Erzsike néni tavalyelőtt, 100. születésnapján még a családi házban fogadta az őt köszöntők jókívánságait. Akkor még önálló volt, de tavalyra egészsége meggyengült, így időszakosan unokájához, Török Dórához kellett költöznie. Mostanra újra erőben érzi magát, a régi családi házban lakik, Dóra segítsége mellett éli mindennapjait. A születésnapi köszöntőn is jelen volt Dóra, együtt lányával, Tamarával, azaz Erzsike néni dédunokájával (az ünnepeltnek két unokája, hét dédunokája és négy ükunokája van). Dóra Erzsike néni kedvenc tortáját, a dobost sütötte meg ez alkalomra Mama 102 éves felirattal, és nagy szeretettel adta át a család részéről a virágcsokrot is.

Az ünnepelt ez alkalommal is kitűnő szellemi frissességről tett tanúbizonyságot, szavait örök értékű mondatokká formálta – értékelte Ráduly István. Erzsike néni elmondta például: „Mindennap imádkozom, még éjjel is, ha felébredek. Mindenkiért.” A háborús időkre is emlékezett, amikor ökrökkel mentek az erdőbe, mert a szép fekete kancákat elvitték a háborúba. Férje ugyancsak megjárta a hadak útját, 1944 márciusában vezényelték az orosz frontra, ahonnan kilenc hónap múlva, november 19-én – épp neve napján – ért haza. Szabó Sándor 22 éve hunyt el.

102. születésnapján Erzsike néni szinte normális tényként említette, hogy soha nem volt szervi baja, nem műtötték. Egyik szemébe ugyan lencse van helyezve, ettől függetlenül rendszeresen olvas újságot. Születésekor, 1917-ben zavaros idők jártak, az egy évvel korábban, a románok bejövetelekor hivatalba helyezett román közjegyző tévedett, így születési bizonyítványában nem születésének a pontos napja szerepel. Valójában február 16-án született Szentivánban, a papír szerint viszont csak március elsején – életének ezt a részletét sem felejti Erzsike néni.