Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Donászy Magda: Napraforgó

2019. február 23., szombat, Kiscimbora

Nyár végére megérett a napraforgó barna magja. Zsuzska féltve őrizgette:
–  Szükség lesz rá hóba’, fagyba’, jó lesz majd a hideg télben, tollborzoló téli szélben, amikor a víz jéggé dermed, árvamadár-eledelnek.

Pár hét múlva sebbel-lobbal megjött a tél bunkósbottal. Lépte nyomán minden fagyott. Megálltak a kis patakok. Odafenn a magas égen felhők ültek hófehéren. Aztán egyre lejjebb szálltak, majdnem súrolták a fákat. Esett a hó szüntelenül, erdőn, mezőn, a ház körül. Zsuzska reggel arra ébredt, frissen esett hó fehérlett erdőn, mezőn, dombon, hegyen. Szegény madár, most mit egyen?
A madárnép ázva-fázva keresgette: hol találna védett helyre, száraz ágra, ahol nem fagy oda a lába. De hiába, mindhiába: hó borul az egész tájra. Panaszolták a madarak:
– Csip-csip! A mag mind ott maradt új tavaszig a hó alatt.
Zsuzska kiszólt:
– Gyertek ide! Napraforgó reggelire!
Meghívta a vörösbegyet, cinkét, csókát, a verebek hívatlanul ott ugráltak: kapott enni a madárhad.
Délben is szólt:
– Van elég napraforgómag-ebéd!
Így múlott el egy-két hónap. Már csak árnya volt a hónak: lucskos, piszkos, szürke árnya, amikor Erdész Zsuzska látta: fogytán a mag! Alig-alig elegendő tavaszig. Legvégén csak egy szem maradt:
– Kinek adjam, kis madarak?
– Ne adj engem senkinek se, ültess el a kis kertedbe!
Mondta volna talán tovább, de a lics-pocs udvaron át Csuri veréb odaröppent. Elcsente, s már vitte ott fent. Még a magot le sem nyelte, amikor éppen véle szembe déli szél jött lelkendezve.
– Mi újság van? – tátogatott, s kiejtette a csöpp magot. De akkor már azt se bánta, tavaszt érzett a határba’. Emitt nyíló hóvirágot, amott ennivalót látott.
Mikor a mag földre esett, nyújtózkodott egy keveset. A föld alá furakodott, duzzadt, dagadt, puffadozott. A megolvadt, hótól ázott, puha földben kicsírázott. Kerekedtek a levelek, szára nagyra növekedett.
Zsuzska mérte, méricskélte: már addig ért, mint a térde, aztán nőttön nőtt tovább is, elérte a derekát is. Túlnőtte a vállát, fejét, alig látta a tetejét. Bimbót bontott. Nemsokára aranytányér lett virága, s addig nézte fenn a napot, amíg beértek a magok. Amikor elhullott a szirma, súlyos fejét alig bírta.
Nyár végére megérett a napraforgó barna magja. Zsuzska féltve őrizgette:
– Szükség lesz rá hóba’, fagyba’, jó lesz majd a hideg télben, tollborzoló téli szélben, amikor a víz jéggé dermed, árvamadár-eledelnek.

Hozzászólások
Szavazás
Kire szavaz a május 26-i EP-választáson?










eredmények
szavazatok száma 465
szavazógép
2019-02-23: Kiscimbora - :

Hervay Gizella: Nap-mese

Kobak egyszer napot rajzolt, és elcsudálkozott, hogy a nap nem olyan, mint a kisfiúk arca. Rajzolt hát neki szemet, szájat, és csudálatosképpen most még inkább hasonlított a naphoz, mint száj és szem nélkül. Ez már egészen furcsa volt. Rajzolt hát egy kisfiút, ez nagyon hasonlított a kisfiúkhoz, de mégse tetszett Kobaknak, hát rajzolt belőle egy nap-arcú kisfiút.
2019-02-23: Kiscimbora - :

A Nap barátai

Régen történt már, nagyon, nagyon régen, de ma is emlékszik minden madár arra a különös tavaszra. Egy szép, fényes reggelen a Nap figyelte a kismadarak röptét a levegőben, és kérlelni kezdte őket.
– Madárkák, gyertek velem játszani! Annyira unatkozom!