Az élet nem állhat meg egy utcajavítás miatt – utalt arra a tavaly kiderült sajnálatos esetre a polgármester, amikor is mentőhelikopterrel kellett az útjavítással váratlanul körülzárt járdaszigeten rekedt idős házaspárt kimenteni – együtt kell élnünk a helyzettel. A hivatal különböző irodáinak képviselőiből think-tanket hoztunk létre, az idei utcafelújítások során az ő meglátásaikat is figyelembe fogjuk venni. Fontos, hogy közösségként legyünk együtt a kellemetlennek tűnő helyzetekben, ne csak a rosszat lássuk abban, ami körülöttünk történik, hanem egyéni lehetőséget is találjunk a fejlődésre, az előmozdulásra, hogy megtanuljuk használni azt, ami ideiglenesen körülvesz – emelte ki a városvezető.

Úgy tűnik, a korábbi évektől nagyjából eltérően idén az a fő csapásvonal, hogy miképp lehet használni a megváltozott körülményeket a felújítás alatt álló utcákban. Eszerint az önkormányzat think-tankje több javaslattal is él a felújított utcákban lakók irányában.

A sajtótájékoztatón elhangzottak közül elsőként emelhető ki az a pályázati lehetőség, amivel a hagyományos állattartási formák visszahonosítását célzó világbanki programhoz akar kapcsolódni a város. Ha már a méternyi mélyen felásott utcákban úgyis derékig ér a sár – ismertette a javaslatot Belényesi Géza Júlia, a munkacsoport szóvivője – az ottlakók a munkálatok ideje alatt foglalkozhatnának bivalytartással. A vidékünkön régebb ugyancsak népszerű kérődző ugyanis kitűnően elvan a megközelíthetetlenség miatt gondozatlanná vált zöld­övezetek pázsitján, az állat életformájára jellemző dagonyázásra (pocsolyában való elheverésre – a szerk.) pedig kitűnő lehetőséget kínál az egykori-majdani úttest kiásott helye. A kérődző állatok visszahonosítása egyedi lehetőséget kínál Sepsiszentgyörgy hírnevének öregbítésére. A bivalytej amúgy a tehén- vagy kecsketejnél kétszer fehérjedúsabb, kiváló táplálék (nyilván, ha sikerül az állatot fejéshez a sárból kicsalogatni).

De nemcsak élettérként, eszközként is tudja hasznosítani az önkormányzat a sarat. Nagy örömmel jelentem, hogy az idei évtől sikerül véget vetni a városi tanács gyűléseit jellemző kakofóniának – jelentette be a városvezető. – Egy olyan ötletet valósítunk meg, amivel kiiktatható a városi tanács kétnyelvűségét megoldó kényszerű, hangalámondásos fordítás problémája, ráadásul egy olyan megoldással, ami képes felülemelkedni a nyelvi korlátokon. A következő hónaptól kezdődően a fölösleges szópárbajok helyett szavazati arány szerint minden frakció megkapja saját sáradagját, s kiválthatóak lesznek ezáltal a tanács üléseit jellemző meddő viták, a fordításra nem szoruló gesztusok használata által pedig a hivatal szinkrontolmácsolással foglalkozó munkatársai jelentős teher alól mentesülnek.

Élesen bírálta ugyanakkor a polgármesteri hivatal tervét az egyik ellenzéki frakció képviselője. A nevét és nemzetiségét elhallgatni kívánó képviselő azt nehezményezi, hogy a javaslat szerint a sárdobáláshoz az alapanyagot nem a felszólalási jog szerint, vagyis frakciónként egyenlő mértékben, hanem a szavazatok arányában utalják majd ki, önkényesen hátrányba hozva így a tanácsot alkotó kisebb frakciókat.

*

Ha nem esett le a tantusz (például, hogy vége van a cikknek, több csavar már nem lesz, de főleg, hogy mennyire volt komoly ez az egész, amit lám, sikerült végigolvasni – amihez ezúton is gratulálunk), hát segítünk: tessék megnézni a dátumot. Ha ezután sem csörömpöl az érme, mi azért továbbra is segítünk: ez egy április elseji cikk volt. Ja hogy nem volt vicces? Isten éltessen minden bolondot!