Persze, igencsak rászolgál a bírálatokra a Dragnea–Dăncilă-kormány is: az állami költségvetési törvényt három hónap késéssel terjesztették elő, miközben ezt semmi nem indokolta, a tervezetről pedig a gazdasági elemzők túlnyomó többsége úgy vélekedik, hogy a valóságtól elrugaszkodott, túlbecsüli a gazdasági növekedést és az államháztartás bevételeit. De ne feledjük, nagyjából ugyanezt mondták az ellenzékiek az egy évvel korábbi büdzséről is, azzal riogattak, hogy nem lesz pénz a megemelt fizetésekre, nyugdíjakra, elszáll az államháztartási hiány, beüt a kataklizma. Aztán nem történt nagyjából semmi. A növekedés ugyan elmaradt a tervezettől, a fizetéseket, nyugdíjakat azonban kifizették, a deficit a tervezett határon belül maradt – éppen csak beruházásokra nem futotta, de ez még azért távol áll a sokak által jósolt apokalipszistől.

Leginkább azonban mégiscsak azért felelőtlen az elnök lépése, mert óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon miként szolgálhatná az ország érdekeit, ha egy amúgy is túl későn elfogadott törvény életbe lépését az alkotmánybírósági óvással tovább késlelteti az egyebek mellett éppen e késést kifogásoló államfő?! Ugyanez a kérdés érvényes a Iohannis által hiányolt nagy beruházásokra is, azzal a megjegyzéssel, hogy az elnök most kiváló alibit nyújtott a kormánypártok számára, hiszen Dragneáék mondhatják: maga a Cotroceni-palota lakója akadályozza ezeket. Visszaüthet a nagy port kavart gyermekpénznövelés kérdése is: miután nagy nehezen a liberálisok elkönyvelhették első komolyabb sikerüket az ellenzék soraiból, most maga az államfő nullázza le ezt az eredményt, hiszen ha – a költségvetés késése folytán – márciusra nem kapnak megemelt juttatást az érintettek, azt alighanem Iohannis nyakába varrja majd a hatalom. Az elnöknek a decentralizációról szóló szavai is értelmezhetetlenek: épp az az egyik legnagyobb problémájuk az önkormányzatoknak, hogy országos költségvetés hiányában a helyi büdzséről sem dönthetnek, sem tervezni nem tudnak tehát, sem fejlesztéseket, beruházásokat elindítani.

Mindezek alapján nagy a valószínűsége annak, hogy Iohannis fegyvere a visszájára sül el, hiszen ostorozza és akadályozza ugyan a kormányt, de egyúttal muníciót is ad a szociáldemokratáknak az ellentámadásra. Ennél is súlyosabb azonban, hogy az elnök maradék hitelességét is eljátssza, hiszen újfent bizonyította: semmiben sem különbözik azoktól, akik ellen harcol. Végérvényesen belesüppedni látszik a vízió nélküli, egymással acsarkodó, önös érdekeiken kívül semmi másra nem figyelő, demagóg politikusok uralta Dâmbovița-parti mocsárba.