A családtörténészek szerint felette népes volt Felső-Háromszéken az albisi és a felsőcsernátoni Bod família. Az Albisban élő családok három emberöltőt ölelnek fel: az ezermester Bod Károlyt (1909–1978), fiait, a faluban élő Bod Károlyt (sz. 1944) és Bod Lehelt (sz. 1953). Utóbbinak lánya, Bod Krisztina (férjezett Vén) helybeli pedagógus, két fia, Bod Péter székelyszáldobosi református lelkipásztor és testvéröccse, ifj. Bod Lehel műgyűjtő, helyi házi múzeumának létrehozója.
Az öreg Bod Károlyról, Bod taturól, ahogyan nevezték, sokan tudnak még mesélni Albisban. Értett a festészethez, a hangszerkészítéshez, műkedvelő szobrász és tehetséges zenész is volt. Többféle hangszeren tudott játszani, megfestette szülőházát, rendelésre számtalan faragott fejfát és portrét készített, hegedűórákat adott a tehetséges gyerekeknek. „Bod Károly mikós diák volt Sepsiszentgyörgyön, a kézdivásárhelyi főgimnáziumban érettségizett 1928-ban. A bécsi döntés után katonai tiszti akadémiát végzett, tehetségének és ismeretségének köszönhetően megmenekült a háború borzalmaitól, s bár kuláklistára került, a deportálástól is” – írja Krisztina unokája családtörténeti tanulmányában. „Apám szigorú ember volt, nem tűrte a komolytalanságot. Ő tanított meg hegedülni, de dolgozni is – emlékezett édesapjáról fia, Bod Károly. – Legdrágább szívemnek az a székely mintákkal díszített hegedű, amelyet az apám készített. Kincsként őrzöm halálom napjáig. A hegedű egy népművészeti kiállításon első díjat nyert, de kiderült, hogy apám kulák, és a díjat megvonták tőle. A magyar világban egy faragászati kiállításon is aranyérmet nyert, amelyet a háború alatt elvittek az oroszok. Nagy Imre festőművészt személyesen ismerte.”
Akik a nevet továbbviszik: Bod Lehel és fiacskája, Bod Géza Hunor. A szerző felvétele
Bod Károly, a fiú is művészkedett, rajzolt, festett, muzsikált, megfaragta a helybeli temető kapuoszlopait, a Haszmannokkal közösen ácsolt nagy székely kapuját maga állította fel az ősi bennvaló bejáratához, amelynek családi kertjében nyugszik édesapja, az „albisi ezermester”, néhai id. Bod Károly.
„A fiam családi gyűjteményében van egy gyári Stradivarius-másolat, pecsét is van rajta – mesélte Id. Bod Lehel. – Egy kendőbe belefogva hozta egy cigány zenész, teljesen össze volt törve, Tatu (apám) megvásárolta, kijavítgatta.” Megtekintettük az unoka, ifj. Bod Lehel több száz tárgyat magában foglaló régiséggyűjteményét. „Vannak itt katonasisakok mind a két világháborúból – mondotta –, csajkák, szőttesek, tulipános láda, könyvek, folyóiratok, térképek, nagyapám néhány festménye, hangszerei közül brácsa és cselló, amelyet ő készített. Csak rendezni és címkézni kellene...”
Id. Bod Károly díszes hegedűje, ifj. Bod Károly tulajdonában. Fotó: Vén Krisztina
Idős Bod Károly tevékenységét számontartja a csernátoni múzeum is. Ő faragta a Bod család címerét, itt látható a múzeum Bod Péter-emlékszobájában, munkássága örök emlékként él a festett székely kapukban, hangszerekben, technikai újításaiban – nyilatkozták a Haszmann fivérek. Minden Bod ebből a faluból indult. Címeres nemesi levelüket albisi Bod Pál kapta I. Rákóczi Györgytől 1640-ben. A Bodok családfája terebélyes. Innen származtak bizonyára a felsőcsernátoni Bodok is, Bod Péter (1712–1769), a jeles pap, történetíró, akinek magyarigeni sírjához csernátoniak állítottak emlékkopját.
