László Zsuzsa
Jól szórakoztam a tavaly azon, hogy be akarják vezetni a szekeresek szesztilalmát. Mármint ittas vezetésért őket is büntetni kéne. Napokig ezt zengte minden tévéadó, mikrofonvégre kapott szekeres testvéreink szerint azonban nem igazán megy a mezei munka egy-két kupica nélkül. Elképzeltem, ahogyan János bácsit megállítják a falu határában, leszállítják a bakról, elő a szonda, fújjon! Egyik rendőr szondáztat, a másik fogja a lovakat. Jó kis móka. A múlt hétvégén mégsem tudtam nevetgélni, amikor majdnem összeütköztem az előttem közlekedő autóval. Egy szekér miatt.
Békés, meglepően csendes péntek délután. A húgomhoz tartunk a lányommal. Szép idő, jó zene, beszélgetünk. Előttünk másik autó, normál tempóban érünk be egy faluba mind, senki nem siet, különben is ott a tábla... Egyszer csak az út közepén két elég ideges ló rángat egy szekeret, a bakon ülő, láthatólag még idegesebb emberrel. Előzni nem lehet, sebaj, van idő, csak kijutunk innen. Az előttem lévő is így gondolhatja, lassít és a távolságot jól betartja, mert a szekeres bizonytalannak tűnik. Aztán egy váratlan karlendítéssel bejelez balra, fura, mert arra nincs letérő. A lovakat is abba az irányba rántja, majd vissza az egészet, jobbra át! Az előttem lévő autó hajszál híján beléjük hajt, én hajszál híján őbelé. Mindenki egy pillanatra megzavarodik, leginkább a lovak. Csikorgó fékek, ezt valahogy megúsztuk. A bakon ülő férfi ide-oda dülöngél, megfordul a fejemben, hogy talán rosszul lett. Csakhogy elkezd kiabálva hadonászni felénk, dühös. Igaz is, mégis mit keresünk itt fényes nappal a falujában? Szóval nem pillanatnyi rosszullét, és láthatólag nem a víztől fejeli meg mindjárt az aszfaltot. A lovak eltrappolnak vele a jobboldali mellékútra, nem csodálnám, ha üres szekérrel érnének célba. Gondolom, ez nem az első eset, már maguktól hazatalálnak (ha nem próbálják félrevezetni őket).
És ezen a ponton jut eszembe a tavalyi, mókásnak tűnő büntetés. Nem tudom, hogy érvénybe lépett-e, de vagy nem alkalmazzák, vagy emberünk fittyet hány rá. Ezt most szerencsésen megúsztuk. Most... Lehet, hogy mégsem hülyeség az a bizonyos szesztilalmas szigorítás? Így is elég macerás sötétségben kerülgetni barátainkat, amikor kivilágítatlan szekereikkel bandukolnak az éjszakában. De hogy fényes nappal is ránk hozzák a frászt, mégsem vicces. Épségben megérkezünk. „Szegény lovak, majdnem elütötték őket” – mondja a lányom. Meg sem fordul a fejében, hogy azért azt mi is megéreztük volna. Értem én, hogy a kapálás nem megy egy-két kupica nélkül, de a szekér?
Az már más kérdés, hogy én megérem-e, ami a civilizáltabb helyeken élőknek természetes? Hogy vannak utak, ahol egy autónak nem feltétlenül kell szekérrel találkoznia. Vagy fordítva...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.