Bogyó taxi és autókölcsönzés 0720 494 949

Bátor könyv az együttélésről

2019. február 23., szombat, Kultúra

Bátor és időszerű témát jár körül Simó Mártonnak az egységes román állam létrejöttének centenáriumán megjelent könyve (*). Benne mintegy kéttucatnyi interjút, dokumentumot, vallomást közöl az erdélyi, székelyföldi román–magyar együttélésről. (Az interjúk jelentős része a Háromszékben is megjelent – szerk. megj.)

Bátor azért, mert nem akárki kockáztatja meg, hogy esetleg kellemetlenségei legyenek a témáról másképp gondolkodók részéről. Időszerű pedig a centenárium miatt is, benne van a levegőben. Jól megfogalmazott előcímek mutatják be azokat a személyeket, személyiségeket, akik vállalták a megszólalás kockázatát, akiknek a portréja látható a könyv első borítóján. Arcok a román–magyar együttélés szellemi jelenéből, Simó Márton exponálásában felragyogó (erdélyi) csillagok, akiknek szellemisége követendő példa.

Jelent meg még hasonló tematikájú könyv Erdélyi csillagok. Arcok Erdély szellemi múltjából címmel a két világháború között, az a magyar transzilván értékekről szólt. Ez, a mostani „erdélyi csillagok” az erdélyiség mai kis és nagy kérdéseiről, gondjairól szól, csak most már a román fél megnyilatkozásaival, román nézőpontból. Belőle a román–magyar együttélés esélyei, lehetőségei, parancsai bontakoznak ki. A tanúságtételek tanulságlevonásokat tesznek lehetővé. Ezekből tallózunk, mintegy érzékeltetve a könyv felvállalt felelősségét.

Sabin Gherman: „Én maradok utolsónak Erdélyben, hogy legyen, aki leoltsa a villanyt, de ha valami csoda folytán az itteni magyarok és a románok rájönnek, hogy vannak dolgok, amelyek nem elválasztják, hanem »végtelenül« közelítik egymáshoz őket, akkor vágyaik teljesülhetnek ezen az Ardeal / Erdély / Siebenbürgen nevű helyen. Mert mi, az itteniek egy sokkal jobb történelmet érdemlünk.”

Tudor Duică: „A transzilvanizmus lényege nem holmi kivagyiság, hanem az egymás ismerete által közösen, szeretetben és harmóniában megélt különbözőség lenne.”
Ştefan Ciocan: „Ebben az Európában egyedülálló multikulturális térben folyton elhintették a magyarok és a románok közti ellenségeskedést, erőltették a kisebbségek asszimilációját, kiárusították a szászokat és a zsidókat, és igyekeztek folyton bomlasztani az autentikus erdélyi értékeket.” Szerinte nagyon fontos a régiók Romániája, a regionális értékek, örökség tisztelete, megőrzése, továbbfejlesztése. Nem a globalizációban, hanem a régiók értékeinek közös felfuttatásában látják a legtöbben Európa jövőjét.

Septimiu Borbil, a Corbii Albi kolozsvári portál publicistája lényegre törően rávilágít, miért is fontos a rálátás a sokarcú múltra: „Ha nem ismered a múlt sokarcúságát, akkor nagy a kockázata annak, hogy elfogadsz bizonyos tévhiteket, hogy hibás értelmezések mentén haladsz, s ezt kivetíted mások felé is.”

A könyv súlypontjában van Gelu Păteanu (Gyalu) bemutatása, aki, habár már nem él, nincs közöttünk, ma is a román–magyar együttélés nagykövete, akinek hetvenkötetnyi magyar irodalmi mű veretes román fordítását köszönhetjük. Aki „a magyar–román kulturális együttlét fáklyájaként élt és égett”.

Emil Aluaş karmester: „Mi, Erdély és a Bánát mai lakói így vagy úgy – vegyes házasságokból származunk.”

Mana Bucur: „Mi, képzőművészek, a nemzetiségek, a rossz szokások a nyelvi korlátok határmezsgyéin átlépve sokat tehetünk a színek és formák segítségével, hogy kis hidak jöjjenek létre, s azok a lelkek közt fennmaradhassanak, megtartva minket és sajátos értékeinket egyaránt.”

Mirela Cara: „Úgy gondolom, hogy sokkal észszerűbb lenne, ha az ország ismert és hagyományos történelmi régiói kaphatnának közigazgatási autonómiát... A magyarok és a románok itt egymásra vannak utalva, olyan ez az élet, mint a házasság. Ha tetszik, ha nem, nekünk jóban-rosszban egy közös térben kell élnünk. És tőlünk függ, hogy ebből kálváriát vagy boldog »házasságot« építünk-e.” Többen is egy házassághoz hasonlították a román–magyar együttélést. És ez a házasság, ez az együttlét nem a legnagyobb szerelemből született. Fontos az egymás iránti tisztelet, együttérzés, közös célok keresése – nagy akaratra, beleérző készségre van szükség e frigy megőrzésére, sugallják a megnyilatkozások.

Tragikus közös múltról vall Andrea Ghiţă, mások meg arról, hogy az élet milyen csodás sorsokat produkál. Példa rá a Bukarestben szocializálódott Vladimir Păduraru életútja, aki Homoród­almáson épített magának házat, és a kapura azt vésette: „Házad lehet bárhol, de hazád csak itthon.” Hogy milyen átjárható a nemzetiségek közötti határ, jól mutatja Tudor Roxána példája is, aki oltyánból székellyé lett, részt vett az Ezer Székely Leány találkozón, és tiszteletbeli székellyé avatták a Pesti Vigadóban.
Múlt és jelen tényeit sorakoztatják fel, aggódnak, hogy Romániának nincs meg az az össze­tartó ereje, amely egy biztos jövő felé mutasson, hisz négy-ötmillió román vándorolt ki, lett, lesz más államok polgára. Mihai Seman lelkész kivándorolt románok lelkét gondozza egy spanyol szigeten, Ibizán. Úgy látja, a sokszínű, nagy román állam porlik, mint a szikla, széthull, mint oldott kéve: „Én már nem beszélem nagyapám nyelvét, a rutént, az unokám nem tud magyarul, mint ahogyan – feltételezem – az ő unokája már csak spanyolul fog beszélni.” Óvni, segíteni kellene azokat, akik itthon maradtak, még ha magyar anyanyelvűek is – vélekednek többen.

Mint ahogy Smaranda Enache közismert emberi jogi aktivista, a Pro Európa Liga alapító tagja is derűlátó, amikor a többnemzetiségű Erdély sajátosságai védelmében emel szót: „A Székelyföld autonómiája is európai és modern megoldást jelentene, megteremthetné az előzményeit annak, hogy szilárd, kölcsönös lojalitás létezhessen a román állam és a magyar közösség között.” Dél-Tirol példáját idézi. Hiszi, hogy „Románia fel fog növekedni a Gyulafehérvári Határozat szintjére, amelyet nem csak ünnepelni lesz képes, hanem alkalmazni is.” Ez a megnyilatkozások végszava, erre csak azt lehet mondani, hogy: Úgy legyen! Vagy azt, amit a Bánságból származó Popa Ioan Eneida udvarhelyi tanár nyilatkozott: „Jó lenne minél több ismerőst úgy viszontlátni, hogy immár túl vannak a nagy visszatérésen. Én itthon voltam, vagyok és leszek Székelyudvarhelyen, amíg élek.”

A kézirat lezárásakor kiderült, hogy még mások is szeretnének nyilatkozni. Lehet a megnyilatkozásoknak egy második kötete is. Készül a román nyelvű változat, „hiszen nagy szükség és igény mutatkozik transzilvanista jellegű párbeszédre” – írja Simó Márton.

A transzilván tolerancia, jószomszédság jegyében, közös szellemi javaink védelmében írt, szerkesztett könyv ez, fájdalmakat gyógyító, jövőt pásztázó, hasznos kiadvány, amelyet többé már nem lehet megkerülni a román–magyar viszonyok tárgyalásakor. Szót kapott, szót emelt benne egy kis forradalmi szabadcsapat, akik megerjesztik a témáról való gondolkodást, hogy kisüljön belőle a békesség, a jövő kenyere.

A lélektan egyik tétele, hogy mennyire leépítik a negatív érzelmek a személyiség energiáit. Így van ez a közösségek esetében is. A gyűlölet elhervasztja az élet virágait. Hiába fúródnak a levegőbe gyűlöletbeszédek és dübörögnek végig az utcán gyűlölet-tankok, én, Simó Mártonnal együtt, mégis azt mondom: jó nekünk itt a Kárpátok ölén, barátok között.

Mi, erdélyi és székelyföldi magyarok köszönjük azoknak, akik vállalták a könyvben való megszólalást, a baráti, testvéri gesztust. Köszönjük Simó Mártonnak a nemes erőfeszítést, hogy megkereste, kik azok, akik rokonszenveznek velünk, akikre a bajban is számíthatunk, megnyitotta a földnek száját az erdélyiség szellemében. A könyvben megszólaló Cristian Sandache így vélekedik: „Annyi biztos, hogy a jövő majd a mában történő cselekedetek utóhatásaként formálódik.” Ilyen cselekedet Simó Márton könyve is. Várjuk a román változat megjelenését, hisszük, hogy a könyvben megfogalmazódott jövőépítő gondolatok teret nyernek, még a nálunk illetékesebbekhez, a románsághoz is eljuthatnak.

LŐRINCZ JÓZSEF

* Simó Márton: Mi, székelyek és román barátaink. Kiadó: Élő Székelyföld Egyesület és Munkacsoport, 2018

Hozzászólások
Szavazás
Ön szerint tisztségben marad-e a Dăncilă-kormány év végéig?






eredmények
szavazatok száma 424
szavazógép
2019-02-23: Kiscimbora - :

Kányádi Sándor: Madáretető

Cinkék, cinegék, feketerigók,
megosztom veletek e fél cipót,
megosztom az én olyan-amilyen
éneken-szerzett kenyerem.
2019-02-23: Kultúra - :

Mózes Attila: Válogatott novellák (Székely könyvtár)

Sokan és sokszor mondták már: az olvasás tulajdonképpen utazás. Közhelynek számít, ezért igaz. De ugyanígy lehet utazás belső, egzotikus tájakra vagy éppen a szomszédos szoba gardróbszekrényébe, emlékeink kiszínezett mélyére egy kiadós beszélgetés is a megfelelő emberrel.