Ezt játékossággal és kreatívan teszi, hiszen ő maga is rendelkezik képzőművészeti háttérrel, annak ellenére, hogy főként marosvásárhelyi művészettörténészként ismert. Az ő fókusza, problémafelvetése az egyik legfontosabb része a művészetnek – magyarázta Kispál Attila a megnyitón – ugyanis a befogadás folyamatát vizsgálja, hiszen a műtárgy önmagában nem elég, ahhoz kell a befogadó is.

Ungvári-Zrínyi Kata arról beszélt, a látogatók, noha egy kiállításra érkeztek, mielőtt „művészethez jutnak”, a tárlatok megtekintésekor használt eszközökből válogathatnak, majd azok egyikével egy belső, nagyon privát térbe lépve találkozhatnak a művekkel. Egyszerre csak egy néző léphetett be az elkülönített terembe, amelyben a Magma gyűjteményéből válogatott munkák várták a görcsösséget félretevő nézőt, aki elmélyülten, csak azokra figyelve szembesülhetett befogadói élményével. Kicsit ahhoz is hasonlítható ez a folyamat, amikor valaki szavazni megy, s magára marad a fülékben, hangzott el.

Aztán az átélt élményről, gondolataikról akár mesélhettek is az érintettek a szavaikat rögzítő Ungvári-Zrínyi Katának. Mindenik választható eszköz, tárgy (például a tökéletes befogadásra utaló vagy a szemellenző) csak egy javaslat – magyarázta lapunknak –, hogy miként lehet a műveket „fogyasztani”, a projekt célja, hogy fellazítsa, megnyissa az embereket, az inspiráció ugyanis akkor érkezik, amikor „szabadon hagyják a terepet”. Ha ugyanis nagyon küszködünk, hogy megértsünk egy művet, akkor sokszor be is zárjuk az ajtót önmagunk előtt, ám ha nyitottan közeledünk a munkákhoz, fejtegette Ungvári-Zrínyi Kata, akkor „bejönnek” az asszociációk, és meg tudjuk élni az élményt, ez persze nem jelenti azt, hogy az egész csupán egy játék…