Nagy D. István
Nincs szükség mélyreható gazdasági számításokra, hogy megértsük, mekkora lehetőséget jelent majd a Vidombákon megépülő reptér mind Brassó, mind a két székelyföldi megye számára, de nyugodtan a haszonélvezők közé sorolhatjuk Moldva szomszédos térségét is.
A tízévnyi sokszor meddő hadakozás után 2021 tájékán valósággá váló légikikötő legkevesebb egy, de akár két és fél millió ember számára jelent majd hatalmas könnyítést az utazásban, bővíti az említett vidékeken működő több tízezer vállalkozás üzleti forgalmát. Már csak ezen adatok fényében is vérlázító, ahogy az elmúlt tíz esztendőben a kormányok a reptérépítéshez viszonyultak: egy lukas garassal sem támogatták, sőt, akadályozták. Nem kell csodálkozni, hisz Brassó elhelyezkedése, az elmúlt időszakban tapasztalt fejlődése (gazdasági és turisztikai téren) szálka a bukarestiek szemében, egy reptér megépülése után, egyes számítások szerint, az otopeni Henri Coandă húszszázalékos forgalomvesztességgel számolhat. Persze a tízéves hercehurcát nem lehet kizárólag a fővárosi döntéshozók és érdekcsoportok nyakába varrni, a vidombáki reptér – ha létrejön – mások mellett a nagyszebeni légikikötő érdekeit is megzavarja, így innen is érkezhetett ellenlobbi az elmúlt években.
A reptér történetét ugyanakkor nem csak önmagában érdemes elemezni, a régió fejlődését nem csak ezáltal próbálták, próbálják gáncsolni. Gondoljunk csak a Brassó–Comarnic autópálya körüli idétlenkedésre, vagy az észak-erdélyi sztráda körüli maszatolásokra, illetve a Moldvát a Barcasággal összekötő gyorsforgalmi út egyelőre jórészt a fejekben létező tervére. De megemlíthető az is, hogy a különböző kormányok számára a térség turizmusának fejlesztése soha sem jelentett prioritást.
Idén végre megtörni látszik a jég, de látván a reptér befejezéséhez szükséges összeget, a központi költségvetésből becsepegtetett 23 millió lej porszemnek számít, miközben a Brassó megyei önkormányzat csekély 200 millió lejes hitelt vett fel, illetve odatette a tavalyi 50 millió lej saját költségvetési többletét (hogy a kormány ne vegye el mint fel nem használt forrást). És ehhez hozzávehetjük még azt a nagyjából 25 millió eurót, amit 2014 óta már ráköltöttek szintén saját forrásból a kifutópályára. Világos, hogy Bukarest most sem jószántából nyújtotta e sovány segítséget, a pillanatnyi politikai széljárás volt meghatározó, semmiképp sem a térség lakosságának, vállalakozóinak érdeke.
Két következtetést is levonhatunk a vidombáki reptér kálváriájából: egyrészt újból egyértelművé vált, hogy fejlődés nem Bukarest segítségével, sokkal inkább regionális összefogással érhető el, másrészt az idei sovány fővárosi juttatás nem feltétlenül jelenti azt, hogy megtört a jég, és könnyen előfordulhat, hogy a tíz év magány után Brassó megyének jövőre csak saját zsebből – esetleg újból háromszéki segítséggel – kell majd befejeznie a légikikötőt.
