulajdonában levő alkotását öntsék bronzba. A költségek tetemesek, de amennyiben a célnak sikerül anyaországi és helyi támogatókat is megnyerni, nem lesz lehetetlen, hogy határidőre elkészüljenek, és a népmese napján, szeptember 30-án – ami egyben Benedek Elek születésnapja is – felavassák azt.

Hogy hova kerülhetne, még nem tisztázott, de elhelyezhetnék a Rózsák terén levő kis parkban – mellette szól, hogy elég nagy és a környező fák kellemes hangulatot árasztanak; hátránya, hogy a tömbházak nem a legillőbb hátteret nyújtják –, de akár a Diákdomb előtti terület is megfelelne.

Lázár-Kiss Barna András polgármester támogatásáról biztosította a kezdeményezőket. Mint mondotta, Benedek Elek a magyar irodalom olyan jeles személyisége, akinek Erdővidék központjában, Baróton mindenképp méltó szobor jár, ezért az önkormányzat erejéhez mérten segít.

Gergely István köztéri alkotásaiként nyilvántartott hat műve közül három megyénkben található: Bod Péter és Végh Antal mellszobra (1973) a csernátoni Haszmann Pál Múzeum parkjában, a rendhagyó méretű Gábor Áron-szobor Sepsiszentgyörgyön (1973) a Csíki negyed általános iskolája előtt áll.

A Háromszék néhai főmunkatársa, Sylvester Lajos 2008 márciusában Gergely István szobrászművész halálára című cikkében elevenítette fel, miként is került közel Háromszékhez a csíkkozmási születésű kolozsvári képzőművész. „Háromszéki szobrainak létrejötte a csernátoni múzeumalapításhoz kötődik. Néhai Cseh Gusztáv, csernátoni kötődésű kolozsvári grafikusművész hozta magával a múzeumavató ünnepségre Árkossy István grafikust és Gergely István szobrászt. Ömlött belőlük a panasz, hogy Kolozsváron a városvezetés miatt a magyar művészek már a kispadon sem lehetnek meg. »A sok kesergés helyett miért nem próbálkoztok nálunk?« — hangzott el akkor. Gergely István »vette a lapot«, és replikázott: ha ajándékként adok egy szobrot, vállaljátok, hogy ki is kerül ide, a múzeum kertjébe? Gábor Áron és Végh Antal, Bod Péter meg Benedek Elek jelzi azt a tematikai irányultságot, amelyen a szobrász haladt, és amelyet romló egészségi állapota és anyagi kötöttségek miatt 1972-től patinázott gipszplakettjei egészítenek ki. Az erdélyi magyar történelem és művelődéstörténet nagyjait megörökítő sorozata a legnépszerűbb és legelterjedtebb alkotásai közé tartozik. Apáczai Csere János, Tótfalusi Kiss Miklós, Bethlen Gábor, Kájoni János, Arany János, Ady Endre és a sorozat többi alakja a családi lakások szellemi bensőségességének érzékelhető közelségébe hozza példaképeinket.”