Demeter J. Ildikó
Állok az élelmiszeres pult előtt kezemben egy befőttel, és próbálom megérteni, hogy miért kerül az egyik üveg majdnem kétszer annyiba, mint a másik, amelyik ránézésre pontosan ugyanolyan. Forgatom, nézegetem, mi lehet a különbség, nem látom. Olvasom a tájékoztatást, minden összetevő azonos, gyártó, forgalmazó, szavatossági idő, szépen, sorban összevág. Mi ez?
Húsvét előtt nincs sok idő az effélére, de nem akartam egyből feladni a rejtély megoldását. A címkén van még valami írás, de nagyon apró, nem lehet kiolvasni. Elő a szemüveget, új portéka az is, kiválóan be lehet fűzni vele a cérnát a tűbe, no nézzük csak. Meregetem a szemem, de hiába, mert a szavak nem öltenek alakot, olyan a szöveg, mintha egy bolha írta volna. Hát ez biztos elmaszatolódott a nyomtatásnál, biztatom magam, de a másik és a harmadik üveggel sem járok jobban, nem látszanak a betűk és kész. Na, akkor megvegyem vagy ne vegyem? És melyiket?
Ismerős jön, családostul. Rég találkoztunk, udvariasan érdeklődünk egymás hogyléte iránt, mondom a dilemmát, hívja a gyermeket, hibátlanul lát, de ő sem tudja kibetűzni a vevőknek szóló tájékoztatást. Kerül egy eladó is, ő aztán felvilágosít: egyre több mindent kötelező felírni egy-egy termékre, és mivel egy kisebb üvegre nem lehet lepedőnyi méretű címkét ragasztani, addig kicsinyítik a szöveget, amíg minden elfér. De így nem felel meg a célnak – mondom. Tudja, a főnökei is tudják, de nem tehetnek semmit, a szabály az szabály. Már többen vagyunk, valóságos kerekasztal-megbeszélést folytatunk, mindenkinek vannak hasonló tapasztalatai, a hangnem békés, hamar megegyezünk abban, hogy hasznos ugyan a termékismertetés, esetenként – Isten őrizz a bajtól – életmentő is lehet, de... úgysem tudjuk, mit etetnek meg velünk, jegyzi meg egy atyafi, élete párja pedig hozzáteszi: már egy blúzhoz is egy kisebb füzetet, egész regényt varrnak a tudnivalókkal, amit aztán otthon mindjárt levágnak és a szemétben végzi, nincs ennek értelme.
Szórakozottan felveszek egy teafüves csomagot. Ezen jól látható a felirat. Származási helye: Kína, Vietnam, Indonézia, Srí Lanka, Japán. Gyártó: Lengyelország, ez és ez a cég. Micsoda? Ebben a 80 gramm szárított levélben hat ország működött közre? A forgalmazót – Románia, valamilyen kft. – még értem, na de öt származási hely?
Lebeszélem magam a vásárlásról. Teafű maradt még tavalyról, saját gyűjtésű gyógynövények keveréke. Igaz, nincs hozzá semmilyen papír, emlékezetből, a nagymamák szóbeli utasításai alapján készül. Illatos és jóízű, virágos domboldalakat idéz és a család melegét sugározza. Azt hiszem, leginkább erre van szükségem...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.