Jól szórakoztam a tavaly azon, hogy be akarják vezetni a szekeresek szesztilalmát. Mármint ittas vezetésért őket is büntetni kéne. Napokig ezt zengte minden tévéadó, mikrofonvégre kapott szekeres testvéreink szerint azonban nem igazán megy a mezei munka egy-két kupica nélkül. Elképzeltem, ahogyan János bácsit megállítják a falu határában, leszállítják a bakról, elő a szonda, fújjon! Egyik rendőr szondáztat, a másik fogja a lovakat. Jó kis móka. A múlt hétvégén mégsem tudtam nevetgélni, amikor majdnem összeütköztem az előttem közlekedő autóval. Egy szekér miatt.
Békés, meglepően csendes péntek délután. A húgomhoz tartunk a lányommal. Szép idő, jó zene, beszélgetünk. Előttünk másik autó, normál tempóban érünk be egy faluba mind, senki nem siet, különben is ott a tábla... Egyszer csak az út közepén két elég ideges ló rángat egy szekeret, a bakon ülő, láthatólag még idegesebb emberrel. Előzni nem lehet, sebaj, van idő, csak kijutunk innen. Az előttem lévő is így gondolhatja, lassít és a távolságot jól betartja, mert a szekeres bizonytalannak tűnik. Aztán egy váratlan karlendítéssel bejelez balra, fura, mert arra nincs letérő. A lovakat is abba az irányba rántja, majd vissza az egészet, jobbra át! Az előttem lévő autó hajszál híján beléjük hajt, én hajszál híján őbelé. Mindenki egy pillanatra megzavarodik, leginkább a lovak. Csikorgó fékek, ezt valahogy megúsztuk. A bakon ülő férfi ide-oda dülöngél, megfordul a fejemben, hogy talán rosszul lett. Csakhogy elkezd kiabálva hadonászni felénk, dühös. Igaz is, mégis mit keresünk itt fényes nappal a falujában? Szóval nem pillanatnyi rosszullét, és láthatólag nem a víztől fejeli meg mindjárt az aszfaltot. A lovak eltrappolnak vele a jobboldali mellékútra, nem csodálnám, ha üres szekérrel érnének célba. Gondolom, ez nem az első eset, már maguktól hazatalálnak (ha nem próbálják félrevezetni őket).
És ezen a ponton jut eszembe a tavalyi, mókásnak tűnő büntetés. Nem tudom, hogy érvénybe lépett-e, de vagy nem alkalmazzák, vagy emberünk fittyet hány rá. Ezt most szerencsésen megúsztuk. Most... Lehet, hogy mégsem hülyeség az a bizonyos szesztilalmas szigorítás? Így is elég macerás sötétségben kerülgetni barátainkat, amikor kivilágítatlan szekereikkel bandukolnak az éjszakában. De hogy fényes nappal is ránk hozzák a frászt, mégsem vicces. Épségben megérkezünk. „Szegény lovak, majdnem elütötték őket” – mondja a lányom. Meg sem fordul a fejében, hogy azért azt mi is megéreztük volna. Értem én, hogy a kapálás nem megy egy-két kupica nélkül, de a szekér?
Az már más kérdés, hogy én megérem-e, ami a civilizáltabb helyeken élőknek természetes? Hogy vannak utak, ahol egy autónak nem feltétlenül kell szekérrel találkoznia. Vagy fordítva...