Kétszázötven éve hunyt el Bod Péter

2019. március 2., szombat, Magazin

Bod Péter református lelkész, Árva Bethlen Kata udvari papja, író, irodalomtörténész, a Magyar Athenas szerzője kétszázötven esztendeje, 1769. március 2-án hunyt el.

1712. február 22-én született Felsőcsernátonban. Szegény székely köznemesi családból származott, dédapjának I. Rákóczi György adományozott nemességet. 1724-től támogatói jóvoltából a nagy­enyedi kollégiumban végezhette alsó osztálybeli tanulmányait. 1729-ben Nagybányára hívták tanítónak, ahol három esztendőt töltött, mialatt pénzt gyűjtött, méltó ruhát vásárolt, hogy folytathassa tanulmányait. 1732-ben ismét beiratkozott a kollégiumba, a híres teológus, Szigeti Gyula István volt a tanára.

A kollégium gazdatisztjének fiát tanította étkezés fejében, Árva Bethlen Katától évi 30 forint segélyt kapott. 1736-ban a kollégiumi könyvtár gondviselője, majd 1737-ben a héber nyelv segédtanára lett. 1739-ben elnyerte az iskola egyik ösztöndíját, jótevői is csengő aranyakkal segítették, így Hollandiába mehetett tanulni. A leideni egyetemen beiratkozott a teológiai kollégiumba, ahol keleti nyelveket is tanult.

1743-ban tért haza, egy év múlva lel­késszé szentelték a nagybaconi zsinaton. 1746 és 1749 között Olthévízen, 1749-től haláláig Magyarigenben volt lelkész, munkássága során vallási türelemre intett. Hévízre azután került, hogy az ott élő Bethlen Kata udvari papjának hívta meg, szolgálata mellett rendszerezte és katalogizálta Bethlen Kata könyvtárát, ami a magyar könyvtártörténetnek is fontos fejezete. Teológiai munkáinak számát tekintve is jelentőset alkotott, az egyházi törvénykezés elemzését, házasságjogi munkát és terjedelmes magyar egyháztörténetet hagyott az utókorra.

A szent írás, értelmére vezérlő magyar leksikon (1746) című egyházi tárgyú művében bibliai fogalmak magyarázatát adta. A szent bibliának históriája (1748) című művében az Ószövetség és az Újszövetség könyveinek szerzőiről írt, a kánon kialakulását elemezte, majd időrendben vette sorra a magyar nyelvű Biblia-fordításokat. Írt egyetemes és magyar egyháztörténetet, összefoglalta az erdélyi unitárius egyház történetét, Erdély történelmének részeként megírta az erdélyi románok és székelyek történetét is.

A történeti földrajz iránt is érdeklődött, Isten vitézkedő anyaszentegyháza (1760) című művéhez négy mappát készített, ezek az első magyar felirattal ellátott földrésztérképek. A Historia Hungarorum ecclesiatica című kéziratában a honfoglaló törzsek útvonalát ábrázolta „földabroszon”.

A legtöbbet a művelődés érdekében tette. Már 1760-ban sürgette egy „tudós emberekből álló magyar társaság” létrehozását, egy jó magyar nyelvtan szerkesztését, a nyelv tisztaságának védelmét. Többek között megírta Szenczi Molnár Albert és Misztótfalusi Kis Miklós életét, lefordította magyarra Kocsi Csergő Bálint dunántúli gályarab prédikátor latin nyelvű önéletírását. 1766-ban jelentette meg Magyar Athenas című könyvét, amely az irodalomtörténet rendszeres összefoglalása, tulajdonképpen az első magyar irodalmi lexikon.

Művében több mint 500 tudós életét és munkásságát mutatta be, nem tárgyalva külön a szépirodalmat és a tudományos értekezéseket. Kötetébe mindenkit felvett, aki magyarul írt: „Vagynak ezen Magyar Tudósok seregekben némellyek Erdélyi Szász és Magyar országi Tót nemzetből valók is: De azok mind ollyanok, a’ kiktöl nem lehet sajnállani a’ Magyar nevezetet. Ugyan-is azok magok-is Magyaroknak valloták az idegen országokban magokat; írásaik által-is nagy ékességére voltanak a’ Magyar Nemzetnek idegen országbéliektöl-is Magyaroknak tartatnak.”

Munkássága rendkívül széles körű volt: írt anekdotagyűjteményt, emlékiratot, régi kéziratos munkákat rendezett sajtó alá. A magyar nyelv művelését állította munkássága középpontjába. Új magyar nyelvtan kiadását is tervezte, de ez csak terv maradt, közreadta viszont Pápai Páriz Ferenc magyar–latin szótárának bővített változatát.

Kedves foglalatossága, a szőlőművelés okozta halálát, a kacorral olyan csúnyán megvágta a kezét, hogy a vérzést nem tudták elállítani, így 1769. március 2-án (egyes források szerint 3-án) halt meg Magyarigenben. 2012-ben a helyi református templom kertjében, néhány méterre sírjától felavatták mellszobrát, Vargha Mihály sepsiszentgyörgyi szobrászművész alkotását.

Bod Péter nevét viseli a Kovászna megyei könyvtár, a budapesti Károli Gáspár Református Egyetem könyvtára, több utca és iskola. 2012-ben, születésének 300. évfordulóján szerte a Székelyföldön emlékévet rendeztek, emléktúrát szerveztek, megemlékezéseket tartottak. Kiadták Gudor Kund Botond gyulafehérvári református lelkész róla szóló nagymonográfiáját, valamint a kiadatlan, Brevis Valachorum Transylvaniam incolentium historia című latin nyelvű munkájának magyar fordítását magyar és román előtanulmánnyal. (MTI)

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint bejut-e a felsőházi rájátszásba a Sepsi OSK?







eredmények
szavazatok száma 89
szavazógép
2019-03-02: Elhalálozás - :

Elhalálozás

Fájó szívvel tudatjuk, hogy a drága jó édesanya, feleség, testvér, rokon és jó barát,
DEÁK JUDIT
életének 59. évében türelemmel viselt betegség után elhunyt.
Drága halottunkat 2019. ­március 3-án, vasárnap 12 órakor helyezzük örök nyugalomra a kovásznai református temetőben.
Pihenése legyen csendes, emléke áldott.
A gyászoló család
20141
2019-03-02: Magazin - :

Brassaï sajtófotótárlat

Székelyföldre érkezett a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete (MÚRE) által harmadik alkalommal meghirdetett Brassaï Sajtófotó-pályázatra beérkezett munkákból rendezett vándorkiállítás. Csütörtök este Csíkszeredában a Megyeháza Galériában nyílt meg a tárlat és adták át a székelyföldi díjazottaknak az elis­meréseket.