Régi és általános jelenség Sepsiszentgyörgyön, hogy az építkezési hulladékot az építtető vagy a kivitelező nem a szemétdombra viszi, mert ott fizetni kell leürítéséért, hanem valahol a város végén szabadul meg tőle, otthagyva, mint kutya az ürülékét.
Volt már, hogy a mezőre kihordott hulladékban a gazdát azonosító iratokat találtak, ebben az esetben az önkormányzat kemény bírságot rótt ki a szemetelőre, a büntetést bírósági segítséggel érvényesíteni is tudta. Legtöbbször azonban a téglatörmelékkel, vakolatmaradványokkal, kisebb-nagyobb kődarabokkal elegyített földkupacokról (ami értékesíthető, deszkát, lécet, mindenféle fa- és vasdarabot még innen is kiválogatnak a guberálók) lehetetlen megállapítani, honnan származik. Az illetékesebbek közül valaki kitalálta tehát, hogy e jelenség megelőzésének hatékony módja lehet: építkezési engedélyt csak azzal a feltétellel bocsát ki a városháza, amikor bontással is jár a dolog, ha az építtető előzetesen szerződést köt valamelyik hulladékszállító céggel, s ezt bemutatja már az engedélyért való folyamodáskor. Az már más kérdés, hogy minden építkezés — nem csak az, amelyet bontás előz meg — hatalmas mennyiségű szemét termelésével jár. Az alap kiásása még hagyján, a földet töltésnek sokan igénylik, s a munkagépet működtetők ismerik ezeket a helyeket, de az építőtelep napi eltakarítása és végső felszámolása esetenként több rakomány hulladék elszállítását feltételezi. Hogy a városvégi, patakmederbeli szemétleürítéseknek véget vessenek, talán jó volna ezt is figyelembe venni.
